2020. március 27.

Event Hall interjú

Március 20-án felkerült az Instagramra egy rendezvényszervező interjúja, amit Daviddel készítettek a 2020. szeptemberi voronyezsi koncertje kapcsán. | A videó magyar felirattal az írás végén látható.



A bejegyzés megtekintése az Instagramon

EVENT•HALL (@event_hall) által megosztott bejegyzés,


Kérdés: Szeptember 20-án először lép fel Voronyezsben. Mire számítson a közönség, ha megnézi a show-t?


David: Váratlan dolgokra számítson! … Az együttesemmel fogok érkezni, és egy csodálatos crossover show-t fogunk előadni, kezdve a klasszikus zenétől a musicalig és a filmzenéig, az R&B-n keresztül a rockzenéig… csodálatos zenészeim vannak, akik az elmúlt tíz évben végig velem turnéztak, így hát ez egy kicsit évforduló is. És… nos, eléggé izgalmasnak ígérkezik, mert ez az első alkalom, hogy készítettünk egy videó-tartalmat is, amely tökéletesen illeszkedik a zenéhez, így hát remélem az emberek is izgatottan várják.


K: Milyen reakciókra számít az orosz közönségtől? Észrevesz különbséget más országokéhoz képest?


D: Nagyon szerencsés vagyok, hogy egész életemben a turnék során bejártam az egész világot, és a közönség mindig nagyon fogékony volt, mind a klasszikus koncertjeimre, mind pedig a crossover show-imra. És azt kell, hogy mondjam, hogy különösen, amikor Oroszországba jövök, még izgatottabb vagyok, mert nekem ez egy olyan ország, ahol mindig csodálatos élmény játszani. Hatalmas történelme, és oly sok nagyszerű zeneszerzője van, hogy számomra mindig megtiszteltetés és kiváltság itt lenni.

K: Milyen elvek szerint állítja össze a repertoárt?

D: Nos, az a fajta vagyok, aki bízik az ösztöneiben és a saját ízlésében, amikor kiválasztja a repertoárt. Természetesen működnie is kell, és érthetőnek is kell lennie, de végeredményben, bármit is játszom, az első és legfontosabb szempont, hogy úgy ítéljem meg, hogy működik a hangszeremen, szórakoztató, és kedvelni fogja a közönség.

K: Egy 1716-os Stradivarin játszik. Hogyan talált rá egy ennyire ritka hangszerre? Hogyan gondozza? Van valami, ami különös odafigyelést igényel?

D: Nos, valójában a hangszer talált meg engem - ami mindig a lehető legjobb kiindulási pont –(nevet) éppen Svájcban játszottam, amikor kaptam egy telefonhívást, hogy lenne-e kedvem megnézni egy gyönyörű Stradivarit, amire természetesen igent mondtam. Elkezdtem játszani rajta, és azonnal jó kapcsolat alakult ki közöttünk, így hát természetesen megkérdeztem, eladó-e a hegedű. Hát, így lett az enyém a hangszer, és most már partnerem az elmúlt kilenc évben.

K: És Ön milyen zenét szeret hallgatni?

D: Hmm… mindenféle zenét szeretek hallgatni, mert úgy vélem, hogy végeredményben, ahhoz, hogy inspirációt kapjon az ember, meg kell hallgatnia sok mindent, illetve azért is, hogy tudjon alkotni a saját stílusában. És az inspirációhoz is kalandvágyónak és merésznek kell lennie az embernek fejben, és abban is, hogy mit hallgat.

K: Kik a kedvenc előadói és zeneszerzői?

D: Bevallom, hogy még mindig a klasszikus zene világából kerülnek ki a kedvenceim, Rahmanyinovtól Csajkovszkijig, Beethovenig és Bachig. Úgy gondolom, hogy minden zene, még a pop, rock és a dzsessz is ezekre az óriásokra épül, szóval, számomra a szó szoros értelmében ez az alapja mindennek, amink ma van.

K: Változott a zenei ízlése az évek során?

