2016. június 5.

Bonn (2016.05.31.)

A hegedű hangjának varázsa: David Garrett a Beethovenhalléban. 
Fotó: Horst Müller | MLH

Május 31.- Bonn - Beethovenhalle, 20:00 | Recital-Tour Spring 2016

Hegedűsztár Bonnban
Zenei csemege


Bonn | 2000 ember hallgatja a Beethovenhalléban David Garrett hegedűjátékát, aki komolyzenei műsorral érkezett.

A finom, ringató dallamnak, amellyel a belga zeneszerző, César Franck hegedűre és zongorára írt A-dúr szonátája felemel, olyan hatása van, mint egy romantikus varázslatnak; látszólag éretlen hanglejtésében találkozik a hallgatósággal, titokzatos szépségének csengő megjelenésében. Ez a zene nem ok nélkül kedvelt a hegedűsök és a közönség körében. De ha a dísztelen bonni Beethovenhalléban 2000 ember támla nélküli székeken szorosan összezsúfolódva, néma csendben adja át magát ennek az előkelő kamarazenének, akkor az az előadója nevének csengésével is összefüggésben van. Őt ezen a kedd estén David Garrettnek hívták. A majdnem 36 évvel ezelőtt Aachenben, David Christian Bongartzként született zenész, aki aztán amerikai édesanyja lánykori neve alatt csinált karriert, idei klasszikus szólóest-turnéjának utolsó állomásán érkezett Beethoven városába.


Franck zenéje hozzásimul a hegedűs művészi temperamentumához. Ez talán egy kissé ellentmondásosan hangzik, ha az ember arra gondol, hogy lazán megtölti a nagy arénákat rockkal átitatott, decibeldöngető műfajkeverő show-ival. De David Garrett érzékeny játékkal irányítja ennek az értékesen meghitt zenének dallamfolyamát, nagyon pontosan frazíroz és gondolkodik, különösen a rapszodikusan szövődő harmadik tételben. Julien Quentin zongoraművész technikailag biztosan és zeneileg függetlenül formálja hozzá a zongorarészeket. Az, hogy a közönségük egyszer a tételek között is tapsol, egyáltalán nem zavarja a két zenészt játék közben.

Tavaly Garrett Johannes Brahms három hegedűszonátájával volt úton. Ezúttal a szonáta, mint fő mű mellett kis zenei falatkák is elhangzanak, amelyek Garrettnek közben elég teret biztosítanak némi kedves fecsegésre. Ehhez, akár egy sanzonénekes, egy bárszéken foglal helyet. Póló és kioldott cipő lazítja a zakó látványát. Az ilyesmivel közel lehet kerülni a közönséghez, amely nagy része nőkből áll. A műveket, amelyeket ma este játszik, "élete zenéinek" nevezi. Ez a programszerű zenei betekintés az életrajzával való munka eredménye is, amely, mint ahogyan közönségével megosztja, éppen most készül. Az ember szívesen hallgatja őt, akkor is, amikor a vonót éppen nem húzza a húrokon. Minden darabhoz tartozik egy kis történet. Egyszer csak elveszti a fonalat: "Ennek kellett volna most a csattanónak lennie", mondja zavartan nevetve. Ez szimpatikusan cseng, főleg, ha az ember tudja, hogy a hannoveri koncert végén, a múlt héten is pont ennél a résznél zavarodott bele, és ugyanezekkel a szavakkal reagált rá. Garrett színész is egyben.

Újra és újra ifjúsága hegedűs zenei hőseiről mesél. A Franck-szonátát egyszer Isaac Sternnel hallgatta meg: "A koncert közben lett számomra világos: Zenész akarok lenni", mondja. Jascha Heifetz felvételei is nagy lendületet adtak neki, amiért a koncert alatt "A három narancs szerelmese" című Prokofjev opera Indulójának Heifetz-feldolgozásával mond többek között köszönetet. És újra és újra következnek tanárai nevei: Zakhar Bron, Ida Haendel, Itzhak Perlman. Jobb képzésben nem is lehetne részesülni.

Hogy Garrett egy igazi virtuóz, azt ezen az estén többszörösen is megmutatja. Vittorio Monti vad "Csárdásával", vagy Henryk Wieniawski D-dúr Polonaise-ével. Természetesen eljátssza Nyikolaj Rimszkij-Korszakov "Dongóját" is, amellyel még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült. A végén Antonio Joseph Bazzinitől a "Manók táncát" hegedüli a hallgatóságnak, szédítő tempóban: A vonó ugrál és táncol a húrokon, amiket igen gyorsan érint meg, belevegyítve váltásokat és üveghang-hatásokat.

De nem minden a show-ról szól. A lazaság, amivel Antonín Dvořák Humoreszkjét Gesz-dúrban formálja és frazírozza, igazi hegedűs klasszisra vall: Itt nem a sebesség a lényeg, hanem a zenei mámor, amely a klasszikus zenében jelen van. Egy kincsekkel teli este után Garrett és Quentin a végén, miután a közönség egy mozdulattal kelt fel a székről, egy ráadást is adott. Ismét egy Jascha Heifetz átdolgozást.



Bernhard Hartmann | General Anzeiger Bonn |

____________________________________________

David Twitteren: máj.31.: Kár, hogy ma este vége | Még egyszer! |
Julien Twitteren: máj.31.: Ma este David Garrett-tel még egyszer, véget ér a szólóest turnénk a bonni Beethovenhalléban, ma este látjuk egymást! | jún.1.: Gratulálok kedves barátomnak az újabb sikeres turnéhoz, nagyszerű móka volt, mint mindig. Legközelebbi alkalomig, tisztelettel. |

Rajongói fotók: Andrea 1 | 2 | Lea Katharina 1 | 2 | DG USA 1 |

Videók: Bazzini - A manók tánca (részlet) | Kreisler - Variációk egy Corelli témára (részlet) | Rimszkij-Korszakov - A dongó (részlet) | 2 |

__________________________________
Utolsó frissítés: 2016.06.05.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése