New York, a tanulmányok, a normális élet és az új barátok
megváltoztatták Davidet. Fiatal felnőttként mindazt behozta, ami
kimaradt
a tinédzserkorából. Kísérletezett ruhákkal, hajviselettel, tetoválásokat
csináltatott, kontaktlencsére cserélte a szemüvegét, és különböző
stílusokat próbált ki: hol feketére festett hajat és gót stílust, hol
ismét hip-hop, vagy heavy metál irányzatot. Évfolyamtársaival és
barátaival
hétvégente a klubokba járás alkalmával mindig újabb zenei irányzatokat
fedezett fel. Elkezdett kísérletezni a hegedűvel és a szórakozóhelyeken
hallott kedvenc számait kezdte játszani. A jazz-szakos
évfolyamtársaival lógott és megtanult rögtönözni. Mindenféle zenei
stílust gyakorolt,
felfedezte, hogy sok hasonló van bennük és elkezdte egymással
kombinálni őket.
"A rock-, pop- és dzsessz zenével természetesen már gyerekként megismerkedik az ember. A gondolat, hogy talán ki lehetne próbálni ezeket a hangszeremmel is, nem tőlem származik, hanem a New York-i tanulmányaim idején azoktól az egyetemi hallgatótársaimtól, akik nem klasszikus zenészek voltak, hanem színész-, vagy táncszakosok. Mivel gyakran felajánlottam, hogy a csoportoknak élő zenét szolgáltatok, nem klasszikus zenei kéréseket is kaptam, és megpróbáltam ezeket a hangszeremmel a lehető legjobban teljesíteni."
Egy
party alkalmával megszólította egy ügynök, és megkérdezte, lenne-e
kedve modellként dolgozni. David igent mondott, hiszen távol Európától
senki nem ismerte hegedűművészként és egykori gyereksztárként.
New Yorkban egyszerűen csak egy újabb, jól kinéző fiatal srác volt, aki a
kifutón, vagy a fényképezőgép előtt bemutatta a legújabb divatot.
Az új mellékállásában sok öröme tellett, újabb barátokra tett szert, és
kellő mennyiségű elismerésben részesült, amikor például a divathéten
márkás holmikban vonult a kifutón. Ezenkívül elmondása szerint rájött,
hogy a divatvilágban vannak a legőrültebb bulik, amelyek néha vad
tréfákkal végződnek a Broadway-en. Ez a "vad" élet természetesen nem
határozta meg David mindennapjait, hiszen ennél sokkal jobban
a szívén viselte a tanulmányait. Hétköznap fegyelmezetten dolgozott,
hogy meglegyenek a feladatai, és ne jusson arra a sorsra, mint
Londonban.
| David modellkedéssel kapcsolatos nyilatkozatait a következő oldal videó között lehet megnézni: New York, New York. |
2002 telén vált számára világossá, mit is lehet a zenei irányzatok keverésével kezdeni. A BBC "Night of the Proms" rendezvénysorozatának szervezői
meghívták Davidet a turnéra. A koncertek során a rock- és a klasszikus zene találkozott egymással, azaz rock- és popdalokat
"nemesítettek" klasszikus hangszereléssel és ezeket a feldolgozásokat zenekar adta elő élőben a színpadon, a meghívott pop-,
rocksztárokkal együtt.
Emellett klasszikus műveket is előadtak, amelyeket szintén örömmel
fogadott a közönség. Általában 500 ezer ember látta
a "Night of the Proms" koncerteket az európai turné során. David
lelkesedett az ötletért is igent mondott, elvégre érett zenészként
mutatkozhatott be a nagyközönség előtt, és így a 2003-ban 1,5 millió
dollárért megvásárolt, 1772-ben készült Giovanni Battista Guadagnini
hegedűjét is finanszírozni tudta (2007 decemberéig fizette a
részleteket).
"Hihetetlen előadás egy fiatal hegedűstől, a 20 éves David Garrett-től, aki éppolyan ügyesen bánik a Stradivarijával, mint mi a fogkefénkkel." - LyonPeople.com
Így indult David turnézni Európában olyan együttesekkel és énekesekkel,
mint a Simple Minds, az Alphaville, a Pointer Sisters, vagy John Miles, és összesen
körülbelül 600 ezer koncertlátogató előtt lépett fel. A műsor alatt
legelőször John Miles-t kísérte, aki a Korgis-tól az
"Everybody's Got to Learn Sometime" című dalt énekelte. David
rögtönözte a dallamot, úgy, ahogyan a jazz-szakos évfolyamtársaitól
tanult improvizálni, és így a dal intenzívebb hangzást kapott. A
közönség lelkesen fogadta, és David játéka után mindig tapsolt a dal
közben is.
