2015. május 19.

"Azt hittem, utál az apám" - DailyMail interjú


A cikk forrása fotókkal: ide kattintva látható.

Liz Jones Torinóban találkozott több ízben is Daviddel (március 5-én és 6-án volt ott koncertje). Részletek a cikkből - amit eddig is tudtunk az életrajzából, azokat a részeket nem mind írtam bele. Érdekes dolgok is vannak a cikkben, bár, jobban csípem a kérdés-válasz formátumú interjúkat.

*

[...] a szólóhegedűs David Garrett évente akár 340 napot is a bőröndjéből él, szállodai kosztot eszik, a 299 éves Stradivari-hegedűje a hátára szíjazva, amely valószínűleg a világ legdrágább hátizsákja (1,5 milliárd forint). Egy kanapén ücsörög ötödik emeleti lakosztályában a torinói Golden Palace hotelben, megkérdezem tőle, hogyan birkózik meg a kimerítő napirenddel.  "Próbálok légzéstechnikán alapuló meditációt alkalmazni az alváshoz: ez általában távol tartja a gondolatokat és ellazítja a testemet. Előadás előtt nincs semmilyen különleges rituálém. Ez az életem. Próbálom normálisan élni."

http://www.dailymail.co.uk/home/you/article-3017898/Interview-violinist-David-Garrett-thought-father-hated-me.html©Chris O'Donovan
Posted by David Garrett - Russia (fan page) on 2015. április 5.

A Rai Auditoriumban lezajlott koncertje utáni reggelen találkozunk. [...] a főleg nőkből álló közönség - 11-től 80 évesig - sikított. Előtte találkoztam egy rajongóval: A 26 éves olasz informatikus, Stefania Corkból repült ide angoltanár édesanyjával együtt, és annak 15, tizenhárom éves tanítványával. Egy másik rajongó azt meséli, David összes koncertjén ott volt az elmúlt három évben. De mi vált ki körülötte ekkora imádatot? Stefania: "Mindig elismeri a zenekar munkáját, és azokét az emberekét is, akik mellette játszanak. Egyedülálló, ahogyan minden egyes számot előad, akár klasszikus, akár nem. Érzi a zenét, úgy értelmezi újra, hogy valójában új és váratlan módon formálja meg."

David a szobájában óvatosan kiveszi a hegedűt a tokjából. "Ó, de kicsi!" Mondom meglepődve, hiszen melankolikus hangja kitöltötte a hangversenytermet. "Általában nem szeretek ilyesmit hallani," mondja David ragyogó szemmel, ráhelyez egy kis kendőt a végére és az álla alá helyezi. Érzi, hogy van neme? "Nem igazán. A részem."

A szobája - kivéve az üres cigarettás dobozokat (előző este az öltözőben kifelé füstölt az ablakon, miközben integetett a rajongóknak) - nagyon takaros: tipikus Szűz.

Míg múlt éjjel fekete öltönyben pompázott, David ma a védjegyévé vált öltözékét viseli: kopott farmert, brit zászlós pólót, aszimmetrikus Y.Projekt dzsekit, vastag halálfejes nyakláncokat és gyűrűket, lófarokba kötött hajat, erős karjára a 'Rock and Roll' felirat van tetoválva.

Van stylistja? "Ha volt bárki, aki ruhát vett nekem, az még New Yorkban, az egyetemi éveim alatt volt, az akkori barátnőim voltak. Tudja, milyenek a nők, amikor randiznak - 'Próbáld fel ezt, próbáld fel azt.' Olyan ruhát hordok, amiben kényelmesen érzem magam. Éppen elég kemény dolog felmenni a színpadra -az a sok ember, nagy elvárások, főleg a sajátod- szóval, rá kell találnod önmagadra, és mivel soha nem viselek szmokingot a magánéletemben, úgy érzem, ezek az én ruháim, olyanok, amelyekben szexisnek érzem magam. A színpadon is hordom őket, mert magabiztossá tesz, és így csak a zenére tudok koncentrálni."

