Koncert a csillagos ég alatt - élménybeszámoló

2015.06.28. | Graz/Schwarzlsee Szabadidőközpont | 20:30 | Classic Revolution Open Air turné | Zárókoncert | Crossover/műfajkeverő.

Eljött végre. Az Év Legnagyobb Szabadtéri Koncertje Ausztriában - tette közhírré a szabadidőközpont. Egész héten néztük az időjárásjelentést, mivel a turné németországi állomásain nem volt valami meleg, és az eső is elég sokszor próbálta elrontani a hangulatot. De csak próbálta. Szerencsére úgy tűnt az előrejelzések alapján, hogy a nap első felében még sok lesz a felhő, de kitisztul az idő és semmi ok nem lesz a pánikra. Gumicsizma itthon marad.

Elöljáróban: A linkek, ide-oda-visszautalások új ablakban nyílnak meg, szóval lehet bátran kattintgatni :) A videókat a legjobb minőségben ágyaztam be, de úgy tűnik, nem működik jelenleg. 
Jó minőségben így jelennek meg: katt az elindított videó jobb alsó részére: fogaskerék > minőség: 720p ;) 

 A Schwarzlsee szabadidőközpont valóban egy központ: szállodával, vendéglővel, VIP-parkolóval, mindennel. Mindez egy tó partján. Megérkezve szépen a helyünkre lettünk irányítva. A szolgálatban lévő "mellényesek" szája már ráállt a kérdésre: "Zum Garrett-Konzert?" Oh ja. Egy autóban 4 feldobott nő és egy férfi, vajon hová is mehetne?

A parkolóból naná, hogy a hosszabbik úton közelítettük meg a helyszínt, de sebaj. Még több, mint 2 és fél óránk volt kezdésig, és így láttuk a tavat is a vízisíelőkkel. Közben a sötét felhőkből esett pár csepp, de egyelőre nem kezdtünk pánikolni.

Eszünkbe jutott, vajon lesz-e a 25 fok ellenére sapka a Maestrón? Abban egyetértettünk mindannyian, hogy inkább ne legyen, és hát már hideg sincsen. Az egyik örökzöld Hofi-viccre gondoltunk közben.

Korán érkezni azért is érdemes, mert kerítésbérlettel elcsíphető a próbából valami. Már a tónál hallani lehetett az előzenekarként szolgáló Valentina Babor zongorista játékát. Odaérkezve az elkerített, hatalmas parkolóhoz, Valentina kacsói töltötték be a kivetítőket. Szerencsére be lehetett látni, ha hátrébb lépett az ember, így kicsit később hegedűszót hallottunk, majd a Maestro is felbukkant. Többek között a "La Bamba"-ból, a "New York, New York"-ból és a "Fuel"-ból játszott néhány taktust. Mindenesetre a beengedés előtti várakozást megkönnyítette ... vagy inkább megnehezítette ... ? Első kézből tudom, hogy amikor a kerítés felett megláttuk a Maestrót, az egyik "koncertszűz" rajongónak még a lába is megremegett.

Ja, és volt rajta sapka.

Elméletileg 18:00-tól volt kapunyitás, de végül 18:20 lett belőle. Örökkévalóság. A kapuknál a már jól ismert táskavizit. Illetve, attól tartva, hogy a már jól ismert táskavizitre kerül sor, mint Bécsben, a kamerát jól elrejtettem. Esernyő, üdítős palack bevitele tilos. Végül, a jegyünk vonalkódjának leolvasása után csak egy kérdés hangzott el: Van-e esernyő, vagy innivaló? Á, dehogy! Figyelemelterelés céljából megmutattam, hogy a táskában bizony csak esőponcsónk van (... ja. A tetején).

Bent voltunk. Magyarul beszélő lány árulta a turnéprogram-füzetet, ami nem sokban különbözött az őszitől; a dátumok voltak benne mások természetesen, és a Piano Guys helyett Valentina reklámja volt benne. Közben előbukkant a nap, de néha pár csepp eső szemetelt még.

8000 szék fogadott minket, jól átlátható szektorokra osztva. De előbb a kétbetűs helyiséget kerestük meg, mivel a szünetben biztosan nem jutunk be – gondoltuk. Gyerekek, itt a konténeres budi előterében (!) nemhogy elegendő papírtörlő, de meleg víz, nem felhígított folyékony szappan és tükör is volt a szépen egymás mellett sorakozó mosdóknál!

