Miami Filmfesztivál - közönségtalálkozó

Fotó: YT videó

Kapcsolódó bejegyzés itt olvasható: Miami Filmfesztivál videó. Ez az összefoglaló videó azonban nem tartalmazott mindent, ezért most leírom, mi újdonságot mond David ebben, az egyik néző által felvett anyagban. | A videó az írás végén látható beágyazva. |

2014.03.10. | Miami, filmvetítéssel egybekötött közönségtalálkozó

Filmvetítés előtt:

David elmondja, hogy kisgyerekkora óta nagy álma volt, hogy filmzenét írjon, hogy érzelmet kreáljon a jelenetekhez. A filmek a számára a mai kor operái. Hatalmas rajongója Ennio Morricónénak, Hans Zimmernek, John Williamsnek, és amikor a Juilliardra ment tanulni, akkor természetesen a hegedülés volt az egyik ok, a másik viszont az, hogy zeneszerzésből is diplomát szerezzen.

Ez a film igazából az első nagy projektje, ahol nemcsak hegedülhetett, hanem zenét is írhatott és áthangszerelhetett műveket. Közösen dolgozott együtt Franck van der Heijden barátjával, aki most sajnos nem lehet itt, de együtt jön vele turnézni.

Reméli, hogy élvezni fogja a közönség a filmet, ő nagyon élvezte a filmkészítést.

02:15 | Film után vagyunk, a háttérben megy a stáblista a vásznon ... a közönség az éljenzés és a zúgó taps szerint élvezte :)

Szóval:

David elmondja, hogy a Paganini darabok hangszerelését megváltoztatta egy kicsit, de tudni kell, hogy amit Paganini saját maga leírt, azok egyedül a hegedűszólamok. A zenekari részek nincsenek benne a kéziratában, szóval, ezért éltek ők az alkotói szabadsággal. 

Paganini a kezdete a modern hegedűművészetnek. Nélküle nem léteznének a nagyszerű hegedűversenyek, legyen akár szó Csajkovszkij, Beethoven, Sibelius, vagy Bartók műveiről. Magasabb szintre emelte és népszerűvé tette a hegedűművészetet.

Bernard Rose rendező az egyik néző kérdésére elmondja, hogy eleinte azt tervezte, mivel Paganini olasz volt, hogy olaszul forgatja le a filmet. David hozzáteszi, hogy ott volt akkor Los Angelesben és emlékszik, ekkor ivott egyet, habár még csak délelőtt 10 óra volt. És nagyon örül, hogy a rendező megváltoztatta a tervét. Ha a kritikusok felrónák: megpróbált olasz akcentussal beszélni az első néhány jelenetben, de aztán szépen fel is adta, és inkább maradt a zenénél.

Másnap turnézni indul a bandájával, de mivel ez a filmes projekt az élete része, ezért a filmzenéből elő fog adni valamennyit a koncertjein is.

Bernard: ez a film egy német-osztrák produkció, de néhány jelenetet Olaszországban forgattak. Viszont a londoni jeleneteket mind egy müncheni stúdióban vették fel.

David: Nehéz megmondani, pontosan mennyi időbe is telt elkészíteni a filmet, mert a zenével, a forgatókönyvvel kapcsolatos ötletek, az azzal való munka hosszú volt, a tényleges forgatás azonban gyorsan zajlott.

Bernard: Őt a producer kérte fel, hogy rendezze a filmet, és találkoztak Daviddel, és úgy gondolja, nem lehetett volna megcsinálni olyasvalaki nélkül, aki ne tudná Paganini műveit előadni, és izgatottságot kiváltani nézőkből. Ami a Klaus Kinski féle Paganini-filmet illeti, azokban a jelenetekben, amelyekben hegedül, egyáltalán nem tűnik valóságosnak, a néző nem hiszi el neki. Egy hegedűs játékát vágták alá, aki nagyon jól játszott mellesleg. És amúgy Kinski jól mutat a filmen, korhű az öltözéke is, de még csak rendesen tartani se tudja a hegedűt. David hozzáteszi, hogy a Kinski filmben nem korhű hegedűmásolatot használtak bélből készült húrokkal, hanem modern fémhúrosat.

Bernard: Paganini életéből olyan részleteket használtak fel, amelyek megfelelnek a valóságnak.

David azt mondja, hogy mindent a lehető legkorhűbbre próbáltak csinálni, ezért olyan hegedűket választott, amilyenek Paganini rendelkezésére álltak akkoriban. Stradivariusának Jean-Baptiste Vuillaume másolatát használták, a film elején látható. Később egy 1742-es készítésű Guarneri del Gesù-n játszott, az Il Cannone nevűn, amelynek egy igen hű másolatát használták fel. Az eredetin néhány héttel ezelőtt Genovában játszhatott, amely hatalmas megtiszteltetés. Persze a múzeumból nem lehet kivinni, ezért lett helyette egy másolat.

A Juilliardon Ichák Perlman volt az egyik tanára, aki az egyik nagy példaképe, fiatalabb korában Ida Haendel tanította Davidet Miamiban, Isaac Stern is foglalkozott vele, és persze Menuhin is, akivel volt egy csodálatos közös munkája - szóval, nagyon szerencsés volt ebből a szempontból. Mindnyájuknak nagy szerepe van abban, hogy mi van benne [David a saját szívére és a fejére mutat].