Mensch, Otto! - rádióinterjú, 7. rész

Fotó: BR.de

Az interjút (új ablakban fog megnyílni) ide kattintva lehet online hallgatni direkt. | Ide kattintva is bejön egy weboldalon.

7. rész - Vajon kiért/miért rajong David? Egy játék kapcsán szóba kerül a fejben való gyakorlás mikéntje, majd Udo Jürgens méltatása következik.

***

0:49:59

Sok híres emberrel találkozol természetesen a világ minden táján. Az égvilágon mindenkit ismersz. Sok nagysággal dolgoztál és játszottál együtt. Vannak olyan emberek, akikkel szívesen találkoznál gyakrabban? Mindegy, hogy a sport, a zene, vagy a színészet területéről valók, lenyűgöznek téged, és szívesen lennél baráti viszonyban velük?

Barátkozás szempontjából introvertált vagyok. Van egy olyan szűk baráti köröm, akiket nagyon szeretek, és akikkel szívesen vagyok együtt, de nem keresem kimondottan a szociális kapcsolatokat. Olyan rendezvényekre nem szívesen megyek, ahol sok ember van – nem az én világom. Most nem mondok újságcímet, de egy olyan gálán például, ahol ...

Vörös szőnyeg van ...

Pontosan.

Rajongsz valakiért?

Kétségtelenül. Sok dolognak nagy rajongója vagyok.

Például?

Legyen az sport, vagy zene, vagy valamilyen író ...

0:50:57

Konkrét személyek?

Mondj egy műfajt.

Például foci.

Foci (nevet). Ezt politikai szempontból nehéz megmondani.

Hogyhogy? (Nevet)

Nemzeti válogatott, nagy rajongója vagyok – most diplomatikusnak kell lennem.

De azt mondhatod, hogy nagy rajongója voltam Philipp Lahmnak, amikor még a nemzeti válogatottban játszott.

Basti nagyszerű volt a döntőben.

Ismered Philipp Lahmot, vagy Schweinsteigert személyesen?

0:51:20

Igen. Emiatt mérgelődtem annyira, mert Schweinsteiger is odajött hozzám, miután 2012-ben ott játszottam a stadionban, kézfogás, és mondom: nyerjétek meg! Aztán meg, ajajajjj, ilyen egy ...

Csak át akartam vezetni a témát az utolsó kis játékunkhoz, a sípolós játékhoz. Van három kijelentés nagyon ismert emberektől, az egyik pont a foci világából, egy a klasszikus zene területéről, és egy úgy általában a zene világából. A hölggyel kezdjük, kis részlet, aztán két helyen sípolás, vagy egy helyen sípolás, te meg megmondod, mit mondtak ott.

Rendben.

0:52:02

"Mindig szívesen gyakoroltam ----- nélkül is, és már nagyon korán jó technikai alappal rendelkeztem."

Anne-Sophie Mutter.

Igen, felismertem a hangjáról. Hallhatom még egyszer?

--bejátszás ismét--

Mi nélkül gyakorolt?

Húú ... kotta?

Ragaszkodsz ehhez?

Még nem, próbálom átgondolni ...

Nagyon korán, mindig enélkül gyakorolt. Lehet az elméleti területen is. Nem kotta nélkül, hanem ...

Igen át kell gondolni ...

Vagy hallanád a megoldást?

Szívesen hallanám, mert nagyon sok minden lehet, lehet akár vibrato nélkül is, ha valaki az intonációt próbálja ...

Nehéz. Meghallgatjuk a megoldást.

0:52:48

"Mindig szívesen gyakoroltam hangszer nélkül is, tehát csak fejben gyakoroltam, és már nagyon korán jó technikai alappal rendelkeztem. Talán ez a rendhagyó dolog volt az, ami a szenvedélyt fenntartotta bennem. Hogy nem úgy kellett gyakorolnom reggel 8-tól este 5-ig, mint egy hivatalnok, hanem mindig igény szerint gyakoroltam, és mivel nagyon gyorsan tanulok, így amikor arra igény van, akkor gyakorlok."

Ennek van értelme.

Fejben gyakorolni? Hangszer nélkül? Te is csinálsz ilyet?

