Egy csodagyerek ifjú évei - emberfeletti teljesítmény, fájdalmak

"Minimum fenoménnak kell ezt az ifjú hegedűst nevezni" - Wolf-Eberhard von Lewinski zenekritikus, 1995.

"[Garrett] játéka a telt hangzással és az intenzív vibrátóval nem egy tizenöt éves játékának hangzik" - BBC Music Magazine, 1995.

Miután a Deutsche Grammophon, a klasszikus zenei világ egyik legismertebb és legfontosabb lemezkiadó vállalata, exkluzív szerződést ajánlott a 13 éves Davidnek, és első két albuma zajos sikert aratott, a cég újabb felvételeket kért.

Az ezután következő események fordulópontot jelentettek David életében. Édesapja és a kiadó megállapodtak a következő albummal kapcsolatban: Paganini 24 capricciójának felvételében ... A kiadó képviselői természetesen lelkesedtek az édesapa javaslatáért, de nem tudták, hogy David ekkor még csak kettőt tudott, egyet ismert a 24-ből, és nem volt hegedűtanára, vagy mentora, ezzel szemben volt rá szűk két hónapja, hogy megtanulja a maradék 21-et ... amelyek a legnehezebben eljátszható, virtuóz hegedűdarabok közé tartoznak, manapság is minden hegedűs számára nagy kihívást jelentenek.

Ahelyett, hogy a körülményekre hivatkozva visszakozott volna, a 16 éves David hatalmas elszántsággal és megszállottsággal kezdett el éjjel-nappal gyakorolni. Saját határait felfedezve és a végsőkig feszítve egészen odáig ment, ahol a teste már fellázadt az állandó terhelés ellen. Hát- és vállproblémái lettek, porckorongsérvet kapott, és a végén már az ujjai sem akartak engedelmeskedni neki. Mindezek ellenére a CD-felvételeken ismét nagyszerű teljesítményt nyújtott, Bruno Canino zongorakíséretével. Az album a tervek szerint, 1997 áprilisában jelent meg "Paganini Caprices" címmel.


A kritikusok, mint mindig, most is lelkesek voltak.