2014. július 14.

Asahi Weekly interjú

Fotó: Mika H, Twitter

Az Asahi Weekly egy kétnyelvű, vasárnaponként megjelenő japán hetilap. A tegnapiban olvasható interjút fordítottam le angolból. David facebookjára tették ki, a címlapot meg leügyeskedtem a netről :) A fotót az újságról Hisako Matsuzawának köszönhetjük. 
A szöveg hű maradt (amennyire értelem szerint lehetett) az eredetihez, nem én írtam el: néhol jelen, néhol múlt időben van. Némelyik mondat furcsa és volt benne egy elírás is, szóval látszik, hogy nem angol anyanyelvűek írták. Ott, ahol megkívánja a szöveg, halvánnyal kommentáltam. 

Címlap

Mindkét világ legjobbja 


David Garrett hegedűművész átlépett a mozi világába. "Az ördög hegedűse" főszereplőjeként Garrett elkezdte megírni és felvenni a film zenéjét, de menet közben eljátszotta a 19. századi virtuóz, Niccolò Paganini szerepét. Paganinit "olyan újító zenésznek" nevezte, aki "új dolgokat próbált ki, hogy szélesítse a közönségét", Garrett azt mondta, reméli, hogy a nagyvásznon ő is ugyanezt éri el.


Cikk

A lelkiismeretes hegedűművész megragadja Paganini szerepét 

David Garrett hegedűművész számára szinte természetes az egyik művészetből a másikba való átkelés. Mihelyt helyet foglalt a fotózás kedvéért, Garrett pontosan tudta, mit vár tőle a kamera. "Szeretnétek, hogy élőben játsszam?" ajánlotta fel Garrett, ahogyan a vonót a hangszerre tette: az 1716-ban készült, "Adolf Busch" néven ismert Stradivariusra. "Ha igen, akkor megpihentetem az állam", utal a hegedű válltámaszára.
Amikor a fotós megjegyezte, hogy a tartozék valószínűleg zavarni fogja a fotózást, Garrett mosolygott, mielőtt új hangokat kezdett pengetni pizzicato-stílusban. 
A 33 éves aacheni születésű német hegedűs, aki széles rajongói bázisra tett szert crossover művészként Beethoven műveinek rock- és a Nirvana számainak klasszikus interpretációival, azt mondta, volt egy kis problémája az első szerepe kapcsán "Az ördög hegedűse" című filmben. 
"Nem, nem volt lámpalázam. Szerencsére, életem során soha nem kellett lámpalázzal küzdenem", osztotta meg a pólóba és farmerba öltözött, divatos háromnapos borostát viselő Garrett, hátradőlve a kanapén. "Az egész élet a felkészülésről szól", mondta. 

Garrettet nem lehet felkészületlenséggel vádolni Niccolò Paganini (1782-1840), az itáliai hegedűművész és zeneszerző szerepére, aki ezt a húros hangszert szólóhangszerré emelte, miközben az élete olyan volt, mint egy hullámvasút. 
Éppen ellenkezőleg, Garrett filmvilágba való betörése nem egy hirtelen döntés következménye volt. Először 5 évvel ezelőtt került közel hozzá egy független projekt kapcsán, amely Antonio Vivaldi (1678-1741) életét tárta volna elénk. A tervekből nem lett semmi, de felkeltette Garrett érdeklődését és elkezdett gondolkodni, hogy a klasszikus zenei életből kiről lehetne filmet forgatni. "Ha hegedülsz és filmet akarsz készíteni, egyetlen személy jut eszedbe. Paganini. Ki másnak van érdekesebb története?" 
Bernard Rose brit filmrendezővel karöltve, Garrett elkezdte írni a forgatókönyvet és felvenni a filmzenét. 
A zene kiválasztása során, mondta, "majdnem az összes dallamot" meghallgatta, amit Paganini élete során komponált. 
"Olyasvalamit akartam találni, ami nem volt közismert. Fontos volt a számomra, hogy fogjak egy jól ismert dolgot és összevegyítsem egy kevésbé ismerttel." 
Ezenkívül, Garrett élt az alkotói szabadsággal és hozzáadta a saját hangszerelését, sőt, még egy áriát is írt egy viszonylag ismeretlen darabra, Paganini 4. concertójának 2. tételére (MS60 – d-moll concerto No. 4 – 2. Adagio flebile (con sentimento)). A filmben Paganini az áriát egyetlen igaz szerelmének, Charlotte Watsonnak ajánlja (Andrea Deck színésznő alakítja). 
"Paganinit kritizálták a hangszerelései miatt, hogy egyszerűek és alapvetőek. Úgy gondoltam, jó lenne újraalkotni hagyományos korabeli zenekari darabként, csak jobban, mint ahogyan ő megalkotta." 
Amikorra Garrett végzett a zene legnagyobb részével, már annyira benne volt a projektben, hogy valaki mást szerepeltetni Paganini jeleneteiben meggondolatlanság lett volna. 
"Nem keltett volna meggyőző benyomást", mondta Garrett a dublőrrel kapcsolatban. "Ha filmet készítesz Paganiniről, látnod kell a fizikai megjelenítését is annak, amit csinált, vagy elveszik a varázs." 
Garrett a szerepet is ugyanolyan komolyan vette, mint a zenéjét. Hat hónapon át készült New Yorkban egy színészeket oktató tanárral, mindaddig, amíg nem volt biztos abban, hogy képes lesz meggyőző alakítást nyújtani. 

