 |
| Fotó: Indieflix |
The Artist Toolbox | 1. évad, 1. epizód | 26 perc | A dokumentumsorozat bevezető részében Daviddel készített interjút John Jacobsen, még 2011-ben.
"Egy, kettő, három, négy ... A The Artist Toolbox ezen premier epizódjában jöjjön és hallgassa meg, hogyan húzza a káprázatos David Garrett. Üljön be egy privát próbára a virtuóz hegedűművésszel, akit Nagy-Britanniában a 'klasszikus zene David Beckham-jeként' ismernek."
A művész szerszámosládája
Hello, John Jacobsen vagyok. New Yorkból. Azért jöttem, hogy az „ász” David Garrett-tel beszélgessek. Nem gyakori, hogy ilyen jelzővel illetnek egy klasszikus hegedűművészt, de ha találkoznak vele, rá fognak jönni, hogy miért is nevezik úgy, mint a klasszikus színtér David Beckham-je.
David Garrett egy másik okból is „ász”: nem sokan képesek úgy játszani a hegedűn, ahogy ő. Amikor 4 évesen kipróbálta a bátyja hegedűjét, szülővárosában, Aachen-ben, Németországban, David Garrett virtuóz karrierje megpecsételődött. 12 évesen elvégezte a németországi kiváló hírű Lübeck Konzervatóriumot. 13 évesen már több lemezfelvételt is magáénak tudhatott. 17 évesen Delhiben és Bombai-ben játszott Zubin Mehta vezényletével India függetlenségének 50. évfordulójának alkalmából rendezett koncertsorozaton. Tanult Londonban a Royal College of Music főiskolán (Királyi Zenei Főiskola), majd a híres hegedűművész, Itzhak Perlman alatt. Diplomát a Juilliard School-on szerzett. Ez a zenész, aki Európában már több 10 ezer ember előtt bizonyította, hogy mire képes, most meghódítja az amerikai fiatalokat is, és a klasszikus zene rajongóivá teszi őket. Garrett újraértelmezi a klasszikus zene fogalmát a régi zeneszerzők műveinek átírásával és mai modern rockballadáival, Bach-ot és Beethoven játszva percekkel Michael Jackson, Queen, AC/DC vagy a Metallica után. A crossover hegedűművész valami újat, sok kritikus szerint saját zsánert alkotott.
Szóval menjünk, és ismerjük meg őt!
JJ: Klasszikus zenével nőttél fel? Része volt ez fiatalon az életednek?
DG: Mindenképpen. Édesanyám sok balett-zenét hallgatott, Csajkovszkijt, Sztravinszkijt, Prokofjevet, az összes híreset. Sok évig klasszikus balerina volt, aztán átköltözött Németországba, de itt született az Államokban. Átjött, hogy a Frankfurt Company-vel dolgozhasson, aztán megismerte édesapámat, összeházasodtak, született 3 gyerek, én volnék az egyik.
JJ: Szóval kölcsönvetted a bátyád hegedűjét, és elkezdtél hegedűórákra járni?
DG: Nem azonnal. Eleinte inkább csak hallgattam, hogy mit játszik a kottából, és aztán kb. egy évig csak utánoztam őt. Szóval az első hónapok azzal teltek, hogy sok mindent meghallgattam, és próbáltam magamtól rájönni a dolgokra. Aztán – a szüleim mesélték –, hogy 3-4 hónap után ügyesebben játszottam, mint a bátyám, pedig neki volt tanára. Úgy gondolhatták, hogy talán tehetségesebb vagyok. Egyébként is hegedülni akartam, szóval odaadták nekem a bátyámét, ami nem tetszett neki.
JJ: Ez elvezet minket a következő kérdéshez. Biztos vagyok benne, hogy szinte mindenkit meg lehet tanítani hegedülni, de nem mindenkiből lesz hegedűművész.
DG: Nem feltétlenül mondanám, hogy bárkit meg lehet rá tanítani. Kell, egy fizikai képesség hozzá, hogy sok darabot memorizálni tudj, hogy a technikai részeket gyorsan meg tudd tanulni. Nem szabad, hogy lámpalázad legyen, ez egy másik dolog, ami nagyon jól jön, ha felmész a színpadra. Szóval sok összetevője van, de fontos, hogy megkeresd a saját hangodat a hegedűn, bár ez csak később válik a játék részévé. Az első 5-10 évben az a leglényegesebb, hogy az alapokat, a jó technikát, intonációt elsajátítsd, hogy teljesen uralni tudd a hangszert, és majd ezután a tehetségedtől függ, mennyire fejlődsz, hogy kialakítsd a saját hangzásodat.
JJ: Fiatalon kiderült, hogy nagyon jó hallásod van, emiatt rájöttek, hogy tehetséged van a hegedüléshez, és szereted is azt. Mikor kaptad az első olyan tanárt, akivel már komolyabban dolgozhattál a tehetségeden?
