Bécs | David a 2019. május 31-ei koncertjét reklámozta az osztrák fővárosban.
Hegedűsztár, és nem csak a hegedűjével hódítja meg a szíveket. David Garrett újra Bécsbe jön és a "Tratschen mit Budgen"-ben mesél a Stadthalléban való nagy fellépése előtt, hogy tulajdonképpen miért mennek a dolgok mindig nyugodtan és kényelmesen.
Csodagyerekből az ördög hegedűse.
David Garrett és hangszere
már majdnem 35 éve elválaszthatatlanok.
Jövő pénteken a német
zenész a turnéja egyik állomásán fellép a Stadthalléban.
Még mielőtt nemsokára az
egészségről és a karrierről beszélget Patrick Budgennel,
megmutatjuk, mi vár a rajongóira a fellépésén.
A hegedűsök között nem
ok nélkül számít popsztárnak. Klasszikus és popzenei
egyvelegével a világ legnagyobb csarnokaiban lép fel, és
tömegeket nyűgöz le.
Négyévesen játszik
először hegedűn, 12 évesen kapja első lemezszerződését.
Hosszú ideig elkötelezi magát a klasszikus zenének a most 38 éves
hegedűs, aki egy filmben Niccolò Paganinit is eljátssza. A német
apától és amerikai anyától származó fiú számára az igazi
áttörés azonban 10 évvel ezelőtt érkezik a műfajkeresztező
koncertjei által.
Azóta 10 albuma jelent meg
és 3 milliót adott el belőlük. A jubileumát most egy turnéval,
a rajongóival közösen akarja megünnepelni.
Patrick Budgen: - És még mielőtt jövő
héten a Wiener Stadthalléban húzná, eljött hozzánk. Nagyon
örülök, hogy itt van. Szép jó estét, David Garrett!
David Garrett: - Szép jó estét,
örülök, hogy itt lehetek.
PB: - A turnéd neve
Unlimited, szóval, "határtalan." Azt olvastam, hogy ez
némiképp az életed mottója is. Szívesen feszegeted a határaidat
az életben?
DG: - Zeneileg igen. Úgy
értem, hiszen ez egy zenész dolga, hogy mindig valami újat
próbáljon ki, kreatív legyen, és talán össze is kössön
különféle dolgokat. Erről szól a zene; hogy az ember
továbbfejlődjön, és talán a zene is, amit játszik. Így az a
jó, ha kevés a korlát.
PB: - És a való életben
is? Átléped a határaidat a való életben?
DG: - Azt hiszem, inkább
nem. A nyugalmat és a kényelmet szeretem inkább.
PB: - Az a kellemes. A
tested mindenesetre megmutatta, hogy hol vannak a határai, tavaly
porckorongsérved volt. Szünetet kellett tartanod. Most hogy szolgál
az egészséged?
DG: - Nagyon jól, különben
nem mennék turnézni. [nevet] Természetesen volt egy kis
visszaesés, ahogy mondják, hülyén jött ki, de egyrészt sokat
tanultam belőle, és most olyan jó 6 hónapja jól vagyok és úton
vagyok, és már sok koncertem volt. De persze, annál inkább
örülök, hogy egy új turnét indíthatok Németországban,
Ausztriában és Svájcban. Nagyon jó lesz.
PB: - Mindjárt beszélünk
róla. Mit tanultál ebben az időszakban? Elmondanád?
DG: - Hogy ne vigyem
túlzásba. Hogy hát ne dolgozzon az ember 4-5 órát egy művön,
amit sajnos néha megtettem, azzal a tudattal, hogy ez így nem
optimális. És igen, most beigazolódott. [nevet]
PB: - És
a mostani
életedben ezt be tudod tartani,
vagy visszaesik az ember a régi hibájába?
DG: - Nem, nem esik vissza.
Ha az ember egyszer már átélte, és tudja, mennyire nehéz újra
dolgozni rajta, akkor azt egy életre megtanulta, és többet már
nem fog újra megtörténni.
PB: - Mennyire fontosak egy
ilyen szakaszban a környezetben lévő emberek? Olyan emberek, akik
tartást és erőt adnak egy ilyen nehéz időszakban.
DG: - Ahh, természetesen
fontosak, de végső soron a te felelősséged, hogy koncentrálj a
dolgokra, elvégezd a gyakorlatokat. És hogy némiképp pozitív
energiával kerülj ki belőle. Mindegy, mennyire biztatnak az
emberek, belülről kell, hogy jöjjön belőled, nem?
PB: - És sikerült is ez,
szemmel láthatóan.
DG: - Igen...
PB: - Jövő héten játszol
a Stadthalléban, crossover-koncerted lesz, a 10 éves jubileumod. A
klasszikus zene, a pop és a rock keveréke ...
DG: - Minden benne lesz.
PB: - ....aki ismeri a
zenédet. Mennyire nagy kihívás a számodra egy olyan városban
játszani, mint Bécs, ahol a klasszikus zenét ennyire nagyra
becsülik?
DG: - Nos igen .... gyakran
játszottam itt klasszikus koncerteket is. Őszintén szólva azt
hiszem, hogy az első, igazán fontos koncert számomra a Musikverein
termében volt, Menuhinnal a karmesteri pulpituson. Az
Elgar-hegedűverseny. [játszik egy részletet] ... És ezt különösen Menuhinnal
játszani, aki saját maga még a zeneszerzővel vette ezt fel 16
évesen, és én is nagyon fiatal, 16 voltam akkor ... ez egy hatalmas nagy
megtiszteltetés volt. De aztán persze az évek során Brahmsot és
Beethovent is, és sok crossover-koncertet is játszottam itt.
Bécsben játszani mindig megtiszteltetés. Mindegy, mit csinál az
ember, jól kell csinálnia. És a felelősség és a tudatosság
mindenhová elkísér, nemcsak Bécsbe. De ez itt egy különleges
hely.
PB: - David, jó, hogy itt
vagy, sok sikert kívánok a koncertedhez jövő héten! Minden jót!
DG: - Nagyon szépen
köszönöm, alig várom!
PB: - Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése