München - sajtótájékoztató

 Fotók/The source of the photos/screenshots: Video.

2014. május 17. | München | Kapcsolódó írás itt olvasható. | Videó az írás végén beágyazva is látható. |

Igen "okos" húzás volt a videó feltöltőjétől, hogy szépen kivagdosta a kérdéseket, mivel néhol úgy kell kitalálni, mire is válaszol David. Ahol már végképp érthetetlen lenne, ott rányomtak egy-egy feliratot ...

*

Későn kezdtem el a popzene iránt érdeklődni, nem azért, mert nem érdekelt, hanem csak azon egyszerű oknál fogva, hogy a szüleim nagyon nagy becsben tartották a klasszikus zenét, ennélfogva ezzel a zenével együtt nőttem fel. Ehhez még az is hozzájött, hogy a felső tagozatig magántanuló voltam, egyszerűen nem volt kapcsolatom vele. Persze néha hallgattam rádiót, de a szüleim tisztán klasszikus zenei beállítottságúak voltak, és ez mindig így volt; nem volt megtiltva, hogy valami mást hallgassak, de hogy úgy mondjam, nem hallgattuk minden nap. Ez viszont 16-17 éves koromban még érdekesebbé tette.

[Reklámbejátszás]

Nagyon minimalista vagyok. Két-három hónapig utazgatok egy csomaggal, de nagyon gyakorlatias is vagyok, ennél több nem is kell. Pláne, ha az ember 3-4 farmert, pár zoknit, pár tiszta alsóneműt visz, de ezeket útközben is meg lehet venni. Tehát nem utazom sok csomaggal. A legszemélyesebb dolog, ami mindig nálam van, azok a barátok. Azok az emberek, akikkel együtt dolgozom. Hálistennek hosszú évek óta van egy nagyszerű csapatom, akivel szívesen vagyok úton. Időközben ez lett az otthonom. Őszintén szólva, amikor hazajövök, néha inkább egyedül érzem magam, mint amikor úton vagyok.

[Itt az lehetett a kérdés, hogy vajon boldog-e?]

Egyszerűen csak nagyon elégedett vagyok mindennel. Szóval, alapvetően perfekcionista vagyok, ha a munkámról van szó, de azon kívül egyszerűen csak élvezem az életet. Az utóbbi pár évben valóban egy olyan kivételes helyzet adatott meg nekem, hogy egyrészt pénzt keressek valami olyannal, ami örömet okoz, és ami egyben a munkám is és a szenvedélyem - ennél klasszabb dolog nem is történhetne. És ha az ember még ilyenkor sem boldog, akkor valószínűleg rossz hivatást választott. Szóval, azt hiszem, nálam valóban 100 százalékig egyezik azzal, amit csinálni szeretnék, és szakmailag is működik. És semmi ok a búslakodásra.

[?]

Számomra mindig nagyon fontos, éppen a crossovernél, mivel minden évben különböző műsort állítok össze, azaz minden évben vagy egy crossover CD-t, vagy egy tisztán klasszikus anyagot dobok piacra. Így tavaly filmzene volt, amit inkább a klasszikus irányzathoz sorolok; számomra mindig egy új kihívást jelent teljesen új műsorokat írni. Az elmúlt években ez mindig sikerült; a crossover koncertekhez legalább 50 százalékban új anyagot, új darabokat írni, és ennél a turnénál ez ismét pontosan így lesz. Azt mondanám, hogy 30-40 százaléka már megvan a fejemben, már elkezdtem a demókon dolgozni, de ez még kibővíthető. Úgy mondanám, hogy sok szám a modernebb popzene világából kerül majd ki, egy kicsit jobban fogok a modernebbre is koncentrálni.

[Kérdés talán: milyen számok lesznek ősszel a crossover koncerteken?]

Itt a probléma, tudod, végeredményben sok különböző ötletem van, és ha most azt mondom, hogy ez és ez lesz benne, és ha utána meg mégsem passzol teljesen bele, akkor az emberek olyannak fognak előre örülni, ami már nem is lesz benne, ezért az utolsó pillanatig, a próbákig hagyok időt arra, hogy esetleg hozzátegyek, vagy elvegyek valamit. Ugyanez van a klasszikus turnéval is, amivel éppen most vagyunk úton. Mindig megfigyelem, hogy mi igényel több előkészületet, és ennek megfelelően a műsort kerekebbé teszem, valamit még hozzáadok, vagy elveszek. De azt már elmondhatom, hogy amivel eddig elkészültem, amiatt nagyon boldog vagyok, mert zseniális lesz. [vigyor]

[Talán: Milyen dalok kerülhetnek a műsorba?]

Azt hiszem, elsősorban az nagyon fontos, hogy a darabot nagyszerűnek találjam. Soha életemben nem játszottam még úgy a színpadon, hogy ne lettem volna elragadtatva a darabtól. Azt hiszem, ha az átiratok részleteinek kidolgozásáról van szó, amit Franck van der Heijdennel készítek; muszáj szeretni azt a darabot, hogy éjjel-nappal foglalkozzak vele. Ha konkrétan kellene megfogalmazni, akkor nagyszerű dallamának kell lennie, de ez nem kötelezően szükséges. Nagyon különféle lehet, és ha éppen a kísérletezésről van szó, akkor azt majdnem sokkal izgalmasabbnak tartom. Természetesen van olyan, hogy 30-40-50 százalékban nem működik, vagy még nem működik, de azt hiszem, minél inkább próbálgatja az ember, annál inkább megvan az az izgalom, amire művészként szükség van, hogy meglássa, hol vannak a hangszernek a határai.

[Kb: Honnan jönnek az ötletek?]

Teljesen különböző. Tehát, valóban lehet olyan, hogy valahol úton vagyok, és a rádióban hallom, vagy éppen egy bárban ülök és arra gondolok, hogy ez egy klassz szám. Vagy rég nem hallottam, vagy lehet valami új, amire azt mondom, szívesen kipróbálnám. Amikor Amszterdam felé utazom, vagy otthon nálam Berlinben, vagy Londonban, ahol az együttesem több tagja is lakik, eljátsszuk, kicsit dolgozunk rajta, és azt kell, hogy mondjam, hogy azoknak a dolgoknak, amiket kitalálok, 50 százaléka működni szokott. De sosem lehet tudni előre.

[Most vagy a külsejére, vagy a stílusára vonatkozó kérdés lehet?]

Őszintén szólva, azt gondolom ha nagy energiával és vidáman lát hozzá az ember, és valamilyen érzelmet köt hozzá, és megpróbál valamit érdekessé tenni. Úgy gondolom, hogy a legvonzóbb minden hivatásban az, ha valaki szenvedéllyel teszi. És egyáltalán nem gondolom, hogy ez valami olyan volt, amit erőltetni akartam. Persze, mindig az a cél, hogy új közönséget szerezzen az ember, de elsősorban mindig az volt számomra a fontos, hogy olyat tegyek, amiben örömömet lelem. Mindig hittem abban, hogy ha én jól érzem magam a színpadon, akkor remélhetőleg a közönség is jól érzi magát.

[?]

Biztosan. A klasszikus, a pop vagy a rock területéről sok olyan ember, akivel közösen felvételt készíteni, dolgozni vagy egyszerűen csak találkozni. Teljesen érthető. Olyan ember vagyok, aki ha hangosan kimond valamit, akkor az nem úgy történik, gondolkodni kell rajta és dolgozni kell érte.

 [Helene Fischerről]

Igen, meghívott a koncertjére. Hol is volt ez? Hamburgban. Előtte nap én, utána meg ő, szóval meghívtuk egymást. Úgy gondolom, nagyszerűen csinálja. Szóval, nem lehet rá semmit mondani, vérprofi abban, amit csinál, a siker teljes mértékben igazolja. A sláger műfajt tényleg klasszul képviseli. Azt hiszem, évek óta sokan dolgoznak ezen a területen énekprocesszorral, és a hölgy nagyon jól tud énekelni, és ez a minőség szempontjából minden területen érvényesül. Ő a minőségre figyel, ezért megérdemelten sikeres.

Amiben hiszek, az a munka. A koncertek szempontjából ez a nagyon pontos bemelegítést jelenti, amit senki nem akar hallani, de esetemben sok embernek van benne része, akik nap, mint nap hallják; azaz skálázás, ujjgyakorlat, oktávok és etűdök; és ez egy teljesen normális előkészület, éppúgy, mint aki sportolás előtt nyújtógyakorlatokat végez, vagy bemelegítő futást. Először is a fejemet kell ráhangolni, mert végeredményben nem a testről van szó, mert testileg ott kell lenni, ha 2 és fél órát játszol. De az agynak is 2 és fél órát kell koncentrálnia a játékhoz.

[Babonás-e, vagy vannak-e bizonyos szertartásai koncertek előtt?]

Nem vagyok babonás. Nincs olyan, hogy azt mondom, ó, ezt elfelejtettem, nem mehetek a színpadra, nem lesz jó a koncert. Úgy gondolom, hogy ha az ember jól felkészült, akkor végeredményben a színpadon csak az számít, amit az ember a hangszeren játszik. És ez elég is.

[A hegedűiről]

Három van. Kettő a crossoverhez: egyik a ... nyáron gyakran vannak szabadtéri rendezvények, és bárki, aki volt már ilyenen, az tudja, hogy néha eshet az eső, és ezért van egy olyan hangszerem, amit kifejezetten esős időben használok, mondhatni, nem fogok érzelmileg belehalni, ha esőcseppek hullanak rá, ez az egyik hegedű. Van egy másik, amit benti crossoverhez használok, mert tudom, hogy több mint valószínű, hogy ott nem fog esni, és a harmadik pedig a klasszikus koncertekhez van, a Stradivari, amit most is használok.

[A Stradivarival is alszol?]

Úgy jobban hangzana, hogy magammal viszem-e az ágyba is ... cirógatni, betakarni. [vigyor] Azt hiszem, ha valaki már ... mióta is ... 25-26 éve egy hangszerrel, nem ezzel a Stradivarival, hanem hegedűvel foglalkozik, akkor annyira óvatosan nem kell már vele bánni, ha az ember tudja, hogy a hangszer mit bír ki és mit nem. De nem vagyok paranoiás. Ha valaki azt mondaná, add ide a hegedűt, azt mondanám, a hegedű biztosítva van, tessék. Hálisten, van belőle még, ... kár lenne érte, de az élet olyan, mint egy játék, néha túl kell lenni dolgokon.

[?]

Minél jobban tudsz a hangszeren játszani, annál kreatívabb tudsz lenni minden területen. Az nem segít, ha van egy jó ötleted, de nem tudod megvalósítani a technikai lehetőségeid miatt. Azaz, éppen a klasszikus zenében, a technika adott. Nem olyasmi, ami ... aminek jelentősége van, mert ha nem tudsz játszani, nem segít a legjobb zenész sem. Szóval, a technika feltétel, hogy zenélni tudjon az ember. Ugyanez vonatkozik a crossover területén is a kreativitásra. A technika hihetetlenül fontos, nem is lehet kérdéses, egyszerűen adott kell, hogy legyen. De ha nincs meg technikailag a lehetőséged, akkor a kreativitásod is korlátozott.