DG: Először egy orosz tanárnál tanultam, 6 évesen. Egy nagyon jó orosz tanár volt, aki akkoriban többek közt Maxim Vengerov-val és Vadim Repin-nel dolgozott együtt, akik ma elismert hegedűművészek. Főleg arra koncentrált, hogy megtanuljam a mesterséget, hogy képes legyek eljátszani egy Paganini caprice-t vagy egy Wieniawski etűdöt azért, hogy később egy Beethoven vagy Mozart ne okozzon problémát. Szerintem ez nagyon fontos, ezért is hangsúlyozom a technika elsajátítását, mert ha nem vagy tisztában minden apró részlettel, minden nehézséggel, akkor lehetetlen tovább lépni, és a zenével foglalkozni. Szóval elsősorban a technika az, ami nagyon fontos. Nagyon sok technikai megoldást tanultam tőle. Azt hiszem, az első tanár, akinél már a zene is belépett a képbe, Ida Haendel volt, kb. 11 éves koromban. Dartingtonban egy fesztiválon találkoztam vele először. Ő volt az első olyan személy, akivel igazán elkezdtem foglalkozni a kifejezésmóddal, hogyan kell használni a vibrátót, hogyan kell azon változtatni az egyes darabokban, hogy hogyan is kell beszélni a hegedű nyelvén.
JJ: Nyilvánvalóan már nagyon fiatalon sok fegyelmet követelt meg, hogy elsajátítsd a technikát. Így van?
DG: Nem feltétlenül fegyelmet, inkább úgy gondolom, egy ponton egy kis kényszerítés szükségszerű, mert ha 6-7 évesen dolgoznod kell naponta bizonyos óraszámban – azt mondanám, ez 3 és 6 óra között mozog – iskola mellett... nincs olyan gyerek, aki ezt megtenné bármilyen kényszerítés nélkül. Kell mindenképpen egy bizonyos mértékű motiváció, ami remélhetően megvan a gyerekben, de kell egy kis nyomás a tanárok és a szülők részéről is.
JJ: Ezzel kicsit kipréselik belőled a hangszer szeretetét, ha a szülők ennyire erőltetik.
DG: Ez sokban függ attól, mennyire élvezed a zenét, mennyire élvezed a játékot. Az én esetemben, ha néha rossz napom volt, és erőltették, a nap végén ha nem is volt kedvem játszani a hegedűn, másnap reggel úgy keltem fel, hogy játszani akarok. Szerintem ez mutatja, hogy tényleg élveztem ezt csinálni, habár ez munka volt.
JJ: Ez bámulatos. Szóval fegyelmezetten megtanultad a technikai részét, aztán 11 éves korodra már a saját stílusodat tehetted bele a zenébe.
DG: Azt hiszem, eleinte az ösztöneidre hallgatsz, nem hiszem, hogy nagyon... Nyilvánvalóan nincs olyan sok élettapasztalatod. A zene alapvetően a tapasztalataink leszűrése valamibe, amit remélhetően az emberek megértenek. Szóval 11 évesen még nem igazán van mondanivalód. Itt még csak az ösztönök vannak, de ez az a pont, ahol kiderül a fiatalok tehetsége. Amikor hallanak valami nagyszerűt, és megpróbálják leutánozni azt, de már gondolatokat beletesznek. Természetes képesség, hogy kifejezzenek egy folyamatot, úgy hangzik, mint egy jó énekes. Isaac Stern kb. 12 éves koromban egy nagyon fontos dologra mutatott rá, mikor azt mondta, hogy ne hallgassak hegedűsöket, mert akkor kicsit természetellenes lesz a játék. A legfontosabb dolog, hogy nagyon jó énekeseket hallgassak, operát, Schubert-dalokat, és hasonlókat, például Fisher Dieaskau, Richard Tauber, az igazán fenomenális énekeseket, mert a hang a legtermészetesebb hangszer mind közül. Azt hiszem, ha leutánozod (a hegedűn), hogy hogyan énekelnél el valamit, az a kifejezés legjobb módja.
JJ: Tudom, hogy többek között Isaac Stern-t is nagyra becsülöd, láttam egyszer egy videón, mikor Kínában járt egy nagy stadionban, és volt ott egy virtuóz kisgyerek, aki játszani akart neki, de azt mondta, ne, inkább tedd le a hangszert, és dúdold el a dalt!
DG: Igen!
JJ: Szegény, teljesen megrémült. De rávette, hogy dúdolja el neki.” Látod? Ez az, ahogy el akarod játszani, és nem az, ahogy eljátszod!”
DG: Teljes mértékben! Abszolút igaza volt. A végén te is rájössz, ha odafigyelsz, hogy hol hibázol, amikor énekelsz valamit. Még nem hallottam senkit úgy kifejezni valamit... úgy értem, amíg egy kicsi zenei tehetséged is van, ha énekelsz, jól énekelsz. Ez természetesen jön. De amikor játszol, sok minden történik közben, néha elfelejted, hogy mit is kéne csinálnod. Szóval hátralépni, letenni a hegedűt, és csak eldúdolni vagy elénekelni igazán segít megtalálni, hogy merre menj az adott műben.
Fordította: Anett
____________________________________________________________
Videók:
A kulisszák mögött: YT |
Teljes interjú: Vimeo | YT |
Az Amazonon fizetős | Indieflix |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése