Érettségi után, mint minden fiatalban, Davidben is felmerült a hogyan tovább kérdése. Továbbtanulás, munka, vagy a hegedű a már megszokott módon? Időközben kétségei támadtak azzal kapcsolatban, hogy vajon továbbra is hivatásos zenész akar-e lenni az összes következménnyel együtt.
Iskolatársainak köszönhetően megismert egy másik életet is; diszkóba kezdett járni, nagy születésnapi bulit szervezett a házukban, a szülei tudta nélkül.
"Későn kezdtem el a popzene iránt érdeklődni, nem azért, mert nem érdekelt, hanem csak azon egyszerű oknál fogva, hogy a szüleim nagyon nagy becsben tartották a klasszikus zenét, ennélfogva ezzel a zenével együtt nőttem fel. Ehhez még az is hozzájött, hogy a felső tagozatig magántanuló voltam, egyszerűen nem volt kapcsolatom vele. Persze néha hallgattam rádiót, de a szüleim tisztán klasszikus zenei beállítottságúak voltak, és ez mindig így volt; nem volt megtiltva, hogy valami mást hallgassak, de hogy úgy mondjam, nem hallgattuk minden nap. Ez viszont 16-17 éves koromban még érdekesebbé tette."
Világossá vált számára, hogy eddig aranykalitkában élt, állandó, nagyon magas elvárásoknak megfelelve. Plusz a hegedülés okozta örömöt is elvesztette már, a fizikai fájdalmakról nem is beszélve ...