David Garrett Kölnben lép fel
| General Anzeiger | Szerző: Von Christoph Forsthoff | Megjelenés: 2019.05.08.
 |
A csodagyerektől a klasszikus lázadóig:
David Garrett múlt szombaton Chemnitzben. || FOTÓ: DPA
|
David Garrett rocksztár a hegedűművészek között. Az Aachenben született művész május 12-én csapatával és a kölni Neue Philharmonie Frankfurt-tal vendégszerepel Kölnben. A koncert előtt kollégánk találkozott Garrett-tel egy interjú erejéig.
General Anzeiger: Emlékszik még 1991. augusztus 28-ra?
David Garrett: (gondolkozik) Hamburg, Gerd Albrecht, Sarasate Cigánydalok
GA: Le vagyok nyűgözve...
David: (nevet) Jó memóriám van.
GA: A közönségben ültem aznap, amikor 10 évesen a Hamburgi Filharmóniával játszott a Laeiszhalle-ben. Akkoriban hogy nézett ki a kis David álma a jövőről, aki lényegében már akkor magasra jutott...
David: Nem volt álmom - és valószínűleg egy 10 éves gyereknek nincs igazán álma a jövőjéről. Ahhoz még túl fiatal, túl keveset látott és túl keveset tapasztalt. Persze rájöttem, hogy az embereket nagyon érdeklem én és a hegedűjátékom, de alapvetően nem tudtam, mit csinálok.
GA: Viszonylag gyorsan megváltozott az imidzse és a hangzása az inkább konzervatívabb klasszikus koncerttől a klasszikus hátterű eseményre, a csodagyerekből szegecses övet viselő hegedűs lázadó lett - mi vezette ehhez a változáshoz?
David: A személyiségem fejlődött – végül is öregszünk (nevet). Ráadásul gyerekkoromban a szüleim mindig nagy gonddal vásárolták meg a ruháimat anélkül, hogy engem megkérdeztek volna (nevet) – és persze ez vezetett a néha hajmeresztő fellépőruhákhoz. Ami nem jelenti azt, hogy én jobban csináltam.. ez a fajta kísérletező időszak teljesen normális, amikor az ember próbálja megtalálni az öltözködési stílusát.
GA: Nos, akkoriban nemcsak az öltözködése változott meg, hanem a hangzása is...
D: …régen tulajdonképpen mindig két vonalon futtattam a klasszikus zenét. Egyszerűen izgalmasnak találtam ezt, és 1-2 év után azt is megtapasztaltam, hogyan változtatja ez meg a közönséget: ha valaki ma eljön egy klasszikus koncertemre, fiatalokat fog találni - és ez nagyszerű.
GA: A kollégáink a „Die Zeit”-nál ezt máshogy látták és azt írták, hogy egy diktatórikus piaci gépezet torkába dobták és pop-márkává változtatták...
D: … tényleg ezt a hatást kéltem? Higgye el, mindenki, akinek valaha dolga volt velem, nagyon meg szerette volna nekem mondani, mit és hogyan tegyek, de ez teljesen lehetetlen volt. (nevet)
GA: Szóval az imidzsváltás akkoriban teljesen Öntől származott.
D: (nevet) Hát persze, hogy tőlem! Természetesen amíg New Yorkban éltem, a lányok is szerepet játszottak: volt egy barátnőm, aki azt javasolta, növesszem meg kicsit jobban a hajam, és aztán ezt kipróbáltam. Valakivel vásárolni mentem, aki megmondta, mi állna jobban - teljesen normális tapasztalatok, amelyek során az ember önmagát is jobban megismeri...
GA: ...és aztán így lesz az öltözködésben is csodagyerekből klasszikus lázadó.
D: Természetesen mindig hallgatok a jó tanácsra, de amikor arról van szó, hogy mit veszek fel a színpadon vagy mi a repertoárom, az csakis tőlem jön. És szerintem ez fontos is, mert én vagyok a felelős, és nem akarok azon vitatkozni, hogy valami nem működött, mert egy másik valaki mondott nekem valamit. Az nem az én stílusom. Én állok ki a jó és a rossz pillanatokért is.
GA: Sok szép pillanatot tett az UNLIMITED turnéba - mi várja a kölni közönséget?
D: A program számos olyan darabot tartalmaz, amiket az elmúlt évtized során vettem fel, mind a crossover, mind pedig a klasszikus stílusban. Olyan darabokat, amikhez csodálatos emlékek fűznek, egy zenei-érzelmi visszatekintés, és nagy lehetőség is számomra, hogy újra felfedezzem ezeket a műveket.
GA: A turnéval a tíz éves crossover jubileumát ünnepli...
D: ...igen, mert 10 év a zeneiparban átkozottul hosszú idő! És 10 éven át folyamatosan klassz, minőségi terméket piacra dobni, függetlenül attól, hogy Beethoven- vagy Brahms-koncertet vagy egy crossover lemezt vettem fel, mindegyikkel arany vagy platina státuszt elérni; ilyen remek visszhang nem magától értetődő. És ez nekem arra is okot ad, hogy a rajongóimmal méltón megünnepeljem. Egy éven át dolgoztunk egy 16 fős produkciós csapattal egy új, nagyon költséges, egészen új elemeket tartalmazó show koncepcióján, amelyben a videótechnika, az élőképek és számítógépes játékokból vett megoldások csodálatosan támogatják a zenét.
GA: A kedvenceit válogatta össze. Melyek ezek?
D: Pl. a „Stairway to Heaven” nagy kedvencem, mert nagyon régóta imádom Jimmy Page gitárszólóit. Vagy a „Purple Rain”: miután Prince 2016-ban meghalt, végighallgattam az összes munkáját - micsoda zseni, ráadásul gitárosként is! Ezzel a számmal tisztelgek előtte személyesen is, mert miatta játszom az elektromos hegedűn.
GA: Az ilyen crossover projektek hidat jelentenek a nagyobb közönség számára a klasszikus zene felé?
D: Ez nem kérdés számomra, hanem tény. A koncertjeim által sokakhoz közelebb hoztam Brahmsot, Csajkovszkijt, Sibelliust, Bruchot és Mozartot, olyanokhoz, akik addig soha nem hallottak ilyen zenét! Gyerekek küldenek nekem üzeneteket, hogy miattam kezdtek hegedülni, fiatalok jönnek el a koncertjeimre - mi mást akarhatnék még?
Fordította: Somogyvári Anett
Lektorálta: Menyhért Mónika
Szeretném a MÜPÁ-ban is hallani és látni.
VálaszTörlés