Nem úgy, hogy az ember elképzeli az ujjtartást, hanem úgy mész végig a dolgokon fejben, ahogyan te azt hallani szeretnéd, ahogyan végeredményben játszol. Úgy gondolom, a belső hangot művészként ki kell képezni, úgy, ahogyan hallatszania kell valaminek, amit aztán csinálsz.

Tehát, te fejben tudod, hogyan fog valami a legjobb esetben hangzani?

A fej adja a legideálisabb előfeltételt, és neked persze meg kell próbálnod olyan közel kerülni ahhoz, amennyire csak tudsz. De egészen konkrét hangzásbeli elképzeléseidnek kell lenniük, konkrét elképzeléseknek az előadásmóddal kapcsolatosan, hiszen ezek elsősorban a fejben születnek meg, és azután megpróbálsz fizikailag olyan közel kerülni ehhez az elképzeléshez, amilyen közel csak tudsz.

Ez a nagy feladat. Rendben. Most hallgassuk meg a másodikat, Philipp Lahmtól, ismét egy kis helyen kisípolva.

Rendben.

0:53:57

"Szívesen játszom, és ha jó szórakozás is, akkor ---- ha egy kicsit ---- kell."

Hű, ez nehéz!

Jóég! (Nevet)

Mi tartozik ahhoz, hogy valaki jól és szívesen focizik?

Még egyszer, még egyszer! Vissza, még egyszer. (Nevet)

--bejátszás ismét--

Rendben, most már el tudom képzelni.

Én nem tudom. Azt hiszem, annyi, hogy sokat kell azért is dolgozni, ha az ember valamit szívesen csinál. És néha az embernek ki kell dolgoznia a belét.

Pontosan.

Amikor már fájdalmas, igen. Valami hasonló lehet.

"Szívesen játszom, és jó szórakozás is, akkor is, ha abból indulunk ki, hogy néha egy kicsit szenvedni is kell."

Igen!

Igen, pontosan. És végül a nagy Udo Jürgens.

0:54:40
Abszolút. Az előbb kérdezted, kiért rajongok, Udo Jürgens ott volt a "mindenki keresi", vagy mi is volt a német címe, "Németország keresi a szupersztárját" műsorban, olyan nagyszerű zenész és ember, olyan, aki kirívó, akinek ösztönös érzéke van a zenéhez, aki tényleg szereti a klasszikus zenét, aki a klasszikus zene által találta meg az útját. Nagyon nagy zenész és óriási rajongója vagyok.

80 éves lesz, alig hinné az ember, amikor vele beszél.

Őszintén megmondom, volt vele most alkalmam együtt dolgozni, valamit játszani 80. születésnapja alkalmából, és nagyon megtisztelve éreztem magam. Nagyon érzelmes pillanat volt, mert az ő zenéjén nőttem fel és iskolába utazás közben valamilyen számát mindig hallgattam, és ez valami olyan volt, ami valamilyen módon zeneileg belém vésődött. Egy nagyszerű műsor volt, amelyben én is részt vettem, és ami érzelmileg megérintett és ahogy mondtam, igazán nagy zenész.

Akkor most halljuk Udo Jürgens-t, és egy-két rész most is ki van benne sípolva.

0:55:50

"Csak indulókat hallottunk a népi adókon és aztán 12 évesen az édesapám magával vitt nem sokkal a háború után ---- . Ott ültem, először ----- hallottam játszani. És akkor úgy gondoltam, csak így végződhet az életem."

Itt biztos, hogy egy klasszikus koncertről beszél, az operába, vagy nem tudom, hová ment, ahol valaki zongorán játszott.

Azt hiszem én is, hogy ilyen irányban kell mennünk. Halljuk a megoldást!

"Csak indulók voltak a rádiókban és aztán 12 évesen az édesapám magával vitt nem sokkal a háború után Klagenfurtba a városi színházba egy operettre. Ott ültem, először hallottam egy zenekart játszani. És akkor úgy gondoltam, csak így végződhet az életem."

Igen, így is történt. Nagy sikert aratott, és minden tiszteletem az övé.

Folyt.köv. ...