Egy olyan karaktert eljátszani, akivel azonosulni tud az ember – az is pluszt tud adni, mondta. A csodagyerek Garrett, hasonlóan Paganinihez, 4 éves korában kezdett hegedülni, és versenyeket nyert, amikor 5 volt. 13 évesen egy jelentős lemezkiadó céggel volt szerződése. 
Garrett arról is beszél, hogy Paganinihez hasonlóan tudja, milyen az, ha valakinek szigorú apja van. A film egy olyan jelenettel kezdődik, amelyben a kis Paganini egyik saját szerzeményét játssza: egy lélegzetelállító capricciót, édesapja rosszallása által kísérve. Garrett azt mondta, az ő apja is "szigorú és követelő" volt, és gyakran megszidta, amikor a saját interpretációit próbálta eljátszani. 

Részben a gyerekkori sikereinek és a klasszikus zenei előadásmód liberális megközelítésének köszönhetően, Garrett számára nem ismeretlenek a kritikák. Néhány merev hagyománytisztelő megvádolta azzal, hogy a közönség ízlésének akar megfelelni. 
"Úgy gondolom, minden művésznek meg kell találnia a módját, hogy a kezdetekkor figyeljenek rá ... Ez egy nagyon hosszú út, amely során mindig meg kell mutatnod, hogy a legjobbat tudod nyújtani", mondta, hozzátéve, hogy nem hagyja, hogy a kritikák megzavarják. "Én vagyok saját magam legnagyobb kritikusa ... és legnagyobb rajongója." 

Ellentétben a hagyományos Paganini imázzsal, a zseniével, aki gyakran gyakorlás helyett nőket bolondított és szerencsejátékot játszott, Garrett komolyan veszi a művészetét. Nem említve, hogy nem csinál mást, mint dolgozik, és nem nagyon szórakozik. 
"Talán 20 percet gyakorlok egy huzamban, aztán utána valami mást csinálok," mondta Garrett mosolyogva (Na de utána folytatja. A cikkből nem derül ki, hogy naponta hosszú órákat gyakorol, illetve játszik.). És az ifjú, nagyra törő zenészek szülei számára is van néhány gyakorlati tanácsa. "Soha nem szabad a gyereket gyakorlásra kényszeríteni. Hagyni kell, hogy felfedezze benne az örömöt, így spontánná válik", mondta. "Egy kevés jó gyakorlás sokkal többet ér a sok rossz gyakorlásnál." 
Garrett azt mondta, reméli, hogy a filmszerepének köszönhetően újabb közönséget tud megnyerni a klasszikus zenének. 
"Paganini mindig arra vágyott, hogy szélesítse a közönségét. Szeretném azt hinni, hogy én is meg tudom tenni", mondta. 



Fotók forrása / Photo source: Fujisan | David Garrett Facebook

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése