2018. július 28.

Egy csodagyerek ifjú évei - Lázadás és útkeresés

Érettségi után, mint minden fiatalban, Davidben is felmerült a hogyan tovább kérdése. Továbbtanulás, munka, vagy a hegedű a már megszokott módon? Időközben kétségei támadtak azzal kapcsolatban, hogy vajon továbbra is hivatásos zenész akar-e lenni az összes következménnyel együtt.

Iskolatársainak köszönhetően megismert egy másik életet is; diszkóba kezdett járni, nagy születésnapi bulit szervezett a házukban, a szülei tudta nélkül.

"Későn kezdtem el a popzene iránt érdeklődni, nem azért, mert nem érdekelt, hanem csak azon egyszerű oknál fogva, hogy a szüleim nagyon nagy becsben tartották a klasszikus zenét, ennélfogva ezzel a zenével együtt nőttem fel. Ehhez még az is hozzájött, hogy a felső tagozatig magántanuló voltam, egyszerűen nem volt kapcsolatom vele. Persze néha hallgattam rádiót, de a szüleim tisztán klasszikus zenei beállítottságúak voltak, és ez mindig így volt; nem volt megtiltva, hogy valami mást hallgassak, de hogy úgy mondjam, nem hallgattuk minden nap. Ez viszont 16-17 éves koromban még érdekesebbé tette."

Világossá vált számára, hogy eddig aranykalitkában élt, állandó, nagyon magas elvárásoknak megfelelve. Plusz a hegedülés okozta örömöt is elvesztette már, a fizikai fájdalmakról nem is beszélve ...

2018. július 23.

Egy csodagyerek ifjú évei - Egy születésnapi buli margójára

Mensch, Otto! - rádióinterjú. Részlet. | Az egész műsor: Mensch Otto címke |

_________________________

Ajajajjj. 17, nem: 18 éves voltam. A szüleim elutaztak, és szülinapi buli volt. Még Aachenben voltam, és ...

A 18. születésnapod.

A 18. 17, vagy 18. nem vagyok benne teljesen biztos. És a szüleim valamilyen üzleti úton voltak és egyedül hagytak, hogy itt van a ház. Aztán valahogy 100 márkát adtak, hogy majd a barátaimmal menjünk valami olasz kaját enni, ez egy kedves dolog volt, semmi problémám nem volt vele. De máshogy döntöttem, mondtam rendben, itt a 100 euró, illetve a 100 márka, veszek valami piát, és meghívtam az egész iskolát.

2018. július 6.

Egy csodagyerek ifjú évei - Könnyek és lemondások: a kívülálló

"A zene magasabb rendű megnyilatkozás, mint minden bölcsesség és filozófia" - Ludwig van Beethoven.

Csodagyerek. A kifejezés sok kérdést felvet.
Rendelkezik-e egy gyermek olyan szellemi érettséggel és lelki mélységgel, hogy egy klasszikus mesterművet Beethoven értelmezéséhez méltóan tudjon tolmácsolni? A fiatal David Garrett esetében mindenki, szülők, tanárok, kollégák, szakemberek és a közönség is egyetértett abban, hogy a játéka nem egy gyermek játékának hangzott. Yehudi Menuhin a fiúban "generációja legnagyobb hegedűművészét" ismerte fel.

2018. július 1.

Egy csodagyerek ifjú évei - emberfeletti teljesítmény, fájdalmak

"Minimum fenoménnak kell ezt az ifjú hegedűst nevezni" - Wolf-Eberhard von Lewinski zenekritikus, 1995.

"[Garrett] játéka a telt hangzással és az intenzív vibrátóval nem egy tizenöt éves játékának hangzik" - BBC Music Magazine, 1995.

Miután a Deutsche Grammophon, a klasszikus zenei világ egyik legismertebb és legfontosabb lemezkiadó vállalata, exkluzív szerződést ajánlott a 13 éves Davidnek, és első két albuma zajos sikert aratott, a cég újabb felvételeket kért.

Az ezután következő események fordulópontot jelentettek David életében. Édesapja és a kiadó megállapodtak a következő albummal kapcsolatban: Paganini 24 capricciójának felvételében ... A kiadó képviselői természetesen lelkesedtek az édesapa javaslatáért, de nem tudták, hogy David ekkor még csak kettőt tudott, egyet ismert a 24-ből, és nem volt hegedűtanára, vagy mentora, ezzel szemben volt rá szűk két hónapja, hogy megtanulja a maradék 21-et ... amelyek a legnehezebben eljátszható, virtuóz hegedűdarabok közé tartoznak, manapság is minden hegedűs számára nagy kihívást jelentenek.

Ahelyett, hogy a körülményekre hivatkozva visszakozott volna, a 16 éves David hatalmas elszántsággal és megszállottsággal kezdett el éjjel-nappal gyakorolni. Saját határait felfedezve és a végsőkig feszítve egészen odáig ment, ahol a teste már fellázadt az állandó terhelés ellen. Hát- és vállproblémái lettek, porckorongsérvet kapott, és a végén már az ujjai sem akartak engedelmeskedni neki. Mindezek ellenére a CD-felvételeken ismét nagyszerű teljesítményt nyújtott, Bruno Canino zongorakíséretével. Az album a tervek szerint, 1997 áprilisában jelent meg "Paganini Caprices" címmel.


A kritikusok, mint mindig, most is lelkesek voltak.