Crossover, műfajkeresztezés - mi is ez, mi a célja?

Kapcsolódó írás: A crossover kezdete

"Ahogy közelebb kerülsz a klasszikus zenéhez, úgy más füllel hallgatod a többi zenét. Egy bizonyos fejlődés beindul, még ha nem is tudsz róla, de jobban odafigyelsz a hangszerelésre, a különböző hangokra, és ha elkezded egy kicsit ilyen irányba képezni a füledet, a jazz elkezd valami egészen mássá válni. A vicces az, hogy a zenészek, mindegy, hogy rockerek vagy jazz-zenészek, vagy R'n'B, mindegyik valahogy klasszikus zenét tanult, és klasszikus szemszögből értelmezi a dalszerzést." (A3)

A crossover kifejezést főként David saját szavaival járjuk körül:

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

"Mindig elsősorban klasszikus hegedűsnek tartom magam. A crossover egy nagyon tág fogalom, ha kicsit pontosabban akarnám megfogalmazni, akkor végérvényben olyasvalaki vagyok, aki nagyszerű zenét tolmácsol, legyen az klasszikus, pop-rock, vagy jazz. A felelősség abban rejlik, hogy mindenféle zenéből ki tudd hozni a legjobbat ezzel a hangszerrel, persze, a klasszikus zene mindig az otthonom volt és az is marad." (KK)

"Ezzel egy csodálatos hidat lehet ácsolni." (KK)

"Szeretném a klasszikus zenét egy új közönséghez közelebb vinni, ez életem végéig szívügyem lesz" (SB)

"Ez nagyon jó lenne, ha saját közönséget generálna. De nem csak ezért tettem, ez rossz ösztönzés lett volna. Olyat akartam tenni, amit szeretek, ami boldoggá tesz, ami kihívások elé helyezi a kreativitásomat. És ha mindennek tetejében még a fiatal közönséget is megnyerhetem vele ... két legyet ütök egy csapásra." (H2)

"A hegedű mindig is népszerű hangszer volt: legyen szó akár ír népzenéről, vagy például az amerikai country zenéről, a hegedű már előttem is sok zenei irányzatban jelen volt. Számomra nagyon fontos, hogy megmutassam a hangszer sokoldalúságát: A nagy klasszikusokat a mai napig nagyon kedvelem - de újra és újra szeretek más zenei irányzatokat is kipróbálni, hogy lássam, mi működik és mi nem. Izgalmasnak találom, ha olyan dolgokat kísérelhetek meg, amelyeket előttem még senki." (SU)

"Mindig játszom egy bizonyos arányban klasszikus zenét is a crossover koncerteken, ez nagyon fontos, mert lehetőség van közben arra, hogy az ember fenntartások, sőt, előítéletek nélküli nyitott fülekre találjon. Ez a következő lépés, eljönni egy klasszikus koncertemre, és ezt sokan meg is teszik. Ebben már persze nincs benne a kezem, de mindig nagyon örülök annak, amikor leveleket kapok azoktól az emberektől, akik a crossoveren voltak, látom őket a klasszikuson is, és érdeklődni kezdenek a zene iránt. Ez egy zenésznek a legszebb érzés. Felkelteni az emberek érdeklődését aziránt, ami őt magát lenyűgözi." (KK)

"Amit én mindig fontosnak tartottam az az, hogy az én generációmhoz létrehozzak egy kapcsolatot, és ez éppen olyan fontos nekem, mint klasszikus zenét játszani a színpadon. Végeredményben ezt a lehetőséget arra használom, hogy hidat építsek a crossoverrel a klasszikus zene számára. A szándékunk végül is ugyanaz, csak a stratégia más egy kicsit." (KK)

"És bevált. Aki volt már egy hagyományos komolyzenei koncertemen, láthatta, hogy nagyon sok fiatal volt ott, olyanok, akik még soha nem voltak klasszikus zenei koncerten. Igen, ez csodálatos dolog, és működik. Olyan embereket elért, akiket amúgy nem érhetett volna el." (H1)

"A nagy zene Európából származik, a nagy klasszikus zene, és azt hiszem, természetesen ezt meg szeretnék óvni és ápolni akarják – ezt én is szeretném. Különben nem állnék ki mellette. Ennek ápolását szeretném egy új közönség, egy fiatal generáció számára továbbadni." (MO)

 

"Úgy gondolom, hogy ha valaki valamit szenvedéllyel csinál és minőségi sztenderdet szeretne követni, akkor bármit megtehet. A crossover/műfajkeresztezés fogalma azt hiszem, egy kis magyarázatra szorul. Ez egy általános kifejezés, és úgy gondolom, hogy a crossover a zene kezdete óta létezik. Mindenki megpróbál valami olyan felé orientálódni, ami valami új és ami a zenének egy új irányt ad. És ez nem más, mint crossover. Amikor Mozart egy török zene alapjait használta, az is éppen úgy crossover volt, mint amikor most én azt mondom, hogy fogok egy számot a Metallicától, ami valóban szép és megpróbálom zenekarra átírni. Persze a másik irány, amikor valaki fog valami klasszikust és megpróbálja egy másik zenei vonatkoztatási pontba átvezetni. De a crossover a zene kezdete óta létezik és megpróbálom a legjobb érzéssel mindezt folytatni." (MO)

