David Garrett védjeggyé vált

Berlin | 2015.03.18. | Superbrands Germany 2014/2015

Fotó: © Universal Music | Andreas Hosch

Egy zabolátlan ifjú víziókkal - David Garrett 2015 kiváló márkaneve | Welt |

Egy férfi, mint márkanév: David Garrett hegedűművészt kitüntetik a személyiségeket elismerő Superbrands díjjal. | Fotó nagyban itt. |

Mióta a komolyzenét lezseren összeköti a popkultúrával, crossover sztárként ünneplik.

A halálfejes gyűrűvel ékesített kéz energikusan vezeti a vonót a húrokon. Farmerben és zakóban zúz a szőke copfos sztár cipőfűző nélküli, magas szárú bakancsában a színpadon. Lángoszlopok lövellnek a magasba. A színpad mögött bármire kapható rajongók várakoznak. A színpad előtti üléseken a közönség Johannes Brahms hegedűversenye közben a zene ritmusára mozog. A harmadik tételnél egy hölgy ütemes tapsba kezd.

Taps Brahms közben? Ilyen csak David Garrettnél fordul elő. Áthozza a nagy klasszikus műveket a fenséges koncerttermekből a csarnokokba és az arénákba. Úgy játssza Beethovent és Csajkovszkijt, hogy lenyűgözi a tömegeket. Szakít a klasszikus hagyományokkal. Nincs szüksége frakkra és teljes csendre. Más klasszikus virtuózoktól eltérően örül annak, ha a rajongói a zeneművek tételei között tapsolnak.

Csodagyerekből világsztár

Csodagyerek

David Garrett 1980-ban született Aachenben, egy jogász és egy balett táncosnő fiaként. Négyéves korában kezdett el hegedülni. Első karrierje során csodagyerekként olyan sztárok jósoltak neki nagy jövőt, mint Yehudi Menuhin és Zubin Mehta. 19 évesen New Yorkba költözött, hogy Ichák Perlmannél tanuljon.

Szupersztár

Ezután újra feltalálta magát és elkezdett a klasszikus zene mellett popzenét, rockot és filmzenét is játszani. 2007 őszén jelent meg Németországban első crossover/műfajkeresztező albuma "Virtuoso" címmel. Azóta a szupersztár csarnokokat és stadionokat tölt meg, évente akár 330 napon keresztül is turnézik, és eddig hétszer tüntették ki "ECHO Klassik" díjjal.

David Garrett olyan crossover sztárként aratott világsikert, aki a klasszikus és a popzene világában rátalált a saját szabályaira; ez az aacheni hegedűst egészen különleges, egyedülálló márkanévvé teszi. Ezért választotta a superbrand-zsűri egyhangúlag az év védjeggyé vált személyiségévé.

"Bárki, akinek abban a szerencsében volt része, hogy eljutott egy koncertjére, és a magas színvonalú szórakoztatásnak - nem utolsósorban David felvezető szövegeinek - részese lehetett, annak számára a hagyományos klasszikus koncertek régimódinak tűnnek", magyarázza az egyik zsűritag, Hans Christian Biedermann.

David Garrett ezekben a napokban ismét bejárja egész Európát. Brahms Moszkvában és Torinóban, Max Bruch Nápolyban, a következő album londoni munkálatai, aztán a nyári crossover turné előkészületei. A teleírt határidőnapló ellenére nagyon örül annak, hogy átveheti Berlinben a superbrands kitüntetést. "Ez a munkám egy nagyszerű elismerése. A díjat a csapatomnak ajánlom, azoknak az embereknek, akik évek óta nekem dolgoznak."

Le a frakkal!

A húrok sztárja elég korán a színpadon állt. Csodagyerekként a nagyvilág koncerttermeiben játszott. Valamikor feltűnt neki, hogy a nézőtéren senki nem ül az ő korosztályából. Elkezdett azon gondolkodni, hogy nyilvánvalóan hatvanévesek foglalkozását űzi. És nem akart negyven évet várni, hogy a vele egyidőseknek adjon koncertet.

