2016. október 27.

Paganini, az ördög hegedűse

Niccolo Paganini01
Andrea Cefaly festménye | Fotó
Niccolò Paganini (1782-1840), a híres-hírhedt itáliai hegedűművész, zeneszerző október 27-én született. 

Olyan virtuóz módon játszott a hegedűn, hogy "az ördög hegedűsének" nevezték. Nemzetközi hírnévre, hatalmas vagyonra tett szert koncertkörútjai során; ő volt az első mai értelemben vett szupersztár. A hírnév árnyoldalait is alaposan megtapasztalta, sötét pletykák keringtek körülötte, rossz egészségi állapotának köszönhetően pedig még nagyobb csodálkozást keltett, amikor csak a színpadra lépett. | Részletek: Wikipédia |


Az alábbi részletek származási helye:

Fuld, Werner 2004. Az elátkozott Paganini. Európa Könyvkiadó


Werner Fuld irodalomtudós, aki a Paganini-jelenséget próbálja feltárni, korabeli tudósítások segítségével. Haynal Katalin fordította a 2001-ben német nyelven megjelent könyvet.

Paganini első műve, a Capricci (1820) francia hegedűművészek szerint teljességgel játszhatatlan, sőt rossz vicc, sőt csalás, mert olyat akkor még senki sem hallott.
*

...legkésőbb a larghetto kezdetekor, az alig hallható felhangoknál a közönség bizonyára olyan áhítattal tartotta vissza a lélegzetét, hogy sokan – és korántsem csak hölgyek – elájultak.
*

Az emberek nem hitték, amit hallottak, mert ilyen hangsorok addig nem is léteztek. Mivel ismerték és összehasonlíthatták a kor valamennyi híres hegedűművészét, kétség sem fért Paganini művészi képességeihez, de többen megkérdőjelezték, hogy az efféle hangok magyarázhatók-e még egyáltalán az emberi tehetséggel.
*

Peter Lichtenthal, az Allgemeine musikalische Zeitung (14. szám; 1814. április 6.) milánói tudósítója lelkes kritikát írt és ezzel ismertté tette Paganini nevét Németországban is. A cikkben többek között ez áll: "Paganini úr bizonyos vonatkozásban kétségtelenül a világ első és legnagyobb hegedűse. Játéka valóban felfoghatatlan. Alkalmaz bizonyos futamokat, ugrásokat és kettős fogásokat, amelyeket még egyetlen hegedűsnél sem láttunk, bárki lett légyen is az. A legnehezebb két-, három- és négyszólamú tételeket is eljátssza (egészen egyéni ujjrenddel), számos fúvós hangszert is utánoz, a legmagasabb hangoknál pedig a húrtartó végén olyan tisztán adja vissza a kromatikus skálát, hogy az már szinte hihetetlen. Meglepő módon egyetlen húron játssza el a legbonyolultabb tételeket is, mintegy tréfából egy másikat pengetve adja alá a basszust, gyakran alig lehet meggyőződni arról, hogy az ember nem többféle hangszert hall-e?..."
*

A Gazetta di Genova című lapban közölt pozitív kritika (1814. szeptember 10.) is ezzel a sokatmondó mondattal zárul: "Paganini csoda. Legyen bár ördög vagy angyal, egy biztos, zenei zseni."
*

1828: Friedrich Wöhler vegyész Berlinben mesterségesen állít elő szerves anyagot és ezzel megalkotja a szerves kémiát... Alexander von Humboldt kezdeményezésére megalakul az első földrajzi kutatótársaság. Párizsban egy gyáros megkapja a szabadalmat a négykerekű, gőzhajtású kocsira, amelynek differenciálműve is van. Egy berlini újságnyomdában üzembe állítják az első német gyorssajtót. Duisburgban egy széntársaság létrehozza az első gőzhajógyárat. Egy londoni építész feltalálja a hullámlemezt. Forest és London között az első húszszemélyes omnibusz 7,5 km/h átlagsebességgel közlekedik.
Bécsben pedig azt hitték, hogy a hegedűművész: Niccolò Paganini a Sátán fattya – komolyan és a szó szoros értelmében.
*
 
Paganini olyan hangokat tudott kicsalni hegedűjéből – még akkor is, amikor egyetlen húron játszott -, hogy az emberek azt mondták, emberi fül ilyet még sosem hallott. Felfoghatatlan biztonsága, amellyel bármilyen darabot képes volt lapról eljátszani, hibátlan virtuozitása saját szerzeményei előadásakor, amelyeket mindig kotta nélkül játszott, a fogásváltások hihetetlen és senki által nem utánozható gyorsasága, amely olyan hatást váltott ki, mintha több különböző hangszer szólalt volna meg, a közönség soraiban mind azt a benyomást, majd bizonyosságot keltette, hogy el kellett adnia a lelkét az ördögnek, hogy így tudjon hegedülni. Az "ördög hegedűse" kifejezés nem tréfából keletkezett Pagainivel kapcsolatban és azóta sem hoztak összefüggésbe más hangszert a Sátánnal.
*

"A roham ismét leírhatatlan volt – írta egy kritikus -, valamennyi páholyt és zártszéket már napokkal korábban rohamban elfoglaltak. Némelyik színházi alkalmazott saját kegyeltjeinek kinyitott egy titkos hátsó ajtót, így a főkapu megnyitásakor a helyek többsége már foglalt volt. A nyelv túl szegényes ahhoz, hogy leírhassuk azt az elragadtatást, amelyet a mester-művész megjelenése mindannyiszor kivált a kedélyekből."
"Fájdalmával bevonta a szívüket és a lelküket; úgy sírt azon az egy húron, hogy mindenki sírva fakadt, aki hallotta; küzdött, mint láthatatlan, sötét hatalmak ellen és felszólította a többi embert, hogy küzdjenek vele. Olyan volt, mintha az ördög Isten trónja előtt nyöszörögve könyörgött volna, hadd váljék ismét angyallá..."
*

Férfiak igyekeztek megőrizni tartásukat, az asszonyokat pedig alig lehetett visszatartani, hogy ne rohanják meg a színpadot.
*

"E varázsló puszta megjelenése elég lenne ahhoz, hogy a hegedűművészek többségét öngyilkosságba kergesse... Valósággal állati érzékekkel ruházza fel hangszerét, és néha olyan sírást és panaszkodást szólaltat meg rajta, amelyek hangzása olyan valódi, mintha fizikai fájdalomból erednének."
*
 
...az élet megállt, amikor játszott; megszűnt a tér és az idő, amikor a hallgatóság visszafojtott lélegzettel figyelt, és ő megváltotta őket a hétköznapokból, transzba ejtette, majd végül az eszméletlen hisztériának adta át őket.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése