2018. október 23.

Egy szobában egy világsztárral - Meet&Greet David Garrett-tel

Fotó: Christoph Köstlin


2018.10.10. | Papp László Budapest Sportaréna

Külvilág: OFF
Fangirl üzemmód: ON

Kérjük, a videókat külön ne, csak a blogbejegyzéssel együtt oszd. Köszönjük!
Please, don't share the videos individually. Thanks.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -


Az örömhír


Repkedtünk a boldogságtól, amikor zöld jelzést kapott a Garrett-menedzsmenttől a rajongói találkozóval kapcsolatos kérésünk, 10 nappal a koncert előtt. Ugyanis néhányan ezért dolgoztunk fél éven át, napi több órában, sokszor éjszakába nyúlóan - írtuk a koncert reklámjait, interjúkat fordítottunk, fogalmaztunk, videókat feliratoztunk. Aztán a több órányi örömködést felváltotta a pánik. Hogylesz-milesz-mileszhogyha... ?


- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 
 

Érkezés az Arénához 


Majdnem egy órányi araszolás után, a bemenetel időpontja előtt 4 perccel érkezem meg az Arénát megkerülve, az F1-es parkolónál lévő bejárathoz. Szóval, ilyen az, ha az embert már nagyon várják. Jó érzés a meleg fogadtatás, még akkor is, ha tudom, hogy egy fentebb cél lebeg mindenki szeme előtt. 

Telefonálok, hogy mindenki megérkezett közülünk. Kiderül, hogy még csak nemrég indultak el a Maestróért, aki minden bizonnyal a Lánchídnál található pazar szállodában tartózkodik. 

Kezd sötétedni, de mint sok minden mással, az időjárással is szerencsénk van: 20 fokban vidáman, de izgalommal tele telnek a percek ... fél óra ... 

Egyszer csak az egyik biztonsági ember szól, hogy hagyjuk szabadon a behajtót. Egy elsötétített ablakú kisbusz érkezik. Na mondom, nem sok mindent fogunk látni. Nagy meglepetésünkre azonban a Maestro ott mosolyog és integet az anyósülésen. Jó kedve van, hurrá. Ezek szerint minket hívtak oda sokkal előbb, a biztonság kedvéért. (A külföldiek beszámolói szerint is fél órával koncert előtt zajlott a rajongói találkozó.)
De nem baj, a lényeg, hogy megérkezett, már csak az a kérdés, lesz-e vele elég időnk, vagy sürgetnek bennünket?


- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -


Az utolsó pillanatok 


Névsorolvasás, páran nem figyelnek, hátraszólok többször is, ejj, mintha csak osztálykiránduláson lennék ... bocs Lányok, ezt nem hagyhattam ki. :-)

Bekísérnek minket a biztonságiak egy terembe, ahol ismét várnunk kell pár percet. Legalább asztalok vannak, ahová lepakolhatunk.

Néhányszor nyílik az ajtó, de csak a munkájukat végző szervezők néznek be, ki tudja, miért.





- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Jörg Kollenbroich, a turnémenedzser-biztonságifőnök körbenéz a helyiségben, végigpásztázza a jelenlévőket – rendesen végzi a munkáját.


Naná, hogy amikor nem számítunk rá, akkor érkezik a Maestro - Jörg után lép be a terembe. A kezdeti sokk és "azthittemélőbenalacsonyabb" és hasonlók után megállnak velünk szemben - jöhetnek a kérdések.

Szürreális, hogy 3D-ben látok két ilyen ismerős fickót. A tévé és/vagy a kivetítő amúgy valóban vastagítja az embert. Maestro vékonyabbnak hat élőben. És először fel sem tűnt, hogy már megint az a randa sapka virít rajta. :-)

És akkor kérdezzek tőle. Na, kösz. Mondjuk, amennyi interjút az elmúlt 5 évben lefordítottam, nem sok minden olyan kérdeznivalóm van, amire ne sejteném a választ. A többiek megfogadhatták a tanácsomat, hogy le kell írni a kérdéseket, mert különben nem jut eszükbe ... vagy nem tudom, hogyan csinálták, de sokkhatás alatt is értelmes kérdések születtek.






- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -


Elindul az emlékgyűjtés
 
 
Elindul az aláírás-osztogatás és ajándékozás, egy darabig videózom én is a többiek pillanatait, majd belém vág a felismerés, hogy a Maestro egyre közeledik felém.

Jézusmária. Hol van, amit mutatni akarok, hol vannak a Rubik kockák, hol vannak, amiket alá szeretnék íratni? Hol van a ... az eszem ... a beszédhez? Helló pánik, már hiányoztál.




Kitörölhetetlen emlékképek:




- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -


Rubik kocka, szatyrok és Lili 

 

"Hi", lép oda hozzám ... áramszünet ... az agyam, - valószínűleg a sokk miatt – védekező üzemmódba kapcsol át. Nem közvetít semmit sem nekem befelé. Így nem esem be a néhány kihelyezett asztal alá – igaz, nem is emlékszem arra, hogyan kerül a Rubik kocka a Maestro kezébe.

A felvételeknek hála (és a készítőiknek is), utólag azért úgy tűnik, a "hi" miatt automatikusan angolul folyt a kommunikáció (és jé, félkómásan is sikerült véghez vinni); ezt előtte eldöntöttem, mert a többség inkább ezt a nyelvet tudja magáénak. No meg, primitívebb a németnél, alaphangon nem kell sokat agyalni holmi nyelvtanon.

Vége az áramszünetnek, felébredek, sőt, kezdek hozzászokni, hogy a Maestro az aurámon belül ácsorog, és érdeklődve hallgatja, amit mondunk neki. Semmi sürgetés; nincs olyan érzésem, hogy "úristengyorsanelkellmondanom", mert lelép. Aztán sikerül a németre való átváltás is.










 
Jörg testtartása ekkorra már lazábbnak tűnik, gondolom, rájött, hogy most már nem fogunk repülőrajttal indítva kárt tenni a Maestróban. Eszembe jut erről, hogy a nemrég hazánkba látogató Terence Hill is úgy nyilatkozott, hogy Budapesten biztonságban érezte magát, mert a magyar rajongók vigyáztak rá, nem rohanták le és nem ordítottak a fülébe. Holott egyértelműen érezte a feléje áradó szeretetet.

Reméljük, a Maestro is érezte. Azt sem bánnám, ha Jörg is. 

Maestro egy csöppet sincs elszállva magától, két tele talppal a földön jár. A szava járása szerint: "abszolút". Jól nevelt, udvarias, figyelmes. Még egy számára jelentéktelen táskára sem szeret ráírni, nehogy tönkretegye:








- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -


Csoportkép, öröm-boldogság 
 

Jörg a csoportképek erejéig tökegyedül hagyta velünk a Maestrót. Még grimaszolt is, hogy az utolsó fotón garantáltan mindenki nevessen. A boldogságot vágni lehetett a teremben.


Fotó: Jörg Kollenbroich


És mindezek után következett egy felejthetetlen koncert is. Erről majd a legközelebbi beszámolóban. :)


 Ja, ne feledkezzünk meg a legdrágább Liliről sem :-)





Írta: Éowyn

Köszönjük a lehetőséget és a felejthetetlen élményt a Koncertpromónak és a Szöveg Színház Színházi Egyesületnek!





2 megjegyzés:

  1. Vielen Dank für diesen Bericht, Foto und Video! Ich freue mich sehr für euch!

    Elina, Administrator von David Garrett Russian Forum

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ooh, Elina, gern geschehen! Braucht ihr deutsche oder englische Übersetzung? Kata

      Törlés