2014. május 1.

Classic FM - a koncert előtti interjú

2014.04.29. | London | Royal Albert Hall | Fotó: ClassicFM.com

A videó itt nézhető meg: Forrás 
 
David Garrett a világ legnehezebb darabjáról

Jane Jones: - A Classic FM Live nagyon nagy örömmel köszönti David Garrett zenészt.
Zenész, vagy filmsztár, David, legyünk őszinték, mostanában Ön arról híres, hogy eljátszotta Paganinit, amiért mindenki dicsérte. 

David: - Zenész vagyok. Úgy értem, főleg azért mondtam igent erre a projektre, mert megbíztak a filmzene megírásával, és ezzel egy álmom vált valóra. Ez volt az oka, mert jelentett valamit a számomra.

Jane: - A zenével bízták meg. Ez azt jelenti, hogy nem volt kibékülve azzal, hogy átadja a döntő feladatot, a leglényegesebb előadást valaki másnak? 

David: - Nem, nem; én szerkesztettem mindent. Az utolsó pillanatig ott voltam a stúdióban. Végül is, így működik a film. Először nyilvánvalóan koncertjelenetek állnak rendelkezésre, elkészíted hozzá a zenét, de a tényleges filmzene, amely megteremti a hangulatot, később jön hozzá. Miután a filmet leforgatták. És utána ott ülsz a stúdióban, nézed a jeleneteket, ott ülsz a billentyűzet előtt, kitalálsz bizonyos dallamokat, vagy Paganini egy művére gondolsz, amely érzelmileg illene ahhoz, ami a filmben történik. 

Jane: - A filmkészítés összes lépésébe bevonták, élmény volt-e ez az Ön számára? 

David: - Ó, igen, soha nem csinálnék semmi olyasmit, amiben ne lelném örömöm. Természetesen sok munkába került, sokkal többe, mint amennyire számítottam, de mindig hajlandó vagyok bármibe energiát fektetni, ha jó az eredmény. 

Jane: - Nos, ki fog derülni az erőfeszítés eredménye; mindannyian nagyon várjuk már, hogy halljuk, várjuk a ma esti Paganini előadását itt, a Royal Albert Hall színpadán. 

David: - Köszönöm.
 
Jane: - Miért pont ezeket a darabokat választotta? 

David: - Azt hiszem, igazából nem én választottam őket ... 

Jane: - Igaz. (nevet) 

David: - Úgy gondolom, Paganini 24. capricciója a legikonikusabb darabok közé tartozik azok közül, amelyeket írt. A témája mindenütt eléggé jól ismert, nem kell az embernek ahhoz klasszikus zenerajongónak lennie, hogy felismerje a kezdő dallamot, és az összes utána következő variációt. És természetesen hatalmas kihívást jelent eljátszani a 24. capricciót, azt hiszem, egyetlen hegedűművész sem vonja kétségbe, hogy ez a legikonikusabb és talán a legbonyolultabb darab, amelyet valaha írtak. És természetesen minden nap kihívás megfelelően játszani, és remélhetőleg ma este jól be leszek melegítve hozzá. 

Jane: - Mindig úgy gondoltam, Paganininek hatalmas érzéke volt a vidámsághoz és az életörömhöz. És ezért sikeres a zenéje. A legmagasabb nehézségi szinten áll technikai szempontból, mesteri. 

David: - A művészet nem azt jelenti, hogy a bonyolultat bonyolultnak láttassuk. Hanem, hogy a bonyolultat könnyűnek láttassuk. Mert az ember nem akar együtt szenvedni a színpadon álló művésszel, még ha az szenved is. Végül is, a művészet szenvedést jelent, de a legnagyobb dolog az, ha ezt senki más nem tudja meg. Ez benne a varázslat. 

Jane: - Rendkívüli a karrierje. Tinédzser szupersztárból eljutott a crossoverhez, amelyre az Államokban alapozott. 

David: - Nem jelent semmit. 

Jane: - Nem? (nevet) Nem tekinti magát rock 'n' rollernek? 

David: - Nem, hanem olyasvalakinek, aki szeret zenét hallgatni. És végül is, ez az, amit minden zenész tesz. Arra vagyunk teremtve, hogy hallgassuk ... ne csak saját magunkat, hanem természetesen mindenki mást is, aki körülvesz bennünket. Ez egy párbeszéd. 

Jane: - Nyugtalan-e, amikor hallja, hogy mivel Ön úgy döntött, hogy szélesebb zenei skálát ölel át, meg a crossover címke, tulajdonképpen hatással voltak a klasszikus zenei rajongóira, akik tizenegy-két éves korától kedvelik? 

David: - Úúú, nos, őszintén megmondom, most ez durván fog hangzani, de soha nem foglalkoztam igazán azzal, hogy mit gondolnak az emberek. A végén az számít, hogy én mit akarok csinálni. És a siker számomra nem anyagi sikert jelent, vagy azt, hogy hány ember ül a nézőtéren, hanem egy olyan belső sikert, hogy büszke vagy arra, amit csinálsz, hogy elértél valamit. Ha csak kettő ember van a csarnokban, vagy ha kétezer, nem számít. Semmiféle különbséget nem jelent az előadásom minősége szempontjából. 

Jane: - Iszonyú sok ember lesz a csarnokban most, arra várva, hogy játsszon ma este. Én is nagyon várom már. 

David: - Talán sztrájkol a metró, és csak ketten lesznek, de bele fog remegni a ház! (a kamerák felé mutat) Kettőtökért is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése