The Artist Toolbox - magyar fordítás - 4. rész

Fotó: Indiefix

The Artist Toolbox | 1. évad, 1. epizód | 26 perc | A dokumentumsorozat bevezető részében Daviddel készített interjút John Jacobsen, még 2011-ben.

Az interjú 1. része | 2. része | 3. része |

------------------------------------------------------------------------

JJ: Szóltunk már a tehetségről és a fegyelemről, de beszéljünk a szívről is! Egy kamarazenekar esetében négy szívről, vagy egy szívről van szó?

DG: Először négy szív van, aztán ha mindenki figyel, és megérti, hogy mikor kell tündökölni és mikor visszavenni, mert a kamarazene arról szól, hogy jól működjön a zene, ... hogy jó művész legyél. Sok jó hegedűs nem is tud kamarazenélni, mert nem tudja, hogyan vegyen vissza magából. Ez is egy művészeti forma, hogy engedd, hogy a zene ragyogjon helyetted. Ez nagyon fontos a kamarazenében.

JJ: Ahogy figyeltem a tehetséges zenészeidet, úgy tűnt, mintha egy teljesen más dalt, vagy kompozíciót játszottak volna.

DG: Az a helyzet, hogy szeretem, ha az emberek beletesznek magukból, főleg mert pontosan tudják, hogyan képesek játszani, ismerik a saját képességeiket a hangszerrel. Nem akarok minden részletet diktálni nekik, mert az nem hozná a legjobb végeredményt. Egy ötletet adok nekik, egy irányt, hogy merre akarok haladni, de megadom nekik a szabadságot, hogy megmutassák, mit tudnak. Ha van egy csapatom, amelyik régebben jazz-t játszott, improvizáltak, akkor ki vagyok én, hogy megmondjam nekik, melyik másodpercben melyik hangot játsszák? Természetesen ha nagyzenekarral játszol, más a történet, ők kottából játszanak, szóval biztos lehetsz benne, hogy tudják a dolgukat.

JJ: Mindig kíváncsi voltam - ha már így szóba került a nagyzenekar –, mi a karmester szerepe?

DG: A karmester szerepe, hogy a zenekar tagjai között közvetítsen. Ez elég nagy felelősség, ha jól csinálod. Meg kell határoznod a tempót, ami nagyon-nagyon fontos, biztosnak kell lenned, hogy a tagok figyelnek egymásra, és nem zenélnek el egymás mellett, ahogy említettem korábban, és alapvető dolgokban is biztosnak kell lenni, mint hogy minden hang a helyén legyen, de egy jó zenekarnál, erre nem feltétlenül van szükség. A kulcspont talán az, hogy rámutass olyan dolgokra, amelyek le vannak írva, de az emberek átsiklottak felette vagy nem vették észre. Ilyen például a dinamika, ami egy hatalmas dolog zenekarok esetén, mert sokan vannak, és nem hallod a teljes képet, miközben a saját részedet játszod. A karmester azért van ott, hogy hallja a teljes képet, mert mikor a hegedűsök nem hallják, hogy mi történik mögöttük a fúvósokkal, akkor szól, hogy „Figyelem fiúk, kicsit hangosabban!” Azt gondolom, ez az egyik legfontosabb dolga a karmesternek, hogy mindenkire egyszerre figyeljen, és biztosítsa az egyensúlyt.

JJ: Nagyon értelmező típusnak kell lenni hozzá, igaz?

DG: Mindenki máshogy hallgat zenét, legalábbis én remélem. Természetesen nagyon erős véleményednek kell lennie karmesterként. De úgy gondolom, minden karmesternek eltérő véleménye van. Szerintem jó, hogy sokféle karakter van belőlük.

JJ: Vagy inkább erős akaratúak, nem?

DG: Azt hiszem, ha dirigálásra kerül a sor, jobb, ha az ember erős akaratú, különben mindenki azt csinál, amit ő akar, és ha 120 emberről van szó... elég kaotikus lesz az eredmény.

JJ: Akkor minden róluk szól... (nevet)

DG: (nevet)

JJ: Amikor vendéghegedűs vagy, ez a titulusod... vagy elsőhegedűs? Nem...

DG: Nem. Szólista.

JJ: Szólistaként összefügg a játékod a karmesterrel, vagy van neked is egy külön koncepciód, meg neki is egy?

DG: Ideális esetben van két jó zenész, akik együtt dolgoznak, és mindkettejük ötleteit felhasználják. Én már minden lehetséges kombinációval találkoztam. Volt már dolgom olyan karmesterrel, aki mindenre rábólintott, és nem igazán tett hozzá sokat, amivel semmi gond, de jobban szeretem, ha azt mondják „Ez jó volt, de próbáld ki azt!” Különben csak olyan a zene, amilyennek én akarom. Ez kellemes, de jobb, ha valami új születik. Viszont az ellenkezőjét is megtapasztaltam már, és az sem valami jó, mikor a karmester megérkezik, és meg sem kérdezi a tempót, csak eldirigál mellettem. Néhányszor megtörtént már, és hát borzalmas volt... Nagyon rossz szituáció, mert félre kell raknod az interpretációdat, és követni a karmestert. Megy utána a zenekar meg a szólista is... az én világomban ez nem zenélés.

JJ: Ha te vagy a szólista, akkor nem te vagy a sztár, mint a filmiparban, hogy megmondd, mi legyen?

DG: A rendező, mondja meg, hogy mit kell csinálni, ő a felelős. Úgy tűnhet, hogy én vagyok az, akinek több mondanivalója lehet, de végül ő felel, és én tiszteletben tartom az utasítását. Jobban szeretem, amikor kialakul egy jó dialógus a karmester és a művészek között. Számomra erről szól a zene.

JJ: Mit mondanál a fiataloknak, akik keresik a saját stílusukat? Hogyan lépjenek a nyomodba?

DG: Csak figyelj, és tanulj sokat! Sose légy túl biztos abban, amit csinálsz! Próbáld megérteni azt is, ami nem tetszik! Ez fontos.

[Vége]

Fordította: Anett

____________________________________________________________

Videók:

A kulisszák mögött: YT |
Teljes interjú: Vimeo | YT |
Az Amazonon fizetős | Indieflix |