Hegedűk - A Guadagnini I.

A hegedű készítője: Giovanni Battista Guadagnini  (1772).
David Garrett saját tulajdona  | 1,5 millió USA dollár | Lásd.: David hegedűi aloldal |

"A diplomám megszerzése után nem sokkal végül vettem egy saját hangszert. Évekig egy kölcsönzött Stradivariuson játszottam, de az emberek gyakran azzal jöttek hozzám, hogy: 'Van egy csodálatos hangszerem, ki akarod próbálni?' Egy nap felajánlottak nekem egy 1772-ben Giovanni Guadagnini, Stradivari egyik tanítványa által készített eladó hangszert. Rögtön tudtam, hogy jobb volt annál, mint amin eddig játszottam, és azt kérdeztem, 'Mennyi?' akkor és ott.

A Guadagnini majdnem 1 millió angol fontba került. Kölcsönt vettem fel és évekig törlesztettem - az összes pénz, amit koncertfellépésekkel kerestem, ment egyenesen a hegedű törlesztésére. Hamar a részemmé vált. Hogy tartsam az előadásaim elvárt színvonalát, naponta több időt töltöttem hegedüléssel, mint alvással. Ki kellett ismernem a pozitív és a negatív tulajdonságait, és hogy hogyan tudok velük bánni. Majdnem olyan volt, mint egy párkapcsolat."

2007.12.04. - ZIBB c. műsor



Original video: here | Thanks Justinee25! :)

 

2007.12.27. - A baleset

"2007 decemberében törlesztettem az utolsó részletet. Úgy éreztem, végre igazi hegedűs lettem - a Guadagnini az enyém volt. Az utolsó fellépésem a szezonban két héttel később a Barbicanben volt Londonban, a Mendelssohn koncert a Londoni Filharmonikus Zenekarral. Az év diadalmas befejezése volt. A bátyám, a húgom és a szüleim a nézőtéren ültek, és utána együtt akartunk vacsorázni menni a városban, mielőtt Németországba repülünk családi körben ünnepelni a karácsonyt. Csak a műsor első felében léptem fel, és a szünetben betettem a hegedűt a tokjába, felvettem a tokot a hátamra, mint egy hátizsákot és siettem kifelé a csarnokból, hogy a parkolóban találkozzak a családommal. Esős nap volt, és a parkolóba vezető lépcsők vizesebbek voltak, mint azt gondoltam. Még rajtam volt a lapos talpú koncertcipőm, kicsúszott a lábam alól a talaj, klasszikus vígjáték-stílusban landoltam a hátamon, és a hegedűtokon szánkáztam lefelé. 

Nem keltem fel azonnal. A családom odarohant, hogy mi van velem, de abban a pillanatban nem érdekelt, hogy megsérültem-e, vagy sem - egyetlen gondolatom a hegedű volt. A teljes testsúlyommal a tokon landoltam, amit azért vettem meg, mert inkább könnyű volt és kényelmes, mint erős. Már amikor kinyitottam, tudtam, hogy a hegedű nem úszhatta meg, de látni a károkat borzalmas volt - a hegedűtest össze-vissza repedt.

A húgom sírt. Habár csendben ültem, tudta, hogyan érzek. Nem kiabáltam, vagy sírtam, csak bámultam magam elé. Sokkot kaptam.

Az életben vannak felfoghatatlan, szürreális pillanatok. Nem hittem el, ami történt. 

10-15 percig ülhettem ott. Végül felhívtam egy hegedűszakértő barátomat, megkértem, hogy jöjjön a parkolóba és közölje a legrosszabbat. Vetett egy pillantást a Guadagninire, és azt mondta, 'A legfontosabb, David, hogy te jól vagy. Bármi történjen is egy hangszerrel, az megjavítható. Talán nem fog teljesen úgy szólni, ahogy eddig, de még fiatal vagy és lesznek még más hegedűk is az életedben ...'

Igaza volt, de még mindig úgy éreztem, mintha elvesztettem volna egy barátomat. A javítás 7 hónapba és 60 ezer angol fontba került. Szerencsére volt biztosítás rá. Eközben kölcsönzött hegedűkön játszottam, többek között egy Stradivariuson is, amihez megkaptam a biztonsági embereit is. Gyönyörű hangszerek voltak, de egyik sem volt az igazi. Tudván, hogy véges a velük töltött idő, érzelmileg távol kellett magam tartani tőlük. Nem engedhettem meg magamnak, hogy beléjük szeressek."

2008.10.17. - A Guadagnini még mindig "kómában".



3nach9 c. műsor  | Original video: here | Thanks DG Support! :)

 

"Aztán, körülbelül egy évvel ezelőtt, édesapám felhívott. Egy gyönyörű Stradivarius tulajdonosáról beszélt, aki hajlandó volt eladni azt. Amikor kipróbáltam, nem tartott tovább három másodpercnél, hogy döntsek. Szerelem volt első látásra.

Nincs bűntudatom. Néha még mindig játszom a Guadagninin, és mindig nagyon fogok ragaszkodni hozzá. Néha azon tűnődöm, hogy megmentette-e az életemet - ha nem lett volna esés közben a hátamra szíjazva, kétséges, hogy így megúsztam volna. De ha nem törtem volna össze, akkor talán soha nem szeretek bele a Stradivariusba. Ez az igazi. Természetesen vettem neki egy jobb tokot, de nem fogok kockáztatni semmit. Ha ezt összetörném, minden kétséget kizáróan sírnék." 

2011. | Forrás |