SUPERillu interjú

"Jelenleg jól vagyok" - David Garrett hegedűsztár a Goldene Henne díjátadó gálán mutatja be először a tévében a "Purple Rain" című Prince sláger általa írt verzióját.

2016.10.18. | Victoria Teichert cikke |

Néhány nap múlva a Goldene Henne-gálán rengeti meg a színpadot. Röviddel előtte állt a hegedűművész David Garrett a SUPERillu kérdéseinek kereszttüzébe.

Mielőtt novemberben elindul a nagy "Explosive" turnéja, a nemzetközi hírnévnek örvendő hegedűművész, David Garrett (36) október 28-án Lipcsében lép fel a Goldene Henne-gálán. "Egy csodaszép város, mindig nagyon szívesen járok arra", áradozik. "És a Hennének is örülök!"

Milyennek érzékeli a német közönséget?

David: Az emberek a világ különböző részein tulajdonképpen nagyon különbözőek: Ázsiában a koncert alatt annyira visszafogottak, hogy legelőször azt gondoltam: "Te jó ég, nem tudom, vajon tetszik-e nekik ... " (nevet). És a végén szakad át a gát, mindenki euforikusan őrjöng! Ezzel ellentétben Dél-Amerikában rögtön kimutatják a lelkesedésüket, táncolnak, ünnepelnek: Olyan hangzavar van ott, hogy az ember alig hallja saját magát. A német közönség nagyon szívélyes: Az emberek először hallgatnak, és ha tetszik nekik, akkor emelkedik a hangulat. 

Kapcsolatba lép-e még a rajongóival?

David: Persze! Egyrészt természetesen a színpadon. De a mindennapi életben is: Ha sétálni megyek, ha tejet veszek a boltban, vagy ha megszállok egy hotelben, mindig vannak, akik odaköszönnek nekem.

A hegedű mindent egybevetve klasszikus hangszernek számít. A műfajkeverő hangzással Önnek sikerült a hegedűt modernizálnia.

David: A hegedű mindig is népszerű hangszer volt: legyen szó akár ír népzenéről, vagy például az amerikai country zenéről, a hegedű már előttem is sok zenei irányzatban jelen volt. Számomra nagyon fontos, hogy megmutassam a hangszer sokoldalúságát: A nagy klasszikusokat a mai napig nagyon kedvelem - de újra és újra szeretek más zenei irányzatokat is kipróbálni, hogy lássam, mi működik és mi nem. Izgalmasnak találom, ha olyan dolgokat kísérelhetek meg, amelyeket előttem még senki. 

Gyerekként kezdett hegedülni, és gyorsan sikeres lett. Később, fiatalként, nem gondolta-e úgy, hogy: Talán inkább gitáron játszanék?

David: Érdekes módon nem. Ha valamilyen területen jó vagy - és tudod, hogy milyen nehéz volt ilyen jóvá válni - akkor azt is tudod, mit jelentene egy másik hangszerrel még egyszer a nulláról kezdeni! 

Soha nem gondolta: Bárcsak rockzenész lettem volna?

David: Ez a gondolkodásmód teljesen idegen a számomra. Éppen ellenkezőleg: Minden, ami az életedben történik, pozitív, vagy negatív, azzá az emberré tesz, aki vagy. Ahogyan - akármilyen helyzetről is legyen szó - az élet dolgait kezeled, megmutatja, ki vagy. Ezért nem tudok visszatekintve semmit sem megbánni. Mert ebben a pillanatban, itt és most jól vagyok, rendben vagyok és elégedett vagyok. Ha bármit is máshogyan tettem volna - ki tudja, vajon most minden ugyanígy lenne-e?

Gyerekként az édesapja erős befolyást gyakorolt a képzésére - kellő nyomással is. Milyen volt ez Önnek?

David: Persze, gyerekként az embernek néha elmegy a kedve. És természetesen, - ha az ember a tehetségét kamatoztatni akarja - nem foghatja közben lazára és nem lehet kedvetlen. Az ehhez szükséges fegyelmet viszont meg kell tanulni! És én mindig olyan makacs voltam, hogy a nyomás túlságosan nem hatott meg. 

És milyen a viszonyuk?

David: Csak annyit mondok, nincs olyan gyerek, aki folyamatosan nagyszerű kapcsolatban áll a szüleivel (nevet). Ma nagyon jó a viszonyunk. Mint minden családban, vannak nézeteltéréseink, de alapvetően nagyon jól megértjük egymást!

A húga, Elena ("Kratzer auf der Platte" c. szám) popzenész, maga írja a dalait és éppen piacra dobta "Elena" című bemutatkozó albumát. Tudatosan nem használja a Garrett vezetéknevet. Erről mit gondol?

David: Nagyon tisztelem érte! Egyedül akarta megcsinálni - azért is, mert teljesen más zenei irányzatban tevékenykedik. Őrülten tehetséges, nagyon intelligens, egy nagyszerű dalszerző és szövegíró! Imádom, amit csinál. Ha értékelnem kellene, azt mondanám, a képességeit illetően tízszer annyi van benne, mint bennem. Az egyik száma, ami végül nem került rá az albumára, annyira tetszett nekem, hogy megkérdeztem, használhatom-e a dalt, hogy eljátsszam a következő turnémon.

2016. november 17-én indul a nagy "Explosive"-turnéja. Mit várhat a közönség?

David: Zenei szempontból az azonos című albumról adunk elő néhány számot, de sok újat is, egyet kimondottan a turné számára írtam, és persze néhány olyan dolgot is játszunk, amit az emberek az elmúlt időkből ismernek és szeretnek.  

Mi is lesz "robbanékony"?

David: Számomra fontos, hogy minden, ami a színpadon történik, nem eltereli a figyelmet a zenéről, hanem támogatja azt. Ebben én személyesen is nagyon intenzíven közreműködöm. Nem fogom itt most elkezdeni Wagner összes művével, de ez egy nagyszerű turnéterv. Sikerült megterveznünk és megvalósítanunk egy forgatható, középen elhelyezkedő központi színpadot! Ez mindig is az álmom volt és nagyon örülök neki.

Szívtiprónak tartják. Mi a helyzet: Több nő megy el a koncertjeire, mint ahány férfi?
David: Valószínűleg körülbelül 60 százalékban nők. És őszintén szólva: Férfiként sajnálnám, ha nem így lenne (nevet)! De a férfiak, akiket a nők magukkal hoznak, és nem sok kedvük van hozzá, nekik sem kell aggódniuk: Hiszen nemcsak érzelgős dalokat játszom, hanem egy rakás pop és rockszámot is. És aki szeretne egy első benyomást: A Goldene Henne-gálán lesz egy egészen különleges fellépésem!