 |
| Fotó: Passaparola |
Kapcsolódó bejegyzés itt: Saarbrücken (2016.05.08.)
Cikkek: RTL Radio | Passaparola |
David Garrett könnyedén
Alig egy évvel ezelőtt nyűgözött le a szabad ég alatt több ezer rajongót gigantikus műfajkeverő show-jával a hegedűtehetség, David Garrett a losheimi Stausee melletti fesztiválhelyszínen.
Vasárnap este tért vissza David Garrett a Saar-vidékre, és a 35 éves művész a klasszikus zene területén is bizonyította tudását a saarbrückeni Congresshalle előkelő közönsége előtt. Julien Quentin zongoraművésszel, aki már régóta kíséri őt, mutatta be David ezen az estén példaképei klasszikus hegedűműveinek és szerzeményeinek egy nagyon személyes válogatását, amelyek végigkísérték és formálták tanulmányai alatt.
David az est folyamán lazán, egy bárszéken ülve mutatta meg a válogatásával, hogy virtuóz hegedűs, óriási technikai tudással rendelkezik és nem utolsósorban nagyon jó érzéke van a zenéhez.
De David Garrett jó showman is egyben, aki az egyes művekhez szeret történeteket mesélni, és közben sok mindent elárul a privát életéről. Az anekdoták oldják az amúgy komolyabb hangulatú koncertet, és így az idő csak úgy repül. A végére jutott egy tanács is a közönség soraiban ülő ifjú hegedűsöknek, miután eljátszotta az est leggyorsabb tempójú darabját, a "Dongót". "Aki gyorsan akar játszani, annak lassan kell gyakorolnia", mondta David Garrett. A végén az egész közönség állva ünnepelte.
David Garrett mindenkit meghódított klasszikus repertoárjával
Nem is kezdődhetett volna jobban David Garrett és Julien Quentin új szólóest turnéja.
A hegedűművész, aki többek között arról is ismert, hogy Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov "A dongó" című művét rekord idő alatt játssza le (annyira gyorsan, hogy a Guinness Rekordok Könyve néhány éve meg is említette az oldalain) már egy éve volt, hogy hű zongoraművészével, Julien Quentinnel szólóest-koncertsorozatot adott, amely Brahms három szonátáját tűzte műsorára.
A 2016-os más megközelítésű: a műsor a 19. század különböző műveit és zenei stílusait mutatja be. Egy magas színvonalú műsor, amely megmutatta, elég hatásosan, hogy David Garrett nemcsak egy, a műfajkeverő zene által ismert lázadó hegedűművész, hanem a hagyományos klasszikus zene ismert műveinek kiváló tolmácsolója.
Ez alkalommal a művész személyes útjáról van szó, az egyes alkotások és a köztük lévő kapcsolat világában. Május 8-án a saarbrückeni, zsúfolásig megtelt Congresshalléban (1200 ember = teltház) kezdte meg új turnéját César Franck szonátájával, amelyet a zeneszerző négy évvel a halála előtt írt.
Garrett szerint a szonáta nagyon elbűvölő, stilisztikailag teljes és rendkívül megnyerő. David talán ezért tűnik eleinte különösen koncentráltnak és befelé fordulónak a darab előadása közben. Ez nem a szokásos, műfajkeverő műsor közben megszokott Garrett. Nem a közönség figyelmét élvezi, hanem egy klasszikus hegedűművészre jellemző és veleszületett komolysággal játszik.
A kezdeti komolyság és a közönség által érzékelt feszültség ellenére (valószínűleg a folyamatos videózás és mobillal fotózás miatt is, ami megzavarja az előadás minőségét) Garrett lassan megnyílik és a komolysága átalakul, rá jellemzően bensőségessé formálja a zenét, amely 360 fokban sugárzóvá teszi a személyiségét.
Amikor, valójában még a szünet előtt, Henryk Wieniawski 17-es számú művét adja elő, a zenész maga mögött hagyja minden aggodalmát, minden feszültségét és végül eggyé válik a hegedűjével, majd szinte nyugtalanul ellenőrzi, nem okozott-e kárt a hangszerében az előadás hevében.
Ez nemcsak egy darabok sorozatából álló koncert, hanem utazás a fiatal művész zenei fejlődésén keresztül, a második rész közben ugyanis felfedezzük, kik voltak a példaképei, mesterei, és milyen kihívásokkal nézett szembe. Olyan személyeket említ, mint orosz hegedűtanárát, Zakhar Bront, aki a kezdetekkor rengeteget gyakoroltatta vele a technikai fogásokat, erős nyomás alá helyezve őt.
Igazán megéri a műsor második felében meghallgatni többek között Dvořák, Prokofjev, Vittorio Monti, Edward Elgar és Kreisler műveinek hibátlan előadását.
Minden momentum a művész által átélt eseményekhez kötődik, egymással összhangban következik, intim pillanatokat és zenei pátoszt idéz elő. Annak ellenére, hogy személyes pillanatokról van szó, David nem játssza a sztárt, hanem megosztja a színpadot Juliennel, és helyet ad neki személyes zenei életrajzában.
Azt, hogy az üzenet elért a közönséghez, mi sem bizonyítja jobban, mint az álló ováció és a tapsvihar.
_________________________________________
Rádióműsor: SR Mediathek |
Yehudi Menuhin David Garrettet generációja legnagyobb hegedűművészeként jellemezte. A többi már történelem. Garrett a saját útját járta és crossover zenével lett híres. De Garrett még mindig játszik klasszikus koncerteken is [...], tegnap a Congresshalléban [...] Barbara Grech ott volt.
David: "Ma este egy nagyon személyes műsort szeretnék nektek előadni; mivel éppen az életrajzomon dolgozom, sok időt fordítottam arra, így 35 évesen is, hogy ... (nevet a közönség)."
Barbara: Igen, ezen a mi korosztályunk nem tud mást, mint mosolyogni. A szívtipró és kivételes hegedűtehetség 35 évesen már az életrajzát írja. Rendben, de ő már éppen eleget megélt ifjú évei alatt. Hiszen az évszázad hegedűművészével, Yehudi Menuhinnal is találkozott.
David: "15 éves koromban abban a nagy megtiszteltetésben volt részem, hogy egy színpadon állhattam vele. Minden bizonnyal ez volt életem egyik legszebb élménye. Most pedig eljátsszuk nektek Pablo de Sarasatétól a Romanza andalúzát."
Barbara: Ez egy intim, klasszikus, de egyben elegáns műsor is, amelyet David Garrett Julien Quentin zongoraművésszel a színpadra állít. [...] Lazán és könnyedén telik el az este, és ahogyan az David Garrett-től várható, anekdotákkal teletűzdelve. De semmi kétség nem férhet hozzá: Garrett egy virtuóz hegedűs, kiváló technikai tudással és zenei érzékkel rendelkezik. És betekintést ad a közönségnek egy kivételes zenész életébe.
David: "6 és 10 éves korom között az orosz hegedűtanárral, Zakhar Bronnal dolgoztam együtt, és éppen ebben az életkorban nagyon fontos kidolgozni egy nagyon stabil technikai tudást. Skálázás, arpeggio, etűdök - mindez órákhosszat. Ez egy nagyon nehéz időszak minden hegedűs számára, mivel ilyenkor még nem a zene áll előtérben. Másrészről viszont, mind a mai napig nagyon hálás vagyok neki, hogy a technikai alapokat megtanította nekem. Csak akkor zenélhet szabadon az ember, ha nem állnak útjában technikai nehézségek."
"Ez egy nagy mű, számomra nagyon sok hangjeggyel: A dongó Rimszkij-Korszakovtól." (a közönség elégedett moraja és tapsa közben kezdi)
Barbara: Ha valakinek netán kezdenének viszketni az ujjai: David hozzáteszi, hogy aki ilyen gyorsan akar játszani, annak lassan kell gyakorolnia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése