Róma, sajtótájékoztató | 2014.02.17. | A Cinema Adriano facebookján láthatóak a sajtótájékoztatón készült képek.
Videók itt is láthatóak, David az alábbiakat mondja előtte:
"Körülbelül három évvel ezelőtt kezdtem bele ebbe a projektbe. [...]
Az összes, általunk ismert nagyszerű hegedűverseny, mint amilyen Beethovené, Brahmsé, vagy Csajkovszkijé, nem jöhetett volna létre, ha Paganini nem emelte volna ezt a hangszert egy magasabb szintre technikai szempontból. Mert tudni kell, hogy a hegedű Paganini előtt kamarazenei hangszer volt. Szóval, Paganini, csak hogy tisztán lássunk, tulajdonképpen a hegedű Jimi Hendrixe volt. [...]
Beszélhetünk a Paganini előtti és a Paganini utáni időszakról, és hatalmas a kettő közötti különbség. [...]
Szóval, azért kezdtem bele alapvetően ebbe a projektbe, mert végül is, mint mondtam, zenész vagyok, nem pedig színész, de mindamellett akármilyen filmet láttam, amelyben hegedültek - ez egy annyira vizuális hangszer, nem lehet színészként hitelesen előadni -, rosszul néz ki és a közönség ezt észreveszi. [...]
Szóval, amit elő fogok adni, az Paganini 24. capricciója, amely alapmű minden mai hegedűs számára; még kétszázvalahány év múlva is mindenkinek versenyre kell kelnie azzal a virtuozitással, amellyel Paganini írt. Azt hiszem, a legnehezebb művei a 24 capricciója, amelyek közül a 14-dikből adok most elő, ez került bele a film betétdalába is, a filmbéli John Watson impresszárió által, de most az eredeti verziót adom elő."
Az összes, általunk ismert nagyszerű hegedűverseny, mint amilyen Beethovené, Brahmsé, vagy Csajkovszkijé, nem jöhetett volna létre, ha Paganini nem emelte volna ezt a hangszert egy magasabb szintre technikai szempontból. Mert tudni kell, hogy a hegedű Paganini előtt kamarazenei hangszer volt. Szóval, Paganini, csak hogy tisztán lássunk, tulajdonképpen a hegedű Jimi Hendrixe volt. [...]
Beszélhetünk a Paganini előtti és a Paganini utáni időszakról, és hatalmas a kettő közötti különbség. [...]
Szóval, azért kezdtem bele alapvetően ebbe a projektbe, mert végül is, mint mondtam, zenész vagyok, nem pedig színész, de mindamellett akármilyen filmet láttam, amelyben hegedültek - ez egy annyira vizuális hangszer, nem lehet színészként hitelesen előadni -, rosszul néz ki és a közönség ezt észreveszi. [...]
Szóval, amit elő fogok adni, az Paganini 24. capricciója, amely alapmű minden mai hegedűs számára; még kétszázvalahány év múlva is mindenkinek versenyre kell kelnie azzal a virtuozitással, amellyel Paganini írt. Azt hiszem, a legnehezebb művei a 24 capricciója, amelyek közül a 14-dikből adok most elő, ez került bele a film betétdalába is, a filmbéli John Watson impresszárió által, de most az eredeti verziót adom elő."
A Film4Life videója:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése