2018. július 1.

Egy csodagyerek ifjú évei - emberfeletti teljesítmény, fájdalmak

"Minimum fenoménnak kell ezt az ifjú hegedűst nevezni" - Wolf-Eberhard von Lewinski zenekritikus, 1995.

"[Garrett] játéka a telt hangzással és az intenzív vibrátóval nem egy tizenöt éves játékának hangzik" - BBC Music Magazine, 1995.

Miután a Deutsche Grammophon, a klasszikus zenei világ egyik legismertebb és legfontosabb lemezkiadó vállalata, exkluzív szerződést ajánlott a 13 éves Davidnek, és első két albuma zajos sikert aratott, a cég újabb felvételeket kért.

Az ezután következő események fordulópontot jelentettek David életében. Édesapja és a kiadó megállapodtak a következő albummal kapcsolatban: Paganini 24 capricciójának felvételében ... A kiadó képviselői természetesen lelkesedtek az édesapa javaslatáért, de nem tudták, hogy David ekkor még csak kettőt tudott, egyet ismert a 24-ből, és nem volt hegedűtanára, vagy mentora, ezzel szemben volt rá szűk két hónapja, hogy megtanulja a maradék 21-et ... amelyek a legnehezebben eljátszható, virtuóz hegedűdarabok közé tartoznak, manapság is minden hegedűs számára nagy kihívást jelentenek.

Ahelyett, hogy a körülményekre hivatkozva visszakozott volna, a 16 éves David hatalmas elszántsággal és megszállottsággal kezdett el éjjel-nappal gyakorolni. Saját határait felfedezve és a végsőkig feszítve egészen odáig ment, ahol a teste már fellázadt az állandó terhelés ellen. Hát- és vállproblémái lettek, porckorongsérvet kapott, és a végén már az ujjai sem akartak engedelmeskedni neki. Mindezek ellenére a CD-felvételeken ismét nagyszerű teljesítményt nyújtott, Bruno Canino zongorakíséretével. Az album a tervek szerint, 1997 áprilisában jelent meg "Paganini Caprices" címmel.


A kritikusok, mint mindig, most is lelkesek voltak.



"A fiatalos lelkesedés, a kifinomult felvétel és a rendkívüli zongorakíséret kombinációja teszi ezt a CD-t telitalálattá", ítéli meg a Gramophone Magazine.

Egészségügyi problémái miatt David félt fellépéseket lemondani, nehogy csalódást okozzon a szüleinek, a kiadónak, vagy a közönségének. Időközben erős fájdalmai állandósultak hegedülés közben, amelyeket kezdetben még elhallgatott. Ismét turnézni indult világszerte.

Így jutott el a Müncheni Filharmonikusokkal Zubin Mehta vezénylete alatt koncertezni Delhibe és Mumbaiba, az India függetlenségének 50. évfordulója alkalmából zajló ünnepségekre. Zubin Mehta karmester is dicsérte Davidet és tudását a közös munka után.

Ezután Izraelben, Oroszországban, Japánban és Dél-Amerikában lépett fel, 17 éves fejjel 90 koncertet tudhatott maga mögött az év során, miközben megszállottan készült napi 8 óra gyakorlással a fájdalmai ellenére. Nem csoda, hogy lassanként elvesztette azt az örömöt, amit a játék okozott neki. Azonban tette a dolgát továbbra is, hogy az összes elvárásnak megfeleljen.




"15-16 lehettem, mikor a bal karommal kezdtek problémáim lenni."- meséli. "Nagyjából 21 éves koromig tartott ez így, szóval az majdnem 5 év. Úgy mentem fel a színpadra, hogy borzalmasan éreztem magam, mert fájdalmaim voltak. Úgy éreztem, nem tudok érzelmileg eléggé kapcsolódni a zenéhez, mert fizikailag nem voltam szabad. Nagyon nehéz időszak volt ez az életemben."

Nem tudta meggyőzni a szüleit, hogy orvoshoz kéne menni a fájdalom miatt. "A szüleim nem hittek az orvosokban. Panaszkodtam, hogy baj van vele, hogy nem tudom megfelelően mozgatni a kezeimet. De édesanyám, aki klasszikus balerina volt, szóval kemény csaj, mindig azt mondta, zárjam ki a fájdalmat."

A helyzet nem javult, így három év fájdalom után egyedül ment orvoshoz, 17 évesen. "Elég rossz kombináció volt: rossz hegedűtartás, túl sok gyakorlás, váll- és nyakproblémák, amik átterjedtek a karba, egy kis ínhüvelygyulladás itt-ott."



_______________________________________________


Források:

- Johannes Rothenbaum: David Garrett, Die exklusive Biografie 
- David Garrett: A korai évek
- Violinist.com interjú 


Még több információ és érdekesség: David életrajzában.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése