RNZ-interjú

Fotó: Andreas Hosch | RNZ.de

A hegedűsztár David Garrett: "A közönségnek joga van a hűha-effektekhez"!

A mannheimi fellépése előtt beszélt a 34 éves sztár az RNZ-nek a turnéjáról és a crossover terveiről.

2014.09.25., 06:00

"Aki volt már egy koncertemen, az azt is tudja, hogy következő alkalommal ráteszek még egy lapáttal". David Garrett, akit gyakran 'varázslatos hegedűsnek' neveznek, az RNZ-nek adott interjút 'Classic Revolution' című turnéja előtt.

Peter Wiest cikke

Mannheim. A modern kori "Varázshegedűsnek", vagy az "Ördög Hegedűsének" tartott David Garrett rajongók tízezreinek szívét hódította meg "crossover"-projektjeivel és a klasszikus és a popzenei világ összekapcsolásával. Csak nemrég töltötte be a 34-et, de már régóta a legnagyobb csarnokokat megtöltő szupersztár. Október elején indul "Classic Revolution" nevű turnéja, és a mannheimi SAP Arena is az állomások között szerepel. Az RNZ-nek adott interjút.

David, 2008-ban a Rhein-Neckar-Zeitungban az állt, hogy "senki nem hegedül olyan klasszul, mint David". Időközben már senki nem hegedül olyan sikeresen, mint Te, igaz?

Az eredeti címet részesíteném előnyben. A siker nem a legfontosabb dolog, tényleg nem az. De  persze, örülök a sikeremnek.

Mit jelent Neked?

Ténylegesen nincsen rá szükségem ahhoz, hogy jól érezzem magam. De boldog vagyok, hogy működik az, amiben mindig is hittem.

Karriered elején nemcsak a zenéd körül volt nagy a felhajtás, hanem különösen a személyed, a szexis hegedűs körül.

Á, hiszen a zenetörténelemben sok olyan példa van, ahol ez így történt. Például Caruso esetében, de Elvis Presley-nél és Frank Sinatránál is. Ha megvan a kívánt zenei minőség és az ember tisztában van azzal, hogy minden más is a helyén van, akkor hát az is rendben van, ha egész jól néz ki az ember, nem?

Paganini, akit a filmben játszottál, ilyen szempontból a megfelelő szerep volt a számodra?

Azért készítettem ezt a filmet, mert meg akartam csinálni. Paganini annak idején a legmenőbb hegedűs volt, és megpróbáltam eköré valami rendkívülit alkotni.

Az új turnéd, amely ezekben a napokban indul útjára, a "Klasszikus Forradalom" nevet viseli. Mit várhatunk?

Nagy dobással készültünk, velünk van egy csodálatos szimfonikus zenekar, és természetesen az együttes is. Számomra a legfontosabb az, hogy valóban 100%-ig új anyaggal készültünk. Ez minden szempontból egy vadonatúj turné, és ilyen kevéssel előtte már rettenetesen izgatott vagyok.

Hogy néz ki ez az új anyag?

Zenei irányzatok színes keveréke, úgy, ahogyan azt mindig szívesen csinálom. Valami új köntösben köszön vissza, valami a régiben.

És mindez még egyszer a "crossover/műfajkeresztezés" címszó alatt?

Igen és nem. Hiszen a David Garrett név éppen úgy szól a klasszikus zenének, mint a crossovernek. Mindig megpróbálom valahogy megtartani az egyensúlyt, és remélem, hogy sikerül is - nemcsak amiatt, hogy a valódi szándékot érvényesítsem, amelyet a crossover magában foglal, azaz a klasszikus zene népszerűsítését, hogy így eljusson olyanok füléhez is, akikhez eddig még nem nagyon jutott el.

A műsoraid mindig gigantikusabbak lesznek, lézerrel és tűzijátékkal. Ezzel lehet sok pénzt keresni, nem?

Mindig megpróbálom mindazt, ami bejön, visszaforgatni a produkcióba. A közönségnek, aki kifizeti a belépőjegyet, joga van műsor közben a "hűha-effekthez". És aki volt már egy koncertemen, az azt is tudja, hogy legközelebb megint ráteszek egy lapáttal.

Te magad is beleszólsz a koreográfiába?

Nemcsak abba, hanem mindenbe! Az egész show-t én terveztem, egy teljes kis műalkotásnak nevezem.

Még mindig napi három órán keresztül gyakorolsz, mint ahogy egyszer mondtad, és ebből a legtöbb időt autóban?

Igen, még mindig. A sofőr olykor cserélődik, különben elviselhetetlen lenne neki mindig ugyanazt a részletet hallgatnia.

A crossover-terveidet illetően vannak olyan zenészek a pop-rock világából, akikkel szívesen játszanál együtt?

Steve Morse a Deep Purple-ből, de vele már dolgoztam együtt; csodálatos volt és szívesen megismételném. Az új turnén van egy szám tőle is a műsorban.

2008-ban kaptad az első Klassik ECHO-díjat; időközben már majdnem lehetetlen összeszámolni a díjaidat. Mit jelentenek még a számodra?

A legelső díjnak mindig nagy jelentősége van. De ösztönző erő az a kihívás is, hogy éveken keresztül állandóan magas színvonalú műsort nyújtson az ember. És amikor ez ismét sikerül, az nagyon jó érzés.

Már többször léptél fel Mannheimben. Ismered a várost?

Őszintén szólva, nem elég jól. Mindig próbálom a turnékat olyan sűrűre szervezni, amennyire lehet, és ezért legtöbbször alig van időm arra, hogy közelebbről megismerjem azokat a városokat, ahol fellépek, még akkor is, ha próbálok a fellépések előtt, vagy után sétálni egyet. Ezért tényleg nem tudom megítélni, milyen Mannheim városa. De a fellépéseimre szívesen emlékszem vissza, és ezért nagyon örülök annak, hogy ismét játszhatok ott.