2018. október 23.

Egy szobában egy világsztárral - Meet&Greet David Garrett-tel

Fotó: Christoph Köstlin


2018.10.10. | Papp László Budapest Sportaréna

Külvilág: OFF
Fangirl üzemmód: ON

Kérjük, a videókat külön ne, csak a blogbejegyzéssel együtt oszd. Köszönjük!
Please, don't share the videos individually. Thanks.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -


Az örömhír


Repkedtünk a boldogságtól, amikor zöld jelzést kapott a Garrett-menedzsmenttől a rajongói találkozóval kapcsolatos kérésünk, 10 nappal a koncert előtt. Ugyanis néhányan ezért dolgoztunk fél éven át, napi több órában, sokszor éjszakába nyúlóan - írtuk a koncert reklámjait, interjúkat fordítottunk, fogalmaztunk, videókat feliratoztunk. Aztán a több órányi örömködést felváltotta a pánik. Hogylesz-milesz-mileszhogyha... ?


- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 
 

Érkezés az Arénához 


Majdnem egy órányi araszolás után, a bemenetel időpontja előtt 4 perccel érkezem meg az Arénát megkerülve, az F1-es parkolónál lévő bejárathoz. Szóval, ilyen az, ha az embert már nagyon várják. Jó érzés a meleg fogadtatás, még akkor is, ha tudom, hogy egy fentebb cél lebeg mindenki szeme előtt. 

Telefonálok, hogy mindenki megérkezett közülünk. Kiderül, hogy még csak nemrég indultak el a Maestróért, aki minden bizonnyal a Lánchídnál található pazar szállodában tartózkodik. 

Kezd sötétedni, de mint sok minden mással, az időjárással is szerencsénk van: 20 fokban vidáman, de izgalommal tele telnek a percek ... fél óra ... 

Egyszer csak az egyik biztonsági ember szól, hogy hagyjuk szabadon a behajtót. Egy elsötétített ablakú kisbusz érkezik. Na mondom, nem sok mindent fogunk látni. Nagy meglepetésünkre azonban a Maestro ott mosolyog és integet az anyósülésen. Jó kedve van, hurrá. Ezek szerint minket hívtak oda sokkal előbb, a biztonság kedvéért. (A külföldiek beszámolói szerint is fél órával koncert előtt zajlott a rajongói találkozó.)
De nem baj, a lényeg, hogy megérkezett, már csak az a kérdés, lesz-e vele elég időnk, vagy sürgetnek bennünket?


- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -


Az utolsó pillanatok 


Névsorolvasás, páran nem figyelnek, hátraszólok többször is, ejj, mintha csak osztálykiránduláson lennék ... bocs Lányok, ezt nem hagyhattam ki. :-)

Bekísérnek minket a biztonságiak egy terembe, ahol ismét várnunk kell pár percet. Legalább asztalok vannak, ahová lepakolhatunk.

Néhányszor nyílik az ajtó, de csak a munkájukat végző szervezők néznek be, ki tudja, miért.





- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Jörg Kollenbroich, a turnémenedzser-biztonságifőnök körbenéz a helyiségben, végigpásztázza a jelenlévőket – rendesen végzi a munkáját.


Naná, hogy amikor nem számítunk rá, akkor érkezik a Maestro - Jörg után lép be a terembe. A kezdeti sokk és "azthittemélőbenalacsonyabb" és hasonlók után megállnak velünk szemben - jöhetnek a kérdések.

Szürreális, hogy 3D-ben látok két ilyen ismerős fickót. A tévé és/vagy a kivetítő amúgy valóban vastagítja az embert. Maestro vékonyabbnak hat élőben. És először fel sem tűnt, hogy már megint az a randa sapka virít rajta. :-)

És akkor kérdezzek tőle. Na, kösz. Mondjuk, amennyi interjút az elmúlt 5 évben lefordítottam, nem sok minden olyan kérdeznivalóm van, amire ne sejteném a választ. A többiek megfogadhatták a tanácsomat, hogy le kell írni a kérdéseket, mert különben nem jut eszükbe ... vagy nem tudom, hogyan csinálták, de sokkhatás alatt is értelmes kérdések születtek.






- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -


Elindul az emlékgyűjtés
 
 
Elindul az aláírás-osztogatás és ajándékozás, egy darabig videózom én is a többiek pillanatait, majd belém vág a felismerés, hogy a Maestro egyre közeledik felém.

Jézusmária. Hol van, amit mutatni akarok, hol vannak a Rubik kockák, hol vannak, amiket alá szeretnék íratni? Hol van a ... az eszem ... a beszédhez? Helló pánik, már hiányoztál.




Kitörölhetetlen emlékképek:




- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -


Rubik kocka, szatyrok és Lili 

 

"Hi", lép oda hozzám ... áramszünet ... az agyam, - valószínűleg a sokk miatt – védekező üzemmódba kapcsol át. Nem közvetít semmit sem nekem befelé. Így nem esem be a néhány kihelyezett asztal alá – igaz, nem is emlékszem arra, hogyan kerül a Rubik kocka a Maestro kezébe.

A felvételeknek hála (és a készítőiknek is), utólag azért úgy tűnik, a "hi" miatt automatikusan angolul folyt a kommunikáció (és jé, félkómásan is sikerült véghez vinni); ezt előtte eldöntöttem, mert a többség inkább ezt a nyelvet tudja magáénak. No meg, primitívebb a németnél, alaphangon nem kell sokat agyalni holmi nyelvtanon.

Vége az áramszünetnek, felébredek, sőt, kezdek hozzászokni, hogy a Maestro az aurámon belül ácsorog, és érdeklődve hallgatja, amit mondunk neki. Semmi sürgetés; nincs olyan érzésem, hogy "úristengyorsanelkellmondanom", mert lelép. Aztán sikerül a németre való átváltás is.










 
Jörg testtartása ekkorra már lazábbnak tűnik, gondolom, rájött, hogy most már nem fogunk repülőrajttal indítva kárt tenni a Maestróban. Eszembe jut erről, hogy a nemrég hazánkba látogató Terence Hill is úgy nyilatkozott, hogy Budapesten biztonságban érezte magát, mert a magyar rajongók vigyáztak rá, nem rohanták le és nem ordítottak a fülébe. Holott egyértelműen érezte a feléje áradó szeretetet.

Reméljük, a Maestro is érezte. Azt sem bánnám, ha Jörg is. 

Maestro egy csöppet sincs elszállva magától, két tele talppal a földön jár. A szava járása szerint: "abszolút". Jól nevelt, udvarias, figyelmes. Még egy számára jelentéktelen táskára sem szeret ráírni, nehogy tönkretegye:








- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -


Csoportkép, öröm-boldogság 
 

Jörg a csoportképek erejéig tökegyedül hagyta velünk a Maestrót. Még grimaszolt is, hogy az utolsó fotón garantáltan mindenki nevessen. A boldogságot vágni lehetett a teremben.


Fotó: Jörg Kollenbroich


És mindezek után következett egy felejthetetlen koncert is. Erről majd a legközelebbi beszámolóban. :)


 Ja, ne feledkezzünk meg a legdrágább Liliről sem :-)





Írta: Éowyn

Köszönjük a lehetőséget és a felejthetetlen élményt a Koncertpromónak és a Szöveg Színház Színházi Egyesületnek!

1 megjegyzés:

  1. Vielen Dank für diesen Bericht, Foto und Video! Ich freue mich sehr für euch!

    Elina, Administrator von David Garrett Russian Forum

    VálaszTörlés