Most ne mondjon semmit!Melyik hangszeren szeretne még játszani, David Garrett?
Forrás:
Fordítás: Menyhért Mónika
A klasszikus zene világának popsztárja szavak nélküli interjúban beszél kritikusairól, a hegedűs lázadó imázsáról és arról a kérdésről, hogy jó marketingötlet volt-e saját tusfürdőt piacra dobni.
Született: 1980. szeptember 4-én, David Bongartzként, Aachenben
Foglalkozása: hegedűművész
Tanulmányai: érettségi Aachenben, hegedűtanulmányok a New York-i Juilliard Schoolban
Státusz: A biztonságos oldalon / Biztos kézzel a húrokon [szójáték németül]
Az olyan embereken, mint David Garrett, alapvetően lehet vitatkozni. A régi iskola legelkötelezettebb klasszikus zenerajongói számára afféle Antikrisztus: eljátssza a nagy hegedűversenyeket, Mozartot, Beethovent, Brahmsot, de ugyanúgy a Metallica és a Coldplay számait is.
Popsztárként építi fel saját imázsát, és a marketinges poénoktól sem riad vissza (volt egyszer egy David Garrett nevével fémjelzett tusfürdő is). Mindezzel azonban rendkívül sikeres – és nem ő az első, aki így közelít a szakmához.
Nigel Kennedy már 40 évvel ezelőtt is hasonlóan csinálta, azóta pedig valóságos popsztárdömping van a klasszikus zene világában. (Arról is lehetne vitatkozni, hogy az olyan szentként tisztelt művészek, mint Jascha Heifetz vagy Yehudi Menuhin, vajon valóban annyira távol álltak-e a popsztárok világától.)
Annyi bizonyos, hogy David Garrett embereket csábít be a koncerttermekbe, és életben tartja a klasszikus zenét – legújabb, Immortal című albumával is. Ezen Schumann és Rachmaninov művei éppúgy megszólalnak, mint a Schindler listája címadó dala.
Miért is ne?
Ezek után már csak az lenne igazán izgalmas, ha a klasszikus zene világában egyszer csak megjelenne valaki, aki betölti Glenn Gould sajátos szerepét: egy különc, magának való figura, aki görnyedten ül a zongoránál, játék közben túlságosan hangosan dünnyög magában, de közben mennyeien játszik.
Talán éppen egy ilyen figura tudná rávenni a következő generációt arra, hogy egyszer betérjen egy klasszikus koncertre.