"Játszom Jean-Yves Thibaudet-vel, Gautier Capuconnal, szólóestet adok, vagy más kamarakoncertet, elkezdtem karmesterkedni is, játszom Brahmst, Beethovent, Schubertet, a nagy zeneszerzőket. De ami még fontos lett számomra, az az, hogy új közönséget szerezzek. Főleg mikor még fiatalabb voltam, 14-15 évesen, elég kényelmetlenül éreztem magam abban a helyzetben, mert mindenki a nézőtéren sokkal idősebb volt. Mikor idejöttem az Államokba tanulni, valahogy eltolódott a súlypont, és rá akartam venni az embereket, hogy hallgassanak Bachot, Beethovent és Brahms-ot, habár ezeket sajnos nem találni se tv-ben, se rádióban. Szóval hogy rávegyek nem klasszikus zenészeket, mint a színész-tanoncokat vagy a táncosokat arra, hogy komolyzenét hallgassanak, azt mondtam nekik, oké srácok, játszok nektek AC/DC-t, Michael Jacksont, Led Zeppelint, de a koncertet mindig egy kis Bachhal kezdtem, aztán jött Paganini, közte meg egy AC/DC. És a legjobb az volt, hogy elkezdték megszeretni Bachot, Beethovent, Brahms-ot, Mozartot ugyanúgy, mint az AC/DC-t. Csak csali volt az AC/DC, hogy felkeltsem a figyelmüket. Aztán ez benne maradt a kezemben, és mikor befejeztem a sulit, ezzel akartam foglalkozni, csak egy sokkal szélesebb körben. Aztán megpróbáltam rávenni pár embert, hátha érdekli őket, és akkor segíthetnének nekem a cél megvalósításában." (AT)

"Nagyon jó dolog klasszikust kedvelő embereket rábírni arra, hogy valami mást is hallgassanak, de igaz az ellenkezője is. És elnézést, de sokkal fontosabb, hogy azok, akik nem ismerik a komolyzenét, és eljönnek egy show-ra, bedobok egy kis Bachot vagy más zeneszerzőktől valamit, még a crossover műsorban is, ami nem teljesen klasszikusra épül, bár sok van benne... az a jellemző, ha összehasonlítom Németországgal, persze ez még csak az első amerikai turném, szóval nem igazán tudok róla beszámolni még, de Németországban az történik, hogy vesznek jegyet a klasszikus koncertre is, ahol Csajkovszkijt játszom vagy szólóestet adok. És ez volt a cél! Ne csak a crossover show-ra jöjjenek el, hanem ha azt mondják, 'Ó, tetszett az a klasszikus darab! Nézzük meg, mit tud egy klasszikus koncerten!'" (AT)

"Nagyon sok olyan fiatal van, aki idén tőlem a klasszikus repertoárt is meg fogja hallgatni, különösen természetesen a szólóest turném alatt. Így ez nem kísérőjelenség, hanem valami olyan, amit az elmúlt tíz év alatt egészen tudatosan próbáltam meg véghezvinni: Egy hidat építeni, hogy a fiatalok figyelmét felhívjam erre a hangszerre és a zenére. Ez eddig csodálatosan működött, és ebbe továbbra is sok energiát szeretnék fektetni." (25)

"Még soha nem találkoztam olyannal, hogy egy fiatal ne szerette volna a klasszikus zenét. Ez mindig azon múlik, hogyan van tálalva. Természetesen, ha egy hetvenéves egy tizennégy évesnek játszik valamit, az egy kissé nehéz eset, mivel ugye ott van a generációs különbség. Egy tizennégy éves gyerek, vagy egy húszéves fiatal más neveltetésben részesült, más popkultúrát ismer. Ha bemenne egy koncertterembe komolyzenei koncertre, és az idősebb generáció képviselői ott ülnének öltönyben és nyakkendőben, az számára elég ijesztő lenne. De itt a fenntartásokról van szó, aminek semmi köze nincs a zenéhez. Éppen ezért egyszerűen elveszem az emberektől a klasszikus zenei környezettel kapcsolatos fenntartásait. Ebből a szempontból tulajdonképpen csak egyetlen dolgot tettem, azt, hogy megváltoztattam a környezetet." (25)

"A klasszikus zenei előadás egy olyan világ, ahonnan jöttem. Mintha az otthonom lenne. De úgy gondolom, ha az ember szereti is az otthonát, néha jó dolog kirándulni máshová is. Számomra a crossover egy kis kirándulást jelent." (MS)

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

A klasszikus zenei, a pop, a rock és a rhythm-and-blues elemeinek keveréke Garrett számára egy olyan eszközt jelent, amellyel eléri a fiatal generációt, példaképei, Paganini, vagy Heifetz nyomdokaiba lépve.  (PA)

A húrok sztárja elég korán a színpadon állt. Csodagyerekként a nagyvilág koncerttermeiben játszott. Valamikor feltűnt neki, hogy a nézőtéren senki nem ül az ő korosztályából. Elkezdett azon gondolkodni, hogy nyilvánvalóan hatvanévesek foglalkozását űzi. És nem akart negyven évet várni, hogy a vele egyidőseknek adjon koncertet. (SB)

 

__________________________________________________________________________

Jelmagyarázat | A teljes interjúk és cikkek az alábbi helyeken olvashatóak magyarul:

KK - David Garrett a Kék Kanapén
MO - Mensch, Otto! - rádióinterjú, 2. rész
PA - Parma - David Garrett nyitja meg a koncertszezont
AT - The Artist Toolbox - interjú, 2. rész
A3 - The Artist Toolbox - interjú, 3. rész
25 - 25 éve a színpadon, 35 évesen  
H2 - HR2 rádióinterjú, 2. rész
MS - Milánó: Sky interjú
SB - David Garrett védjeggyé vált  
H1 - HR2 rádióinterjú, 1. rész
SU - Superillu interjú