D: Nem hiszem, hogy az ember észreveszi a változást. Természetesen formálódsz azáltal, amit szeretsz, de ugyanakkor azáltal is formálódsz, amit létrehozol. Nem tudnék olyat állítani, hogy pl. egy évvel ezelőtt szerettem ezt vagy azt, és most nem szeretem. Szerintem ez olyasvalami, amit nem vesz észre az ember, egyszerűen csak megtörténik vele.

K: Úgy tűnik, Ön mára mindent elért a karrierje során, amiről az ember csak álmodhat. Milyen törekvései vannak jelenleg?

D: Ezek nagy dicséretek, végeredményben nagyon hízelgő rám nézve, másrészről viszont nagy felelősséggel jár állandóan előállni egy kiváló projekttel a következő évben, ami persze egyben szórakoztató is.

K: Önt a XXI. század Paganinijének és a klasszikus hegedűművészek Jimmy Hendrix-ének tartják. Ha lehetne ilyen, egy Paganini és Hendrix közötti versenyben kinek szurkolna?

D: Mindkettő nagyszerű, mivel valójában mindketten létrehoztak valami teljesen újat a hangszerükön. A hegedű már soha többé nem volt ugyanaz a hangszer Paganini után, mint előtte, és ugyanez volt a helyzet Jimi Hendrix-szel is. Szó szerint ezer kilométeres magasságokba szökelltek fel a levegőbe, mindketten zsenik voltak a maguk módján.

K: Milyen álmai, milyen törekvései vannak mostanában?

D: Azt gondolom, hogy az álmaim megváltoztak az utóbbi pár évben pl. a barátságok vagy a belső béke elérésének irányában. Képes vagyok élvezni minden egyes másodpercet, nem leszek ideges vagy feszült. Mindezek a dolgok természetesen megvannak, amikor az ember fiatal és mindent akar egyszerre, de ebben ugyanakkor negatívumok is jelen vannak. Szóval nekem ahhoz, hogy teljességgel élvezzem az életet - amit szerintem mindenkinek tennie kellene –, el kell hagynom a negatív szemléletet, és mindig meg kell próbálnom jó hangulatba kerülni, mindig meg kell próbálnom élvezni minden apró dolgot, legyen az akár egy interjú, vagy gyakorlás - beleértve akár még a skálázást is -, örömöt kell találnom minden egyes pillanatban, mert megéri így tennünk. És ezt megtanulni a legnehezebb feladat.

K: A zene mindenhol Önnel van. Mesélne arról, mivel tölti a szabadidejét?

D: Igen, most például itt ülök, és jelen pillanatban dolgozom a következő albumon, a következő projekten, de miután kijövök a stúdióból – és miután adok még pár interjút - csak a természet fog érdekelni, az hogy elmenjek egyet sétálni, friss levegőt szívjak, „feltöltsem az elemeket” - egészen egyszerű.

K: Mit tesz azért, hogy lazítson és kicsit eltávolodjon a munkától?

D: A másik nagyon fontos dolog, hogy az ember sokat aludjon, hogy legyen energiája. Ezért szeretek aludni, szeretek olyan módon pihenni, hogy sportolok, biciklizek, sétálok. Tudod, mindig nagyon fontosak számomra a benyomások, amelyeket eközben szerzek.

K: Meséljen arról a koncertről, amelyik a leginkább megmaradt az emlékezetében.

D: Az utolsó előadás, ami megragadt az emlékezetemben, valójában egy felvétel volt, amit a veronai nagy Arénában készítettünk. Ez egészen bámulatos volt, hiszen az a színház ott van már több, mint 2000 éve, és ez óriási, hogy úgymond a része lehettem a történelmének, játszhattam a zenémet az együttesemmel egy ilyen történelmi helyszínen.

K: Milyen souvenirt tervez magával vinni Oroszországból?

D: A legszívesebben összecsomagolnék egy nagy tál borscs-ot, és hazavinném magammal, de sajnos manapság, csak ennyi folyadékot engednek meg magunkkal vinni (mutatja), úgyhogy ez nem lenne szerencsés. (nevet)

______________________________________



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése