A tehetségkutató műsorok hamisak

Genova | 2014.02.19. | Filmpremier utáni interjú

Premier, 2014.02.19. | Az interjú videó itt nézhető meg, az alábbiakban olvasható a fordítása:

[A filmvetítés előtt és a sajtótájékoztató alatt azt mondtad, hogy Paganininek nagyon szemléletes előadásmódja volt. Ki tudnád ezt bővebben is fejteni?]

David: "Először is elképesztően szokatlanul öltözködött az akkori szokásokhoz képest. De nem erre gondoltam, hanem arra, hogy a hegedű, a zongorával, vagy éppen az énekléssel összehasonlítva, nagymértékű vizuális hatást gyakorol a közönségre. Hogy fürgén játsszon az ember, latba veti az összes gyorsaságát, és ez hihetetlen azok számára, akik nincsenek hozzászokva. Számomra, benne lenni egy filmben és megmutatni, hogy igazából Paganini mit is talált fel, a nehézségét, a kemény munkát, amelyet bele kell fektetni, úgy gondolom, nagyon fontos, és ezért döntöttem úgy, hogy nem színészre bízom a feladatot, mert Paganinit eljátszani azt jelenti, hogy képesnek kell lenni megmutatni, mit jelent nagyszerűen játszani hegedűn."

[A film Paganini életét majdnem úgy ábrázolja, mintha egy rocksztár lenne, ez nem egy szokványos életrajz, hanem inkább a legendáról szól.] 

"Igen, de mindennek, amit megmutatunk a filmben, van valamilyen valós alapja. Nem a pletykákra és híresztelésekre alapoztunk, minden, amit belevettünk a filmbe, lehetséges volt a valóságban is. Még  az is, amikor három húrt szakít el egyszerre. Mert a sztori szerint ezt történt, és egy húrral fejezte be a darabot, a G-húron - így szól a mítosz. De hogyan lehet elszakítani három húrt? Bélből készültek, szóval könnyebben szakadtak, mint a mai normál húrok, de hogyan lehetséges megvalósítani? Kitaláltam, hogy a gyűrűmbe borotvapengét rejtek, és amikor így csináltam [mutatja], akkor elvágtam a három húrt és úgy fejeztem be a darabot. Nagyon fontos volt számomra, hogy minden reálisan lehetséges legyen. Még mindig őrültség, de lehetséges legyen."

[A rendező valószínűleg zenebolond, mert már forgatott egy filmet Beethovenről is. Milyen volt Bernard Rose-zal dolgozni, jó hallgatóság?]   

David: "Jó hallgatóság. Minden rendező rendelkezik, ahogy néha jómagam is, egy saját világgal, de nagyon jól tudtunk együtt dolgozni. Nagyon sok tanácsot kellett adnom a forgatókönyvvel kapcsolatban, leültünk együtt és napokon keresztül dolgoztunk a forgatókönyvön, és nagyon boldog vagyok, hogy tulajdonképpen sok olyan dolgot belevett, amit én javasoltam, és azt hiszem, ő is örült annak, hogy kéznél volt valaki, aki sokat tudott Paganini életéről és tanácsot adott." 

[Tudnál valamivel többet mondani Paganini zenetörténeti szempontból úttörő munkájáról, és hogy mit képvisel ő a mai zenészek számára?]

David: "Paganini alapvetően újra feltalálta ezt a hangszert, amely így szólóhangszerré vált. Ő volt az első hegedűs, aki felment a színpadra kotta nélkül. Úgy láttatta magát, mint a nagy operasztárok. Paganini előtt az összes nagy zenész, vagy híres zenész mind énekes volt. Ő volt az első, aki egy hangszert használt és ugyanolyan sikert ért el vele. És természetesen Paganini után az összes olyan hangszeres művész, mint Chopin, Liszt, vagy Ysaÿe ugyanezt az utat választották, mert tudod, tudták, hogy ez működni fog. Szóval, ő igazából utat nyitott a többi zenésznek, hogy őutána híresek legyenek."

[A film elején látjuk, hogy Paganini apja nagyon szigorú volt. Te is gyerekként kezdted, édesanyád balett táncosnő, a szüleid elnézőek voltak-e, vagy hogyan segített mindez ebben a szakmában?]

David: "Mondhatjuk, hogy segített, Bernard Rose írta azt a jelenetet, mert az én apám a vonóval szokta ütni a fejemet. Hát, igen. Ezért tettem bele valami hasonlót a filmbe. Azt hiszem, Paganini kicsit bátrabb kellett, hogy legyen, mint én, mert egyes életrajzok szerint az apja alkoholista volt és nagyon erőszakos. De még ennyire messze sem mentünk el a filmben. Nem akartam, hogy az emberek sajnálják, azt akartam, hogy tudják, hogy bátor volt, de nem akartam, hogy egy sajnálkozó "aaa"-val induljon el a film. Mert ez a film elején van és nem akartuk, hogy az embereknek vele kapcsolatban rögtön túl erős érzelmeik támadjanak." 

[Egy utolsó szó erejéig még annyit, hogy te közel hozod a fiatalokat a klasszikus zenéhez, és a mai fiatalok azt hiszik, hogy zenélni könnyű, mert látják a tehetségkutató műsorokat és az ilyen dolgokat. Mit gondolsz erről?]

David: "A tehetség nagyszerű dolog, de a kemény munka sokkal fontosabb nála. Szóval, lehet valaki a legtehetségesebb, ha nem tudja, hogy valójában milyen hosszú út vezet egy karrier felépítéséhez, az egész csupán hamis szemfényvesztés. Tehát ezek nagyszerű lehetőségek ifjú tehetségek, vagy tehetséges emberek számára, hogy bekerüljenek a tévébe, de nem veszik észre, hogy az egész abnormális. És én nagyon sajnálom őket. Még ha valaki igazán tehetséges és óriási is, időbe telik megértenie, hogy a munka által kerül feljebb. Nem pedig egy tévéműsor által. Mert egyszer mindenki körülötte kiszáll az üzletből, és ott találja magát az ember egyedül. És nem tudja, mi történt. És ez érzelmi szempontból katasztrofális. Szóval, én nagyon szerencsés voltam, nagyon korán kezdtem, és fokozatosan nyertem meg a közönséget, és ennek így kellene történnie. Úgy gondolom, hogy azok az emberek [tehetségkutató ügynökök] mások életével játszanak, mert a végén nagyon nehéz dolog túlélni a történteket."