Ahogy felfedeztük a terepet (még mindig volt két óránk hátra), feltűnt, hogy roppant ötletes módon az étkezdés sátrak egyenletesen voltak elosztva, "Bar" lobogóval ellátva. Így nem kellett hosszasan sorba állni, ahogy a budikonténerenél sem, amelyek a helyszín mind a négy sarkában jelen voltak. Egy kis keresgélés után meglett az ajándéktárgyas sátor is, mert azt ugye meg kell nézni. Pólót (szerintem a legjobbat :)) Bécsben már beszereztem, így az Ördög hegedűse DVD-re csaptam le, mert eddig letöltve máshogyan volt meg. Egy roppant vicces pasas árulta a holmikat; valószínűleg nagyon élvezte, hogy az utóbbi hetekben ennyi nő vette körül.

A helyünket nagyon könnyen megtaláltuk. A várakozással töltött hosszú perceket ezúttal az könnyítette meg, hogy még két kedves magyar rajongót is megismerhettünk végre "élőben" is. Jó lett volna valahogyan megtudni, összesen vajon hány magyar volt kint?

Egyszer csak észrevettük, hogy Jörg (róla később bővebben) tart terepszemlét; bejárta a nézőteret (valószínűleg a Maestro leendő útvonalait a széksorok között), közben mutogatott jobbra-balra és a biztonsági embereknek magyarázott.

Lassan, naggggyon lassan elérkezett végre az idő, és leültünk a helyünkre.

Először bejöttek az Új Frankfurti Filharmonikusok, aztán az együttes. Majd egy-két meglepett kiáltás után nem értettünk semmit. Mi történik? A Maestro is felbukkant a színpadon, de hegedű nélkül. Egészen addig a pár hosszúra nyúló másodpercig kerekedtek a szemeim, amíg nem tisztázta a helyzetet: a kérésére egyperces néma csenddel emlékeztünk meg az egy héttel azelőtti grazi ámokfutó áldozatairól. Ez nagyon megható volt tőle.

Ezután Valentina nevét mondta és eltűnt.

A kivetítőkre a zongorista lány reklámfilmje került; teljesen ugyanaz, mint amit lefordítottam. Itt nézhető meg. Belibbent piros dresszben, és három számot kaptunk tőle a naplemente fényében: "Children" (Robert Miles) | videó itt | , "I Believe I Can Fly" (R. Kelly), "And When the Rain Begins to Fall" (Jermaine Jackson & Pia Zadora). Utóbbinál elhangzott, hogy reméljük, nem fog eleredni. Valentina örült a tapsnak, majd felkonferálta a Maestrót. | Itt megnézhető mind a három szám tőle: magdeburgi koncert. |

Elöljáróban annyit, hogy a számok sorrendje, mivel ugyanaz volt a műsor, csak szabadtéri verzióban, nagyjából megegyezett az őszi, stadionos show sorrendjével. Lásd a bécsi koncertbeszámolómat, amire itt is többször visszautalok. Változtatások természetesen voltak.

Felhangzottak az első dallamok. Mivel a Maestro nem Superman, ezúttal nem tudott plafonra rögzített állvány hiányában berepülni a fejünk fölött. De persze most is hátulról jött be. Az arcokat megpróbáltam kitakarni a videóban ilyen-olyan módszerrel, több-kevesebb sikerrel. Ahogy látom azóta, mások nem takartak ki senkit. Szóval, az érkezés a "Let Me Entertain You"-ra:

"Baila Me"! Még csak a második szám volt, de a hangulat az egekben. "Fogadjátok szeretettel a német tévébalett társulat táncosait és táncosnőit!"

A gitárpedállal ismét sikerült a Maestrónak saját magával több szólamban játszani. "Born in the U.S.A.". Előtte jött egy sztori tőle: "Szeretnék nektek egy rövid történetet mesélni a tavalyi nyaralásomról. Egy idősebb hölgy rohan oda hozzám azzal, hogy 'Ön úgy néz ki, mint David Garrett.' Mire én válaszolok neki 'Igen ezt sokan mondják.' Végignéz tetőtől-talpig: 'Ön ugyanolyan ékszereket is hord, mint az a hegedűs.' Még egyszer is végignéz rajtam, nagyon lassan, és azt mondja 'Hmm ... de Önnek nincsenek olyan szép kék szemei, mint Garrett úrnak.' És továbbmegy. A barna szemem ellenére emlékeztek-e a Viva La Vidára?" (A többi szöveg a videóban feliratozva.)

"Interjúk alkalmával gyakran kérdezik tőlem, hogy mely művészekkel dolgoznék együtt szívesen? Mivel a kimondott kívánságokkal mindig óvatos vagyok, legtöbbször titokban tartom őket. Mégis, Andrea Bocelli mindig is a személyes listámnak egészen a tetején állt. Vele együtt dolgozni, és a tetejébe még írni is neki valamit, álmodni se mertem volna ilyesmiről. Mindenesetre nagyon örülök annak, hogy ez az álom valóra vált. Most egy saját szerzeményt játszunk nektek Franck van der Heijdentől és tőlem. A 'Ma Dove Sei'-t Andrea Bocellivel."

Következett a "New York, New York", az alábbi bevezetővel: "2001-ben költöztem New Yorkba, hogy Ichák Perlmannel tanulhassak a Juilliardon. Ez számomra akkor egy nagyon komoly zenei képzés volt, amely túlmutatott a puszta hegedülésen. Karmesterkurzus, kamarazene, partitúra-olvasás, szolfézs, és mindenekelőtt persze zenetörténet. Minden olyan dolog, ami segít jobban megérteni a zenét. Enélkül a képzés nélkül teljesen más utat jártam volna be. A következő szám az én személyes tisztelgésem az előtt a város előtt, amely megváltoztatta az életem." 

Pihentettem a kezem, íme Anna berlini videója.

A "Serenity" című, Franck van der Heijdennel közösen írt száma következett:

"Mindig keresem, mit is lehet újrafeldolgozni hegedűre. A populáris és a népzene újra és újra inspirálja a zeneszerzőket és az előadókat. Nálam is ez volt a helyzet a múltban is, legyen szó Johannes Brahms 'Magyar táncok' című művéről, egy román népdalról, a 'Hava Nagiláról', vagy a '1000 Pipers' című ír népdalról. A következő szám Oroszországból ered, amit a címe már elárul - most a 'Bábuskát' játsszuk el nektek."

A videóban a hang most nem lett olyan jó, mint a bécsiben, vagy azért, mert a szabadtéri koncerten máshogy volt beállítva, vagy azon egyszerű, de nagyszerű oknál fogva, hogy közelebb ültünk a színpadhoz. A dobos, Jeff Lipstein ismét DJ-ként ugrált a pulttá változott dobszerkója mögött, ezúttal ő jobban látszódik. "Bábuska":

A Mozart "Lacrimosa" előtt a mókás felvezető képsor a következő volt:

"Amikor turnézom, akkor nagyon izgalmas életem van, de ez teljesen más, mint ahogyan azt sokan elképzelik. Például a szüleim úgy gondolják, hogy ilyen:

Néha. A barátaim azt hiszik, inkább ilyen:

De maradjon köztünk, inkább ez a szomorú valóság:

Wolfgang Amadeus Mozartnál is biztosan ez volt a helyzet, a következő művet nem sokkal a halála előtt írta. Sokan kora egyik rocksztárjának tartják, a zene iránti szeretetéből kifolyólag végkimerülésig dolgozott, 35 évesen, nagyon korán meghalt. Most a csodaszép Lacrimosát játsszuk el Mozart Requiemjéből."

Felvételt erről most nem készítettem, Anna berlini videója itt látható, az én bécsi videóm pedig itt nézhető meg. Ismét pihentettem a kameragomb-nyomkodó ujjaimat, és a fényképezővel lőttem pár képet:

A Metallica "Fuel" című számára időben ráismertem, így Jeff dobszólóját is sikerült előtte elcsípnem. Hiába 151 éves már a Vuillaume hegedű, még mindig jól lehet vele zúzni:

"Először 2014-ben játszottam Mexikóban, rögtön úgy 14.000 ember előtt, és őrületes érzés volt mindjárt az elején akkora eufóriában részesülni. A koncert után jött egy CD-projekthez a felkérés, mégpedig egy ABBA-CD-t vettek fel különböző előadók. New Yorkba visszatérve a zongoristámmal, John Haywooddal nekiálltunk."
Mindössze 20 perc alatt készült el az "I Have a Dream" átirata, vannak ilyen csodák is. Anna berlini videója itt, a bécsi videóm pedig itt látható.

A "Carmina Burana" előtt a jól ismert vajas sztori következett (az alábbi videóban feliratozva olvasható). Annyi változtatással a bécsihez képest, hogy most már ugye van a Maestrónak barátnője. Haha. A bécsi koncert idején is volt, csak akkor még sikerült a nagy nyilvánosság előtt titokban tartani. De a rajongók persze mindent tudnak.

A szünet előtt a Bon Jovi klasszikus, a "Livin' on a Prayer" következett, és a kritikáknak köszönhetően a bondzsovityúkok ... bocsánat, a tisztelt német tévébalett táncosnői csak tisztes távolból táncolták körbe a Maestrót. Egyikünk nagy pillanatai következtek, mi többiek meg örültünk, amikor láttuk, hogy a Maestro arrafelé megy, ahol az illető társunk ült.

Anna berlini videója itt, iggggen közeli pillanatokkal | Ebben a videóban meg Viki Nagy Pillanatai. "Ooo!!" "Ajjaaajjj"- hallani Viki körül. Jön ám! :D

Máig nem értem, hogyan lehetséges, hogy Viki nem dobta el a telefont :-) :o)

-- SZÜNET - -

A szünet sokkal gyorsabban telt, hála annak, hogy a magyar rajongótársak egyre többen vannak és jó társaságban ugye gyorsabban megy az idő. A megbeszélt találkahelyünk a színpad előtt volt.

Beharangoztak. Szállingóztunk a helyünkre. Majd még egyszer ..... és még egyszer is harangszó.

A szünet utáni első számnál a Maestro a színpadon tűnt fel. A "Well-Dressed Guitar" virtuóz dallamait ezúttal a Vuillaume-hegedűn játszotta; úgy tűnik, többet tényleg nem kísérletezik az elektromos hegedűvel és a tűzíjáték-patronnal. (Lásd. bécsi beszámoló.) | Sunlight berlini videója itt látható, a hang nem jó, eléggé cincogó a felvétel | Inkább itt a bécsi videóm, a nem működő tűzíjáték-patronnal az elektromos hegedű végén. |

A következő, csodaszép saját szerzemény Bécsben még "Lost Memory" néven futott, most a Maestro "Melancholia"-ként konferálta fel. Anna berlini videója itt. | A bécsi videóm itt látható.

A "We Are the Champions" következett, a Maestrónak ismét mehetnékje támadt. Sunlight berlini videója itt látható. | Itt meg Pálma Nagy Pillanatai:

Az együttes és a zenekar bemutatása után egy újabb vicces anekdota következett Beethoven előtt. De ezúttal nem a Patetikus szonáta, hanem az V. Szimfónia Maestro féle változatban, "The 5th" címmel. A Világ Leggyorsabb Hegedűse sztori magyar felirattal látható a videóban:

Elton John: "Your Song", azaz a te dalod. Ilyenkor kerül a középpontba a turnémenedzser-biztonságifőnök-jóbarát Jörg. Ugyanis a közönség soraiból ő választja ki azt a szerencsés hölgyeményt, akarom mondani Mákoslibát, aki felmehet a színpadra, hogy a Maestro csakis neki játsszon. Újabb meglepetés: a Maestro ezúttal MAGA jött le választani! A turnézáró koncertek előnyei. Magyar felirattal a videóban:

Jörg most sem úszta meg körberöhögés nélkül, és változatlanul is ronda csaj parókában ... a Maestro pedig egyre szélesebb vigyorral kért visszaigazolást tőle azzal kapcsolatban, hogy a barátságuk vajon él-e még? Mindent egybevetve, amióta elindult a frankfurti stadionban 2014 őszén a "Classic Revolution" turné, majd nyáron újrakezdődött szabad ég alatt egészen 2015. június 28-ig, eddig a grazi, egyben utolsó koncertig, összesen 29-szer röhögte ki a közönség a női parókában pompázó Jörgöt. Mi, magyarok legalább 3 különböző helyszínen. A helyében revanson gondolkodnék. Az előző videó végéről levágva külön itt is megnézhető Herr Kollenbroich színpadi szereplése:

A drámai "Requiem" követte Verditől ezeket az eseményeket, MeGeorgeSand videója a csodás berlini Waldbühne lelátójáról itt látható.

A Maestro újabb sztorija következett: "A zene állandóan jelen van az életemben, de néha persze én is élvezem a csendet. USA turné, 2014, Miami Beach – egy szuperjó hotelben voltam, közvetlenül a strandnál, balkonnal és úszómedencével. Minden tökéletes, gondoltam. Amit viszont még nem tudtam, hogy akkor volt a house DJ-k éves találkozója. És elkezdődött a 72 órás party közvetlenül az erkélyem alatt. Csalódottságomban a füldugót fejhallgatóval kombináltam, és világossá vált számomra az, amit a francia zeneszerző, Claude Debussy mondott: a zene nem más, mint a két hang közötti csend. Éjjelente feltűnt, hogy legalább 7 órára van szükségem, mielőtt a következő hang felcsendül. Mi a helyzet, jól szórakoztok?"

JAAAA!!!!! "La Bamba" Sunlight videója, Mönchengladbach. Néhol úgy jár az a vonó, hogy csak lesek!

A "Wrecking Ball" még mindig gyönyörű:

Ezt követte egy "Vannak itt Coldplay-rajongók?" kérdéssel a "Paradise", amely közben megvoltak az optimális feltételek a csodálatos "árányesőhöz": működött a konfettigép, nem füves volt a placc, hanem aszfalt volt alattunk, no és az eső sem esett szerencsére. Csak egyvalami rontott azon a fílingen, hogy a Paradicsomban érezzük magunkat. Hát ezek a gráciak! Elémugrottak, öcsém! Amikor a Maestro elhagyta a színpadot, rögtön futkoztak, mint pók a falon. A székről való felkelés még oké lett volna. 

Kétlem, hogy november óta ennyit nőtt volna a Maestro sztárindexe, bár ki tudja. Szimplán csak a szabadtéri helyszín varázsa, vagy a sógorék taplósága játszott közre? Mindenesetre most nem csak egy szál testőr kísérte a Maestrót. Hirtelen minden olyan szép kifejezés eszembe jutott, amivel rossz napjainkon a drága sógorékat emlegetni szoktuk. A végén még elmaradnak a közönség sorai közti sétálgatások, amiért igazán kár lenne.

Bécsben ilyen nem volt, pedig iggggen közel jött hozzánk, lásd a videót itt. Ehhez képest ismét bűvészkednem kellett a kamerával, felkelni, a végén leülni, akárcsak a kezdő számnál a koncert legelején.

Most, mivel közelebb ültünk, mint Bécsben, a konfettieső jól telibe talált minket is, így másfajta szemszögből is meg lett örökítve a dolog. A bécsi videóm ennél klasszisokkal jobban sikerült, de sebaj. A konfetti amúgy most nem aranyszínű volt, hanem valami sárga vékony papír. És az íze sem volt finom. Nyugi, véletlen volt:

Egy mix volt az utolsó szám, "egy kis zenei időutazás az elmúlt 8, színpadon töltött évből", a crossover-koncertekből: a Karib-tenger kalózai "He's a Pirate", a "Smooth Criminal", a "Smells Like Teen Spirit" és a "Walk This Way" kis részletével. "Medley":

Üdvrivalgás, álló ováció, Maestro kivonult.

Mindenki talpon maradt. "Akartok még egyet?" - jött vissza. JAAAA!!!!

A ráadás, az "Always on My Mind" előtt arra kért bennünket, hogy világítsunk a mobilunkon található zseblámpával. Úgy tűnik, az öngyújtók ideje végleg lejárt.

Sajnos a koncert ideje is, ismét sokkal gyorsabban, mint kellett volna. Bár, ha rajtunk múlna, még mindig ott ülnénk.

Pálma, köszönöm a közreműködést és az ötleteket! :)
____________________________________________

Fotók I. - Let Me Entertain You | Baila Me |
Fotók II. - Ma Dove Sei | Serenity | Bábuska |
Fotók III. - Fuel | Carmina Burana |
Fotók IV. - The 5th | Your Song |
Fotók V. - Wrecking Ball | Paradise |
Fotók VI. - Medley | Always on My Mind |

Kapcsolódó írás: Graz - mások képei és videói, itt. 
____________________________________________

Előző beszámolók:

• Klasszikus zenei koncert: | 2015.05.03. | "Ez az ember maga a ZENE!  
• Crossover/műfajkeverő koncert: | 2014.11.01. | Varázslat Bécsben - A 21. századi Paganini a szomszédban

Még több magyar beszámoló: "élménybeszámoló" címke