Múlt este Brahms-ot játszott, a ráadás pedig Bach Sarabande-ja volt, amelyet Michael Jackson Smooth Criminal-je követett. "Hirtelen elhatározás volt. Láttam néhány fiatalt a nézőtéren, ezért úgy gondoltam, 'Rendben, kapnak valami olyat, ami feldobja őket.'"

David beszéde a darabos német és a vontatott New York-i vonzó keveréke. Ő a műfajkeverő irányzat mestere: éppen olyan gyakran fordul elő, hogy Coldplay-t játszik 15 ezres stadionokban, mint az, hogy koncerttermekben zenekar által kísérve lép fel. Nem vagyok a műfajkeverés rajongója - hiszen mi lehetne szebb Bach-nál? - de David elmagyarázza, "Szeretném, ha a családok gyerekekkel jönnének, ha tinédzserek jönnének, ha huszonévesek jönnének. Nem akarok mindig nyugton lenni, mozogni akarok a hegedűvel!" Miért nem fordított neki hátat a közismerten sznob klasszikus zenei világ? "Mert nagyon jó vagyok benne," mosolyog.

Mikor kezdte el festeni a haját? Észrevettem, a rengeteg YouTube videónak köszönhetően, hogy 1991-ben, amikor a Hamburgi Filharmonikusokkal játszott; és 1993-ban, amikor fellépett a Verbier fesztiválon, hogy határozottan sötét volt a haja. Nagyon sötét a szemöldöke, a borostája is, és hihetetlenül hosszú és göndör fekete szempillái vannak. "Most éppen elég sok napsütés érte, szóval annyira nincs kiszőkítve, de össze-vissza mászkálok majd, a szezontól függően. Elég sötét volt a film miatt, amit körülbelül két évvel ezelőtt forgattam [Paganinit játszotta az Ördög hegedűsében, de a filmkarrierrel kapcsolatban azt mondja, 'Nem hiszem, hogy nekem találták ki']. Az egyetemi éveim alatt kezdtem festeni, mert olyan unalmas barna, és úgy gondoltam, 'Mittomén. A szőke jobb móka lehet.'"

Azon tűnődöm, vajon hiú-e? "Megpróbálok nem gyorsételeket enni, biztosítanom kell, hogy rendesen működjön a szervezetem: gondoskodnom kell arról, hogy fizikailag rendben legyek, mert sok fellépésem van. Sokat utazom, ezért érthető módon karban tartom magam, de aközött, hogy megőrzöm az egészségem és a hiúság között azért van különbség. Egyáltalán nem töltök sok időt a fürdőszobában." 

Állandóan David Beckhamhez hasonlították. "Jó kinézetű fickó, szóval ezt bóknak veszem. Egyszer találkoztam vele, Berlinben a GQ díjátadón. Állandó otthona van, így magával tudta vinni a családját. Évente 10 hónapot nem töltök otthon, szóval, ha lenne barátnőm, vagy feleségem, igen, velem tudna utazni, de el tudod képzelni, hogy a gyerekeid nem tudnak normális iskolába járni? Nem azt mondom, hogy a következő 30-40 évben is ezt csinálom majd, de ez a munka csak így működik: nem tudod fenntartani a sikert ilyen szinten, ha azt mondod, 'Nem, évente csak 30 fellépésem lesz.'"

Meglep, amikor azt mondja, nemrég jött vissza a vakációról. "Karácsonykor a Maldív-szigeteken voltam. Édesanyámat vittem magammal."

[...]


"Nem arról volt szó, hogy a bátyám nem volt tehetséges," mondja David, "de összeomlott a nyomás alatt, többet sírt, mint én."

[...]

"A zenélést választottam, nem a sok gyakorlás volt a gond, tudod, a fegyelem. Megbékéltem a múlttal. Megbékéltem azokkal a nehéz időkkel, mert oda vezettek, ahol most vagyok. De sok könnybe került." 

Egyszer azt mondta, a szülei "milliónyi hibát" követtek el. "Nem minden szülő ilyen? Nagyon kemények voltak. Különösen az édesapám volt nagyon kemény velem. Legtöbbször szóban. Más generációról volt szó ... persze fizikai szituációkat is átéltünk az apámmal." Abbahagyja és könnybe lábad a szeme.

"Arról van szó, hogy nagyon kicsi voltam, ő meg minden nap 6-7 órát dolgozott velem, és gyerekként nehéz volt megértenem, hogy a szóbeli rendreutasítás nem azt jelenti, hogy nem törődik velem; gyerekként azt hiszed, utálnak a szüleid."

"Az apám szidalmazott. Nyilván, nem volt jó, amit tett, és persze hiba volt. Soha nem tennék ilyet a gyerekeimmel. Azt akarta elérni, amit végül sikerült is. A jó módszereket használta? Biztosan nem. Elérte az eredményt? Igen. Nem élném át újra a múltat. Egy napra sem lennék megint gyerek, mert tényleg nem volt jó. De minden olyan megtörtént a múltban, ami azt eredményezte, hogy ott legyek, ahol most vagyok." Még közel áll az apjához? "A szüleim már nincsenek együtt. De még mindig találkozom vele, igen." 

Ha nem zenész lenne? "Bankár lennék. Szeretek számokkal dolgozni." Nem vagyok biztos abban, hogy ugrat. Szeretné, hogy a gyerekéből zenész legyen? "Viccelsz? Olyan sok zene volt már az életemben, otthon csendet szeretnék. A helyzet az, hogy ha valóban ezt akarják csinálni, akkor nem fogom megállítani őket, de nem fogok nekik hangszert adni, hogy 'Na, kezdj el gyakorolni'."

David végül el tudott szakadni az édesapjától. 17 évesen, karrierje csúcsán New Yorkba ment azzal az ürüggyel, hogy meglátogatja a Harvardon tanuló bátyját. Részt vett a neves, zenét, drámát és táncot oktató  Juilliard iskola meghallgatásán. Miért bosszantotta fel ez a szüleit? "Édesapám úgy gondolta, nekem már nem kell megtanulnom semmit sem. Ezen a ponton tévedett."

Az apja elhatárolódott ettől, ezért kellett Davidnek anyagilag a saját lábára állnia, többek között Armani modellként, és a Vogue oldalain. Nem volt elég pénz a fellépésekkel és lemezfelvételekkel eltöltött évek után? "A szüleim mind elköltötték, még egy kicsit többet is, a magántanárokra, és arra, hogy Miamiba és New Yorkba utazzak a tanárokhoz. Havonta 5-6 tanárt kellett fizetnünk, akik hozzánk jöttek. Körülbelül 13,500 fonttal indultam New Yorkba, és ezt vissza kellett fizetnem, és meg kellett keresnem a pénzt a tandíjra is."

David 3 évig tanult zenetudományt és zeneszerzéstant a híres hegedűművésztől és karmestertől, Itzhak Perlmantől és a zeneszerző Eric Ewazentől, aki azt mondta róla, "Különleges, szívből jövő és kifejező játéka elkápráztatta mindazokat közülünk, akiknek abban a nagy örömben volt részünk, hogy taníthattuk őt, és felismertük a kivételes képességeit és elképesztő tehetségét."

Megmondom Davidnek, hogy a kellemes külseje ellene dolgozik; akik nem ismerik a Paganinijét és a Purcelljét, azt gondolhatják, ő csak egy felépített imidzs. "Nem foglalkozom azokkal az emberekkel, akik azért nem vesznek komolyan, mert a megjelenésem alapján ítélnek meg, nem pedig az alapján, amit csinálok. Lényegében ők a képmutatók, nem én."

Elmeséli nekem, hogy "egyetemi évei alatt hétvégente sokat járt szórakozni, amikor nem voltak órái"; de soha nem rúgott ki igazán a hámból. "A felelősség a zsigereimben van. Talán kétszer-háromszor történt életem során, másnap nagyon sz**ul ment a munka, és ez nagyon bosszantott."

7 éves korától 17 éves koráig magántanárok tanították otthon, így ez volt az első eset, hogy David közel került a normális élethez. Barátokat szerzett. Tartja-e velük a kapcsolatot? "Volt egy színésznő: most már nagyon híres, forgatott Brad Pitt-tel. Valahogy elfelejtettem ... mindegy. Elég közel álltam a tánc szakosokhoz. Gyorsan barátkoztam, de az történt, hogy hiányzott az életemből az a bizonyos pillanat a középiskolában, amikor rájössz, hogy a veled szemben kedves emberek nem biztos, hogy a hátad mögött is azok. Mindenki rendkívül kedves volt velem az egyetemen, így azt gondoltam, 'Nagyon kedves emberek!', de aztán rájöttem, hogy nem szépen beszéltek a hátam mögött. Későn tanultam meg, hogy a felnőttek nem kedvesek."

Szóval, most ki a legjobb barátja? "Eric Wentz, egy színész, akivel az egyetemen találkoztam. Aztán van egy orgonista... Öm." Miközben "nagyon közel" áll a bátyjához, akinek van családja és kutyája, és New York külvárosában lakik, a húga, Elena is függetlennek tűnik David elmondása szerint, "Zenész, velem akar dolgozni... nem tudom."

[...]

Két emberrel utazik: Tobias Weigold-Wimmerrel, aki a klasszikus zenei dolgokat intézi, és Jörg Kollenbroich turnémenedzserrel, akivel azt tervezi, együtt tölti a délutánt az edzőteremben, a napi nélkülözhetetlen, négyórás gyakorlás után. "Szeretek szólista lenni. Egyedül kell dolgoznom, de szeretem. Nincs inas, nincs főnök. Hétköznapi repülőre szállok."

És koncert után vissza a szállodába? "A legrosszabb helyzet, amikor késő este egyedül maradsz - nem a magány miatt, de nagyon biztosnak kell lenned magadban, és tudnod kell, mit kezdesz a helyzettel. Nagyon el vagy szigetelve."

A zenekar tagjai neheztelnek rá a sztár státusza miatt? A hegedűsök mind előbb tudtak hegedülni, mint járni, szóval, mi különbözteti meg tőlük? "Sok dolog. Először is, nem mindenki rendelkezik azzal a technikai tudással, hogy el tudjon játszani egy nagy hegedűversenyt, igazából csak néhányan tudnak: két kezemen meg tudom számolni az igazán jó hegedűművészeket. És persze jó memória kell hozzá, és hogy ne legyél ideges a színpadon."

Vajon hisztis-e? "Kedves embernek tartom magam, nem hiszem, hogy panaszkodni szoktam. Azt hiszem, eléggé a földön járok és rendesen bánok az emberekkel. Nem jövök ki a sodromból."

Miközben a zenekar tagjai kottából játszanak, David megtanulta az egész 90 perces művet. "Soha nem elemezgettem, hogyan csinálom, talán tehetségem van hozzá ... ez mindig így volt. Ez egy zenei ösztön nagyon jó technikával kombinálva, amely az éveken át tartó munka és fegyelem eredménye. Nagy erőre van szükség ahhoz, hogy az ember kiálljon egy nagy teremben a zenekarral szemben."

Azt mondom neki, hogy meglepődtem, hogy az első, nagyon hosszú tétel után, amikor leengedte a vonót, nem volt taps. A hagyomány szerint, mondja, a klasszikus koncerteken a közönség a legvégéig vár a tapssal. "Olyan, mint egy olyan nővel szeretkezni, aki nem ad ki semmiféle hangot. Nyugtalanító. Fogalmad sincs, hogy mennyire csinálod jól."

Ó. És most akkor a nőkről. A zene, amit játszik, annyira romantikus. Törték-e már össze a szívét? "Sokszor." Volt már szerelmes? "Persze." Jelenleg van kapcsolata? "Talán igen, talán nem. Nagyon nehéz ismerkedni, ha úton vagyok."

Arra vagyok kíváncsi, kiindulva abból, hogy gyerekként mennyire el volt szigetelve a társaitól, hogy szűz volt-e még, amikor beiratkozott a Juilliardra? "Nem tudtam, hol ismerkedhetnék nőkkel; rendkívül félénk voltam. Egy évvel előtte Izraelbe mentem a szüleim nélkül egy zenetáborba. Ekkor randiztam először egy lánnyal. 17, 18 voltam." És hány barátnője volt? "Talán ha három az egyetem alatt - azt hiszem, ez elfogadható."

Mit szeret csinálni egy randi alkalmával? "Imádok sétálni. Számomra az ideális randi az, ha például olyan nagyszerű városban, mint Róma, Párizs, vagy New York sétálhatok, hóesés közben. A nők utálják, mert nem viselhetnek cipőt, persze, hanem helyette sportcipőt. Minden lassú dolgot szépnek találok." 

Nem csoda, hogy egyedülálló és közeledik a 35 felé. Mikor "sétált" utoljára együtt egy nővel? "Karácsony után volt."

Az ideális nő a számára? [...] "Először is, jószívűnek kell lennie, és tudjon nevetni és ne legyen feszültség köztünk, ez a fontos. Nem vagyok vitatkozós típus."

Jó partner-e? "Ha igazán szerelmes vagyok, akkor nagy erőfeszítéseket teszek a kapcsolatért. Ha viszont csak félig-meddig vagyok szerelmes, akkor valószínűleg nem vagyok a legjobb partner. Borzalmas vagyok a dolgok észben tartásában." 

Ma este, még egy fellépés lesz Torinóban, aztán Nápoly következik, majd London, ahol egy tehetséges fiatal női zongoristával dolgozik együtt. Nemrég Moszkvában játszott. Mit gondol Putyin hozzáállásáról Ukrajnával, vagy a homoszexuálisokkal kapcsolatban? "Nem nagyon foglalkozom a politikával. Nyilván megnézem a híreket, de végül semleges maradok. Amit tenni próbálok az csupán annyi, hogy az emberek szívébe szeretetet csaljak."

Indulni készülök, de előbb készül egy közös fotó Daviddel, miközben rajtam keresztül játszik a vonóval. "Játszd a 'Sarabande-ot'," kérem tőle. "Nem, túl sok benne a heves mozdulat, arcon ütnélek." Látta már a Szürke ötven árnyalatát? "Nem, hálisten. Túlságosan fel van fújva. Távol akarok maradni tőle."

Van sötét oldala? "Egész biztosan. De számomra az az első, hogy nagyszerű teljesítményt nyújtsak a színpadon."

http://www.dailymail.co.uk/home/you/article-3017898/Interview-violinist-David-Garrett-thought-father-hated-me.html©Chris O'Donovan
Posted by David Garrett - Russia (fan page) on 2015. április 5.



_______________________

Ezek a képek is Torinóban készültek:  fotó 1 | fotó 2


Fun in Turin - Piazza CLN! One (two) statues representing the Italian river Po...and...don't forget to listen to David'...
Posted by David Garrett on 2015. március 6.

5 megjegyzés:

  1. KELLEMES riport volt, nem voltak eröszakosak a kérdések és öszintének tüntek a válaszok is. Nagyon kedvelem Garett játékát, most értem a sok szenvedést is
    mögötte!!! Nem tudom, igy kell e lennie minden nagy teljesitmény mögött? valószinüleg, igen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos igen. :( A friss blogbejegyzésekben is olvasható, látható a videókban, ahogy David is arra a következtetésre jut, hogy meg kell szenvedni az ekkora sikerért ... már gyerekként.

      Törlés
  2. A tegnapi Budapesti koncertjéről nincsenek felvételek esetleg?

    VálaszTörlés
  3. A tegnap budapestiről koncertről nagyon várom én is felvételeket, biztosan lesznek.

    VálaszTörlés
  4. Szakmailag - különlegességével együtt a legjobb. Rettentően megnyerö és szeretni való .Minden jót és barátokat

    VálaszTörlés