Levetette a frakkot és a befolyásos koncertmenedzserrel, Peter Schwenkow-val kitalálta a "David Garrett" márkát: a menő hegedűs szépfiút a szőke sörénnyel, a klasszikus zene lázadóját kioldott bakanccsal és halálfejjel. Ötperces falatokra szedte szét a klasszikus műveket, Grieget és Bruchot mixelte a Beatles-szel, a Led Zeppelinnel, a Metallicával, a Nirvanával és filmzenékkel. Megtörte a klasszikus koncertszínpadok megszokott csendjét, a darabok között rövid anekdotákat mesélt a turnékról, vagy a bangkoki feketepiacról. Szabad felsőtesttel fényképeztette magát és fellépett az összes tévécsatornán és talkshow-ban. Összefoglalva: A klasszikus képzésben részesült hegedűs popsztárként dobta piacra magát és ezzel 2007 óta hatalmas sikernek örvend.

"Szeretném a klasszikus zenét egy új közönséghez közelebb vinni, ez életem végéig szívügyem lesz", mondja David Garrett a küldetésével kapcsolatban. A klasszikus zenei világ kritikusai szerint a hegedűs a művészet helyett az ócska kereskedelmet szolgálja ki. A könnyűzene rajongói közül sokan kétesnek tartják a rockdalok és a szimfonikus zenekar ötvözését. Eközben David Garrett aranylemezeket zsebel be, hatalmas csarnokokat tölt meg, játszik Barack Obamának, Angela Merkelnek és a Királynőnek. "Nem teszek különbséget a komolyzene és a könnyűzene között. Végül is, régen a klasszikus zene is popzenének számított," véli David Garrett. Beethoven hegedűversenyét tartalmazó klasszikus albuma platinalemez lett. Amúgy a hegedűversenyek kettőezer-ötezer példányban találnak gazdára.

A legtöbb sikeres crossover művész, aki a klasszikus zenét a popzenével kombinálja, énekes. Rögtön a Három Tenor jut eszünkbe, Andrea Bocelli, vagy Katherine Jenkins. De a klasszikus hegedűsök között is nagy hagyománya van a saját útján járó szórakoztatóipari nagyságoknak. Nem véletlen, hogy David Garrett Niccolò Paganinit nevezi példaképének, és egy film kedvéért a bőrébe is bújt. Van néhány közös vonása az Ördög Hegedűsével.

Ahogy az itáliai hegedűst, úgy a kis Garrettet is hajszolta egy becsvágyó apa. A jogász maga is szívesen lett volna hegedűs, és kívánságainak megvalósítását a gyerekeire hárította át. Mivel David bátyja az ágy alá bújt, amikor gyakorolnia kellett volna, a négyéves kapta meg a hegedűt. Tíz éves korában adta első koncertjét zenekar által kísérve, tizenhárom évesen ő volt a legfiatalabb szólóelőadó a Deutsche Grammophon lemezkiadónál. Ünnepelt csodagyerek lett - mint Paganini. Valamikor aztán, akárcsak példaképe, kiszabadult a klasszikus zeneipar szűk fűzőjéből, és nem törődött többé a szabályokkal.

A világ leggyorsabb hegedűse

Paganini virtuóz gyorsaságával tündökölt, ami megbabonázta a közönségét. David Garrett neve egy ideig a "világ leggyorsabb hegedűse" címszónál - 13 hangjeggyel másodpercenként - állt a Guinness Rekordok Könyvében. Mindenek előtt a 19. századi Ördög Hegedűse volt az első művész, aki tudatosan alakította ki a személyiségéről alkotott képet és ezzel lenyűgözte a tömegeket. Ő volt az első rocksztár a hegedűsök között, de nem az utolsó. André Rieu a bécsi keringőre talált rá újra és erre koncentrál. Nigel Kennedy irokézfrizurás fenegyerekként jól illett a '80-as, '90-es évek színpadára.

Az új évezred kulturális eseményei egy új márkát követeltek meg, egy titokzatos, vonzó mesebeli herceget, egy zabolátlan ifjút víziókkal, aki érzelmeket akar közvetíteni és fiatalokat akar megnyerni a klasszikus zene számára: egy minden határon áthegedülő szupersztárt, David Garrettet.