2017. szeptember 11.

Aachen: David a szülővárosában lépett fel - Kritika

David Garrett a Kurpark Classix-on:
Nagy zenei tűzijáték


Szöveg: Sabine Rother





Az Aacheni Szimfonikus zenekarral a háta mögött: David Garrett vasárnap esete elkápráztatta a nézőket a Kurpark Classix-on: A 37 éves művész immár 25 éves színpadi múltra tekinthet vissza. Foto: Andreas Steindl

AACHEN. Lélegzetvisszafojtva. A David Garrett sztárhegedűst üdvözlő viharos tapsot követően a lelátón és az utolsó állóhelyig elfoglalt füves domboldalon helyet foglaló mintegy 4500 embertől egy pisszenést se lehet többet hallani. Hallgatnak, figyelnek és nem csalódnak.


A „Last Night“-tal a Kurpark Classix Aachen rendezvénysorozat véget ér. Justus Thorau megbízott főzeneigazgató és a szimfonikus zenekar jól felkészült, erre szükség is van, hiszen Csajkovszkij híres és egyetlen D-dúr (op. 35) hegedűversenye előtt még két igényes szimfonikus költeményt kell felszolgálniuk a közönségnek. Thorau elegáns társalgó, a hallgatóságot magával viszi Mogyeszt Muszorgszkij izgalmas világába (1839-1881), aki az „Egy éjszaka a kopár hegyen” című szimfonikus költeményben egy óriási, filmbe illő hangfestményt vetít elénk. Sötét alakok gyülekeznek a tánchoz.
És ekkor a hegedűk rikoltó hangjában meghalljuk a boszorkányok seprűinek süvöltését, a nehézkes trollok dörmögését, és végül a fő-sátán belépőjét is, amelyet a “tamtamra”, a kínai fémgongra mért hatalmas ütések vezetnek be. Végre aztán felhangzik a finom harangszó a falu temploma felől: ezt a pokoli gyülekezet nem szereti, az égi hárfamuzsika elűzi a sötét hatalmakat. Mindez zeneileg “plasztikusan” jut kifejezésre.
Szergej Prokofjev Rómeó és Júliája (2. szvit op. 64d) aztán újfent megható történeteket, nagyívű motívumokat, szerelmet és halált jelenítenek meg. A zenekar erőteljesen és differenciáltan dolgozik, Thorau észrevétlen és következetes marad, végig a Montague-Capulet családok viszályától a hangjegyeken “szökdécselő” kis Júlián át a jámbor, kissé álmos „Lorenzo atyáig“.

Aztán végre megérkezik a várva várt sztár, aki egyébként hétfőn ünnepelte 37. születésnapját. David Garrett – laza fehér ing, sötét zakó, szürke nadrág, bakancs – fellép a színpadra és euforikus üdvözlésben részesül. Mosolyogva áll a karmesteri dobogó mellé, a koncert elkezdődik, Garrett felveszi a pózt, lépésállás, stabil, egyúttal mozgékony.
Az első taktusokkal mélyen elmerül Csajkovszkij ünnepelt és sok virtuóz számára rettegett művébe. Nem kérdés, Garrett mind technikailag, mind művészileg mesterien hozza az összes árnyalatot, érett virtuózként érezhető örömmel a részletek iránt. Erőteljes “vonások”, halkan tapogatózó szekvenciák, lágy melankólia és hevesen feltörő érzések – Garrett hagyja énekelni és sóhajtozni hegedűjét, újra és újra valami csodálatosat csal elő a hangszerből, gondoskodva pulzusunk növekedéséről.
Mindeközben kontrollált szenvedéllyel adja át magát a játéknak, a szünetekben – hegedűjét karjával magához szorítva – figyelmesen hallgatja a megbízható partnerként együttműködő zenekart. Amikor Csajkovszkij művét 1881-ben Bécsben és 1882-ben Moszkvában először bemutatták, viták övezték – túl heves, rendkívül nehéz, eljátszhatatlan. Hogy a hegedűverseny még egy olyan mesternek is, mint Garrett sem sétagalopp, saját maga erősíti meg. Ez a mű gyerekkorától elkíséri. “A mai napig gyakorolnom kell” – vallja be.

Taps és bravó!-k, senki nem akarja leengedni a színpadról – és ez nem éri felkészületlenül. Ekkor még egy virtuóz üdvözlet következik Niccolò Paganinitől, az ördög hegedűsétől. Akinek “A velencei karnevál” című művéből való az a részlet, amelyben egy nápolyi népdal feldolgozását hallhatjuk, és “kalapom, aminek három sarka van” szöveggel ismerünk (a német nyelvű változatban - a ford. megj.) A variációkban felismerhető ez, és Garrett látszólag jól szórakozik közben.
A második ráadás tisztelgés Michael Jackson előtt: a „Smooth Criminal“, rövid, tömör, zseniális. Ez Garrett a crossover iránti elkötelezettségének jele és egyben a búcsúja. A zenei tűzijáték után a pirotechnikusok megkapják a startjelet. Az égen feltűnnek a szikrázó szökőkutak, és mindezt a szimfonikus zenekar Händel “Tűzijáték” szvitjével kíséri. 

A következő Kurpark Classix 2018. augusztus 31. és szeptember 2. között kerül megrendezésre.
_____________________

Fordította: Menyhért Mónika | Az eredeti cikk itt olvasható. | 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése