Interjú David Garrett-tel - a kérdésekre adott válaszai képekben

Most ne mondjon semmit!

Melyik hangszeren szeretne még játszani, David Garrett?

Forrás:
👉Süddeutsche Zeitung, 2026. október 15.
és David Garrett👉FB-oldala   

Fordítás: Menyhért Mónika

A klasszikus zene világának popsztárja szavak nélküli interjúban beszél kritikusairól, a hegedűs lázadó imázsáról és arról a kérdésről, hogy jó marketingötlet volt-e saját tusfürdőt piacra dobni.

Született: 1980. szeptember 4-én, David Bongartzként, Aachenben
Foglalkozása: hegedűművész
Tanulmányai: érettségi Aachenben, hegedűtanulmányok a New York-i Juilliard Schoolban
Státusz: A biztonságos oldalon / Biztos kézzel a húrokon [szójáték németül]

Az olyan emberek, mint David Garrett, alapvetően megosztóak. A régi iskola legelkötelezettebb klasszikus zenerajongói számára afféle Antikrisztus: eljátssza a nagy hegedűversenyeket, Mozartot, Beethovent, Brahmsot, de ugyanúgy a Metallica és a Coldplay számait is.

Popsztárként építi fel saját imázsát, és a marketinges poénoktól sem riad vissza (egyszer még egy David Garrett nevével fémjelzett tusfürdővel is előrukkolt). Mindezzel azonban rendkívül sikeres – és nem ő az első, aki így közelít a szakmához.

Nigel Kennedy már 40 évvel ezelőtt is hasonlóan csinálta, azóta pedig valóságos popsztárdömping van a klasszikus zene világában. (Arról is lehetne vitatkozni, hogy az olyan szentként tisztelt művészek, mint Jascha Heifetz vagy Yehudi Menuhin, vajon valóban annyira távol álltak-e a popsztárok világától.)

Annyi bizonyos, hogy David Garrett sokakat csábít be a koncerttermekbe, és életben tartja a klasszikus zenét – legújabb, Immortal című albumával is. Ezen Schumann és Rachmaninov művei éppúgy megszólalnak, mint a Schindler listája címadó dala.
Miért is ne?

Ezek után már csak az lenne igazán izgalmas, ha a klasszikus zene világában egyszer csak megjelenne valaki, aki betölti Glenn Gould sajátos szerepét: egy különc, magának való figura, aki görnyedten ül a zongoránál, játék közben túlságosan hangosan dünnyög magában, de közben mennyeien játszik.

Talán éppen egy ilyen figura tudná rávenni a következő generációt arra, hogy egyszer betérjen egy klasszikus koncertre.

Önt „hegedűs lázadóként” tartják számon a köztudatban – hogy néz ki a lázadó tekintete?

Állítólag fiatalon naponta akár nyolc órát is gyakorolt, teljes őrület, nem?

Ma is képes erre?

Hol érez fájdalmat nyolc óra gyakorlás után?

Mit üzen azoknak a kritikusoknak, akik nem tartják elég komolynak a popzenei fellépéseit?

Térjünk még vissza egy pillanatra a tusfürdőre, így utólag visszatekintve: jó ötlet volt, vagy kissé túlzásba esett?

Melyik hangszeren szeretne még megtanulni játszani?

Már négyévesen hegedült. Hogyan hangzott ez mások fülének

Ha körülnéz a világban, amely körülveszi – mindezek ellenére optimista?

Most tényleg őszintén: a klasszikus zene világában a színfalak mögött is úgy mennek a dolgok, mint a rockzene világában?

Meg tudja érinteni a zene annyira, hogy sírnia kell?

Hogy fog kézbe az ember egy 3,5 millió eurós hegedűt?

Melyik hangszeren tud a hegedű után a második legjobban játszani?

És melyiken nem tud egyáltalán / melyik az, amelyiken  igazából nagyon szeretne tudni?

A zene nem minden – hogyan tartja magát formában?

Projektteam:

Fotó: Frank Bauer

Szöveg: Max Fellmann

Digitális storytelling: Analisa Eller, Lea Sophie Fetköter