Amikor David négy éves volt, akkor kezdett a bátyja, Alexander hegedülni tanulni.
Mint oly' gyakran előfordul családon belül, David is mindig azt akarta
csinálni,
amit a bátyja - megkaparintotta a hangszert és megpróbálta utánozni,
amit ellesett a testvérétől. Eleinte megmosolyogták érte, de annyira
lenyűgözte őt az új "játékszere", hogy nagyon gyorsan megtanulta azokat a
műveket, amelyeket a bátyjának kellett a hegedűórák során
elsajátítania.
"Eleinte inkább csak hallgattam, hogy mit játszik a kottából, és aztán kb. egy évig csak utánoztam őt. Szóval az első hónapok azzal teltek, hogy sok mindent meghallgattam, és próbáltam magamtól rájönni a dolgokra. Aztán – a szüleim mesélték –, hogy 3-4 hónap után ügyesebben játszottam, mint a bátyám, pedig neki volt tanára. Úgy gondolhatták, hogy talán tehetségesebb vagyok." | TATB-interjú |
"Visszatekintve azt hiszem, azért akartam a szüleim figyelmét felhívni magamra, mert a zene által kaptam először tőlük figyelmet. Azt hiszem, ezzel tudtam elérni a szüleimet, különösen édesapámat, hogy észrevegye, hogy ott vagyok. Volt egy bizonyos időszak, amikor ez nem így volt. És a zene segítségével építettem ki a kapcsolatot az apámmal."
Nemcsak Alexander hegedűtanára ismerte fel David tehetségét, a szülők is
elkezdték támogatni, kezdetben mellékfoglalkozása szerint hegedűtanár
apja
tanította. Ez nem volt mindig zökkenőmentes.