Az est következő műve teljes egészében az övé volt, miután a
műsorvezető átadta neki a színpadot: a Beethoven hegedűverseny 3. tétele
közben
tündökölt és a szólórészei után is állandó volt a taps. Észrevehetően
felszabadultan muzsikált, mindenféle nyomás nélkül, mosolyogva állt a
színpadon, és láthatóan nagyon élvezte az egészet.
A műsor közbeni szünet után ismét elbűvölte a közönséget egy zeneadaggal: Saint-Saëns "Danse macabre" és Monti
"Csárdás" című művei után állva ünnepelték. Sőt, a "Csárdás"
alatt végig hallatszott az ütemes tapsolás.
Amikor pedig a végén letérdelve játszott, kitört az üdvrivalgás. Az est
végére a koronát az összes fellépő közös fellépése tette fel,
a Beatlestől a "Let it Be" volt hallható - ezt is tapsvihar követte.
Még több videó:
Everybody's Got to Learn Sometimes - John Miles/David Garrett: YT |
A "Night of the Proms" esemény közben szerzett tapasztalatai és a baráti köre révén megélt zenei hatások mind jobban afelé a gondolat felé terelték, hogy a komolyzenét vegyítse a könnyűvel. Érezte, hogy ez nagy zenei kihívás, ugyanúgy, mint egy új, fiatal közönséget a klasszikus zenének megnyerni. Visszagondolva egykori klasszikus koncertjei közönségének átlagéletkorára - senki vele egykorút nem látott közöttük. A "Prom" rendezvénynek köszönhetően viszont felismerte, hogy úgy lehetséges fiatalokat megnyerni a klasszikus zenének, ha a környezet laza és lezser marad - tehát, teljesen ellentétben a komolysággal és a merevséggel, amely egy "normál" klasszikus zenei koncert jellemzője.
"Meg voltam lepve és arra gondoltam: 'Hű, mi történik itt?' Ez egyfajta kezdő gyújtás volt a fejemben. Hiszen akkor még egyáltalán nem játszottam crossovert.
Akkoriban játszottam a Monti-Csárdást, amit akkor szívesen illesztettem be a programba. Aztán például Beethoven harmadik tételének egy részletét és Saint-Saens 'Danse Macabre'-ját. Ez viszont nem egy komolyzenei koncertteremben volt, ezért egész más emberek voltak ott: Pointer Sisters, Foreigner, Simple Minds.
Az első alkalom Antwerpenben volt, erre pontosan emlékszem. [...] És akkor hirtelen elkezdődik az előadás. A poharak összekoccannak – mint a Jurassic Parkban. Majdnem infarktust kaptam: 'Mi ilyen hangos itt?' Letettem a hegedűt, és akkor először jobban megnéztem a termet. Ideges lettem, mert eszembe jutott: most mindjárt felmész és Beethovent fogsz játszani. Miközben mindenki más pop-rockot tolt. És mindez 50 koncertre volt előre tervezve.
Abban a pillanatban felfogtam: a jó zene időtlen és az emberek ott élvezték a zenét. Ugyanaz a zene volt más környezetben, másképp előadva és ez mindent megváltoztatott. Nagy mozgatórugót jelentett nekem, hogy elmondhattam: fiatalok az imént Beethovent hallgattak, és egyszerűen jól szórakoztak közben. Nem kapcsoltak át fejben, hogy most a filharmóniába mennek."
 |
| Fotó: Höchstpersönlich c. műsor | ARD |
"Akkor született meg az ötlet. A 'Night of the Proms' koncepciója is rock/pop illetve hogy vonjuk be a klasszikus zenekart is. Természetesen megvoltak a fenntartásaim, hiszen konzervatív komolyzenei nevelést kaptam. És biztos, hogy előítéleteim is voltak: vajon működik a könnyedebb műfaj itt, vagy pokollá teszi az életem? Az egész nagyokat is szétszedték, csak mert néha valami újat alkottak."
Előtte azonban a záróvizsgákkal kellett törődnie, amelyeket végül
2004-ben tett le, és a tanulmányait a Juilliardon kitüntetéssel végezte.
_______________________________________________Kapcsolódó írások:
David Garrett négyévesen kezdett hegedülni
Az első versenyét ötévesen nyerte meg
Játékautó, az első tanárok, kemény munka és tévéfellépés
Találkozás Ida Haendellel: David Garrett a világ egyik legnagyszerűbb ifjú hegedűse
Lemezszerződés 13 évesen
_______________________________________________
Források:
- Johannes Rothenbaum: David Garrett, Die exklusive Biografie
- Interjú a Queen Mary 2 fedélzetén
- Túl a skatulyákon
Még több információ és érdekesség: David életrajzában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése