Jó hangulatban és hosszú betegség után újra a topon: David Garrett turnét és új best-of albumot tervez
| neuepresse.de | Szerző: Henning Queren | Megjelenés: 2018.08.28., 12:49 |
| Jó hangulatban Berlinben: David Garrett hotelszobája erkélyén az Adlon-ban. Fotó: Becerra |
Hannover. Hosszú betegség után visszatért: David Garrett 2019-ben Hannoverbe jön, nagy best-of turnéra készül és sok mást is tervez még. Május 17-én újra a TUI Arénában koncertezik.
David Garrett, Ön szívesen dolgozik látványos show-elemekkel, mint sok füst, ill. szeret a levegőbe emelkedni, forgószínpadon táncolni - milyen lesz az új show?
Ott még ráteszünk egy lapáttal. Az említett dolgok természetesen részben szintén meglesznek. Az ember egy best-of turnén nyilván a lehető legtöbbet akarja kihozni. Új produkciós csapatunk van és jelenleg a turné koncepcióján dolgozunk. Persze zenészként természetesen nagyon fontos számomra, hogy a show szolgálja a zenét és ne ellene működjön.
Mikor indulnak vele?
- 2019 májusában kezdünk, úgyhogy van még néhány napunk a felkészülésre. Mindenesetre teljes gázzal indulunk.
Néhány szó a programról...?
- Már nagyrészt összeállt. Az utóbbi tíz évben ugyebár tíz album jelent meg - ezekről válogattunk olyan darabokat, amelyekről úgy éreztem, hogy a közönségnek különösen tetszik.
"Viva la Vida"?
- Hát hogyne (bal karját mutatja a Coldplay dalának címére utaló óriási tetoválással).
Ez most főleg a rockról szól - de lesz új klasszikus turné is a belátható jövőben?
- Biztos, hogy lesz. A hátproblémáim után most először is újra el kell érnem azt a szintet, hogy a próbákon technikailag maximálisan fel tudjak készülni.
És sikerült már újra belerázódni ebbe?
Nem akarom túldramatizálni, de ez egy gerincsérv volt. Nagyon kellemetlen dolog, amit az évtizedes rossz gyakorlás is okozott. Ez tényleg kihúzza az ember lába alól a talajt. Öt hónap teljes gyakorlási tilalom volt.
Mennyiben változtatta meg egy ilyen esemény?
Az ember megtanulja, hogy türelmesebb legyen. Fejben el kell engednie azokat a dolgokat, amit egy évtizede csinált, és kellőképpen váltani. Ehhez még egy kis jóga, három hetes Ayurveda-kúra.
Táplálkozás?
Áh, dehogy, egy jó currywurst mindig jól jön, de alapvetően nagyon figyelek az egészséges étrendre.
És hogy érzi magát most?
Öt-hat hónap kemény terápia után most megint száz százalékosan a topon vagyok. És már annyi mindent tudok az egészről, hogy soha többé nem történhet meg. Az egész egyúttal egy motivációs lökést is jelentett - most megint nagyon sok új zenét írok, ami rendkívül értékes számomra, amolyan kisebb kreatív "megszületés", és ez nagyon klassz.
Lesz vajon David Garrettnek megint egy igazi klasszikus nagy hegedűkoncertje?
Miért ne, igazából sokat írok Bach, Mozart vagy Beethoven stílusában. De hogy ez valaha megjelenik-e ... (nevet)
Miért lett "Unlimited" a tervezett új album?
Ez a zenei mottóm is, amióta elkezdtem a crossovert. Soha nem állítottam magam elé zenei korlátokat. A hat best-of szám teljesen új feldolgozást kapott és nagyon kis módosítással akusztikus verzióban rögzítettük őket. Ezenkívül lesz rajta négy teljesen új darab, igazi hozzáadott értékként szánva a rajongóknak. A deluxe album két CD-t tartalmaz.
Az e-gitár-zene továbbiakban is hangsúlyos lesz?
Igen. Mindig is próbáltam a játékstílusomat az elektromos gitárhoz közelíteni. Például elektromos hegedűvel a "Purple Rain"-ben. Azóta megtanultam, hogyan lehet elérni az elektromos hegedűvel, hogy az ember már szinte semmi különbséget nem vesz észre. Sok dolgot megnéztem és meghallgattam Prince-től, hogy a mozdulatokat is jól elsajátítsam.
Másképp kell a rockszámokhoz közelíteni, mint a klasszikusokhoz?
A jó ízlés mindig ugyanaz marad - és az ujjak mozdulatai ugyanolyanok, mindegy, hogy Beethovent vagy Metallicát játszol. A hangzásban már van egy kis különbség, mert ott számít, hogy például erőteljesebben vagy finomabban közelíted meg a zenét.
Hogy működik ez - tíz évet utazott, egy csomó mindent csinált és látott - ezután még több kedvet érez rá az ember, vagy éppenhogy nem?
Az egyik következtetés, amit levonsz ilyenkor, hogy milyen klassz volt. A második pedig hogy megcsinálhatnánk újra. Még tíz évig szeretném folytatni. Legalább.
Hogyan fejlődött zeneileg az elmúlt tíz évben?
Unlimited ("Korlátlanul"- az album címe, a ford. megj). Ha megtetszett valami, megcsináltam és most is megcsinálom. Vállaltam annak a kockázatát, hogy egy CD-t csak százan vesznek meg.
Mostanra a legnagyobb dolgok, mint a Beethoven-hegedűversenyek stb., a rockzenében Paul McCartney-től és Bruce Springsteen-ig minden megvolt - hol szabja meg a határt a jövőben?
A saját zenéknél. A jelenlegi érzésem szerint a következő albumon nagyrészt ezek szerepelnek majd.
Jazz?
Hmmm... érdekes. De sajnos nem vagyok túl jó improvizálásban.
Rap?
Ez az a műfaj, ami a legkevésbé elérhető számomra.
Mi van most éppen a CD-lejátszóban, illetve a kedvenc lejátszási listáján?
Ebben a pillanatban Itzak Perlman "Complete Recordings"-albumainak doboza, 77 CD a legmagasabb hegedűművészettel.
Igazából popzenére gondoltam ...
Szeretek rádiót hallgatni. Főleg a cabrióban, ami tökéletes kikapcsolódást jelent, süt a nap, egyedül vagy, térkép, GPS nélkül, és aztán bekapcsolod a rádiót. A rádió még mindig ezt a meglepetés-élményt jelenti nekem.
Van kedve egy újabb filmhez?
Inkább megmaradnék ennél az egynél. Paganini szerepe miatt egyszerűen ideális is volt számomra. Ráadásul lehetőségem volt megírni a filmzenét is. Ez egy olyan téma, amely még mindig vonzó számomra. Filmzenét szívesen írnék megint, de mindent csak a kamerák mögött...
Mi volt az az esemény egy klasszikusan képzést kapott hegedűs számára, ami a crossover pályára vezette?
Az egyik a "Nokia Night of the Proms" volt - ebben klasszikus darabokkal is szerepeltem, olyan rock- és pop-előadók mellett, mint a Simple Minds vagy a Foreigner. Ott észrevettem, hogy a klasszikus zenére sem kaptam kevesebb tapsot, mint a rockszámokra. Akkortól vált világossá számomra, hogy a jó zenét könnyű közvetíteni, ha a környezet és a hely megfelelő.
Van még egyáltalán valami, ami "korlátozó tényezőnek" számít a klasszikus zenében?
Egyértelműen igen. Fiatalok számára problémás, amikor sok embert látnak öltönyben áhítatosan ülni és ezt a szent atmoszférát sugározni. A klasszikus zene vizuálisan már egyáltalán nem létezik, és ha valaki nem lát valamit, akkor nehéz megtalálnia a hozzá vezető utat. Ez nem magán a zenén múlik, arra lényegében mindenki hamar rátalál.
Taps a tételek között...
... nálam megengedett. Művészként örülök neki: a 19. században ez még teljesen elfogadott volt, akkor akár a darabok közepén is beletapsoltak, ha valamit igazán jól sikerültnek éreztek. Az emberek elmentek az operába, és néha paradicsomot dobáltak, ha a tenor nem volt jó, ez tényleg így működött, akkor még tényleg volt akció. Olyan lehetett, mint egy korabeli internet, amikor az emberek még igazán kiadták magukból az érzéseket. És ebből a "vitalitásból" ma is kicsit többre lenne szükségünk.
A közösségi média kommentjei problémát jelentenek-e Önnek?
Áh, dehogy. Mindig van valaki, akinek nem tetszik valami. Nem olvasok el minden kommentet a Facebookon vagy a Twitteren. Csak akkor veszem komolyan a kritikát, ha valaki közben a szemembe néz.
Sokat vitatkoznak mostanában valamiféle "hazafias ügyekkel foglalkozó minisztériumról"... Az Ön otthona?
Németország, abszolút.
Fordította: Menyhért Mónika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése